Nemezelni Kecskeméten? Ráadásul Amerikából?

A nemezelés technikáit tanulhatták meg az Egyesült Államokból érkezők április 24-én és 25-én, amikor is érdeklődők egy kicsiny csoportja megérkezett a Kecskeméti Alkotóházba, hogy több jeles művésszel együtt veselkedjen neki a gyapjúnak és a szappanos víznek.

Mát itthon is nemezeléssel foglalkozott Carlile-Kovacs Flóra, amikor öt évvel ezelőtt kiköltözött az Egyesült Államokba, ahol lelkesen folytatta a szakmáját, diákjainak pedig azóta is a nemezelés különböző technikáit tanítja meg. „Az egyik tanfolyamon a tanítványaim kitalálták, hogy nagyon szeretnének nemezelést tanulni és utazni egyszerre. Ebből az ötletből formálódott a hazai túra” – meséli a Kultúra.hu-nak. Mindez tavaly indult útjára, úgyhogy idén már a második alkalommal látogatott az USA-ban toborzott csoporttal Magyarországra. Itthon hasonlóan alakult a program: kiválasztotta azokat a városokat, ahol kiváló nemezelő művészekkel ismerkedhetnek meg a „diákjai”, így több városba is ellátogatnak a csoporttal, miközben újabb és újabb technikákat, fortélyokat sajátítanak el. Így jutottak el már második alkalommal a Kecskeméti Alkotóházba: idén tizenegyenen, tavaly tizenhárman.

Kecskeméten két művészt választott maga mellé tanárnak. Közülük Csille Márti nemezes iparművész egy misztikus tárgy készítését találta ki feladatként. „Ez egy küszöbőrző, amely egy üreges tárgy, lényege pedig, hogy jelezze, átlépünk egy másik térbe, és onnantól kezdve máshogy kell viselkedni. Ezt akár ékszerdobozként is lehet használni, vagy üzeneteket is lehet benne tárolni.” Elmondta, hogy nagyon nyitottak az amerikai vendégek, alkalmazkodnak, és szívesen tanulnak. Beavatott minket a nemezelés művészetébe is: gyapjúval kezdenek el dolgozni, melyet akár már készen, megfestve is megvásárolhatunk. „Ezt dolgozzuk meg vizes-szappanos vízzel, majd színesíthetjük egymásra rakott anyagokkal, gyöngyökkel, hímzéssel.”

„Huszonöt éve nemezelek, évek óta tartok tanfolyamokat felnőtteknek, gyerekeknek Magyarországon és külföldön is, rendszeresen veszek részt hazai és nemzetközi kiállításokon. Évekkel ezelőtt közelről találkoztam a vaksággal, megdöbbentett és megérintett. A vak gyerekek megismertették velem a tapintás varázsát, megmutatták, mennyi finomságot képes befogadni, leolvasni a kezünk. Azóta próbálok látni a kezemmel is, megérteni magát a nemezt, és kifejezni vele mindazt, amit általa eddig megtanultam. Felfrissítő élmény nap mint nap felismerni és tapasztalni az anyag hordozta energiákat. Munkáimban az archaikusságot, az ősi bölcsességet szeretném felidézni úgy, hogy a mindennapi létünkbe beépülve a föld, a természet, az ünnep erejét hordozzák, és használójuk, tulajdonosuk számára kapaszkodót, belső biztonságot adjanak. Motívumaimat egyetemes történetünkből, a földből, a vízből, a fákból és más útjainkból gyűjtöttem össze. Jelképek, amelyekben magamra találok, magamat hordozom, részben néprajzi jellegűek, részben a művészet különböző rétegeiből bukkannak fel. Azt hiszem, földközelben élek itt, a XXI. század elején, egy újraéledő technikán gyakorlatozva végig a nekem szánt ösvényeket."

Tóth-Pócs Judittal aztán ékszereket, nyakékeket készíthettek a látogatók. Beavatott minket, hogy minél vékonyabb szálú a gyapjú, annál könnyebb vele dolgozni. A pihe-puha gyapjúszálakból a „megdolgozás” után igen erős anyag keletkezik. A technika múltjáról is mesél, elmondja, hogy a honfoglalás kori magyar leletek között már találunk gyapjút, főként süvegeket, a nomád népeknél a jurta takaróelemeiben jelenik meg, a hidegebb tájakon pedig csizma is készült nemezből. Készíthető belőle nagyon erős ruházat is, a juhászok kabátja is sokáig nemezből készült, hiszen télen fűt, nyáron pedig hűt. Hiába ismerjük régről a nemezelés technikáját, Magyarországon 50-60 évvel ezelőtt csak egy család foglalkozott nemezeléssel, de tőlünk nyugatabbra sem találtunk volna sokkal több hozzáértőt. Nem csoda tehát, hogy akik meg akarták tanulni a technikát, keletre vándoroltak, Kirgizisztánba vagy akár Törökországba. Tóth-Pócs Judit odáig fejlesztette a technikát, hogy mára szobrokat is készít belőlük, sokakkal együtt pedig azért küzd, hogy a képzőművészetek közé sorolják szakmájukat. Képviselői ugyanis mindenféle anyagötvözetekkel dolgoznak, ő például flitteres anyagokkal is előszeretettel kombinál. „A gyapjú elnyeli a fényt, a flitter pedig visszaveri, ami érdekes kontrasztot teremt” – meséli, miközben azt is megtudjuk, hogy az általa készített szobrok megtekinthetők weboldalán, a www.pocsjuditstudio.hu-n.

Forrás: Kultúra.hu/Takács Erzsébet

Fotók: Csákvári Zsigmond

  • Szép Ilonka az irodalom otthonában

    A tervek szerint a Petőfi Irodalmi Múzeumba (PIM) kerül Orlai Petrich Soma Szép Ilonka című, nyolc darabból álló festménysorozata, amelyet a Magyar Nemzeti Bank (MNB) az Értéktár program keretében 32 millió forintért vásárolt meg. A képsorozat Vörösmarty Mihály Szép Ilonka[…]

  • Kecskemét előtt tiszteleg a Forrás

    A 650 éve mezővárosi rangra emelt Kecskemét előtt tiszteleg a Forrás című szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat júliusi-augusztusi tematikus száma, amelyet szeptember 18-án mutatnak be. A csaknem 250 oldalas dupla nyári szám jól beleilleszkedik abba a történeti vonulatba, amelyet a[…]

  • Indiai filmeket láthatunk

    A legújabb indiai alkotásokat tűzi műsorára az idei Indiai Filmfesztivál, amelyet október 4. és 10. között rendeznek a budapesti Puskin Moziban. A fesztiválon Captain Rahul Bali kurátor válogatásában hét filmet mutatnak be különféle műfajokban: vígjáték, akciófilm, krimi, thriller és dráma[…]





Oldaltérkép | Impresszum | ©2018 Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.