Egymásra talált Szolnok és Szentendre

Az országban csupán két állandó művésztelep működik, ezek pedig egymásra találtak az utóbbi időben: tavaly Szentendrén látták vendégül a szolnokiak munkáit, most pedig a Szolnokon nyáron nyílt kiállítást zárták le. Finisszázshoz érkezett ugyanis a „Tükrök ragyogása, Szentendre Szolnokon” című kiállítás szeptember 24-én, még egy hétig azonban látogatható a tárlat.

„Számunkra, akik a szentendrei Régi Művésztelepen élünk, nagy öröm, hogy együtt láthatjuk a különböző megközelítéseket, tónusokat, színeket, és visszaadjuk azt a sokoldalúságokat, ami a szentendrei művészeti életet jellemzi. Tulajdonképpen tükrök ragyognak itt” – fogalmazott Dr. Hóvári János, a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. főigazgatója. Hozzátette: tavaly a Szolnoki Művésztelep alkotói rendeztek a szentendrei MANK Galériában kiállítást, és ekkor indult a máig fejlődő, jó kapcsolat, amely a jövőben is folytatódhat – fejezte ki reményét a főigazgató.

A kiállítást egy zsinagógában rendezték meg, amelyben a Tízparancsolat arra emlékeztet, hogy létezik szövetség a világban. Akik ugyanúgy gondolkodnak, szövetséget alkotnak és segítik egymást – folytatta gondolatait Dr. Hóvári János. „A törvények pedig nem csak írottak, hanem általános emberiek is, az emberiségben létezik ugyanis egy képesség és vágy arra, hogy a világuk szebb és jobb legyen. Van továbbá felelősség: felelősek vagyunk azért a tartalomért, amit képviselünk. A szövetség Szolnok és Szentendre között is létezik, mint ahogy szövetségben állunk minden alkotóművésszel, akik a magyar világban alkotnak” – fogalmazott. Amikor Bereznai Péter festőművész, a kiállítás kurátora összerakta ezt a kiállítást, arra törekedett, hogy minél jobban visszaadja azt a szentendrei sokszínűséget, amely velünk él. „Egyben szövetséget is felmutatott, amit a MANK tovább kíván szélesíteni” – zárta beszédét a főigazgató.

Annyira sikeres volt a program, hogy már augusztusban teljesült az a látogatószám, amit három hónapra terveztek a szervezők, szeptemberben pedig még ennél is jóval többen nézték meg a kiállítást – mondta el Dr. Horváth László, a Damjanich János Múzeum igazgatója. Pedig nehéz megragadni az emberek figyelmét – értett egyet Verseghi-Nagy Miklós, Szentendre polgármestere, aki kifejtette: a nem rég Art Capitalként, tehát a Képzőművészetek Fővárosaként aposztrofált Szentendrén kitalálták, hogy a művészeteknek ki kell lépniük a falak közül, és a városnak az utcán kell megmutatni képzőművészeti installációit, művészeti programjait. 

„A két város, ahol ezek a művésztelepek működnek, nem véletlenül két olyan folyó partján fekszenek, amelyek átölelik és besugározzák az egész Kárpát-medencét, határon innen és túl. Az egyik a legeurópaibb, a másik a legmagyarabb folyó” – mondta el Verebes György festőművész, a Szolnoki Művésztelep művészeti vezetője. Élő, lüktető, érző, gondolkodó test legeslegfontosabb sejtjeiként jelennek meg a szentendrei művészek Szolnokon – fogalmazott. „Ha valahol közösségben érzem magam, akkor otthon vagyok. Szentendre és Szolnok pedig ilyen hely mindannyiunk számára” – mondta.

Wehner Tibor művészettörténész a július 23-ai megnyitón – Körner Éva művészettörténész 40 évvel ezelőtti szavait idézve – elmondta: Szentendre művészete differenciált egység. A festői szépségű Duna menti kisváros oly sok mestert, tehetséget vonzott, számos törekvést érlelt, megannyi remekművet teremtett a 20. század évtizedei során. A közelmúlt történetére visszatekintve azonban kijelenthetjük: csak nagy fenntartásokkal tekinthető a szentendrei művészet szerves egységként, és félő, hogy lassan felszámolja eredeti integratív szellemiségét. Ezt tükrözik a legfrissebb munkák, amelyek a kiállításon láthatók.

Miként Szentendre, Szolnok városa is nagy múltú művésztelephelyszín, ezért fontos, a két város művészeti hagyatékára és jelenkori művészeti életére érvényes tanulságok fogalmazódhatnak meg a két művésztelep kölcsönhatásainak elemzése során, amelyre a Tükrök ragyogása című tárlat nagyszerű lehetőséget teremtett. Mint minden nagy és érvényes művészet esetében, ezúttal is a mind nehezebben kitapintható hagyomány és a lelemény összefonódásának, szintézisének, az értékek megőrzésének és – nemegyszer roppant merész és izgalmas – megújításának szándékával varázsolják el a látogatókat a Szolnokon vendégszereplő szentendrei művészek alkotásai. 

A beszédeket követően „És lesznek ketten egy test – kotakt tánc reflexiók a kiállítás művei nyomán” címmel mutatta be táncos performanszát Kolláth Betta és Milosits Dániel, majd a múzeum előtti téren két szentendrei zenekar, a Kambodzsai Roadmovie és az Igazigaz koncertjét hallgathatták meg az érdeklődők.

A kiállítás 2016. október 2-ig megtekinthető hétfő kivételével 9-től 17 óráig.

  • Egy nagykövet szemével

    Dr. Hóvári János amellett, hogy turkológus, történész és a MANK Nonprofit Kft. főigazgatója, volt nagykövet Izraelben, Kuvaitban és Törökországban is, sőt globális ügyekért felelős helyettes államtitkárként is tevékenykedett. A Portré Plusz januári 14-ei estjén Kondor Katalin vele beszélgetett pályája kezdetéről,[…]

  • Labirintusok és mandalák

    „Ha megnézzük Kálmán László alkotásait, egymással összefüggő, de két külön világot látunk: a mandala a keleti gyökereket, a labirintus a nyugati világot jelenti” – mondta dr. Hóvári János Kálmán László Személyes mandalák című kiállításának megnyitóján január 12-én a Józsefvárosi Galériában.[…]

  • Galaktikus utazás a Berlinalén

    Bucsi Réka új animációs filmje a februári Berlinale rövidfilmes versenyprogramjában szerepel. A 21 perces Solar Walkot galaktikus utazásként jellemezte a rendező. Bucsi Rékának már két korábbi, a Symphony No. 42 és a Love című animációs rövidfilmjét is sikerrel vetítették a[…]





Oldaltérkép | Impresszum | ©2018 Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.