A börtön világa költözött a MANK Galériába

A börtönök világát eleveníti meg rendhagyó formában a Gruppo Tökmag Művészcsoport Design és Biztonság című, a szentendrei MANK Galériában február 13-án megnyílt kiállítása. A művészek nem első alkalommal találkoznak a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.-vel, hiszen az intézmény által bonyolított Derkovits-ösztöndíjban a csoport mindkét képzőművésze részesült már. A Gruppo Tökmag Művészcsoport védjegyévé vált mostanra a társadalmi, művészeti problémák problematizáló, olykor szubverzív bemutatása.

 

 

“Büszkeség számunkra, hogy a mai kiállítással nemcsak a fiatal művészgeneráció kiemelkedő tagjainak adhattuk át a galériánk tereit, de korábbi Derkovits-ösztöndíjasokként alkalmunk nyílt szorosabban figyelemmel kísérni pályájuk indulását” – mondta el a művészekről a kiállítást lebonyolító MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, Tardy-Molnár Anna. A tárlat tehát arról is bizonyságot tesz, hogy az intézmény az ösztöndíjas periódus lezárása után is kiemelt figyelemmel követi a fiatalok alkotói pálya alakulását.

 

Kovács Budha Tamás és Tábori András, a Gruppo Tökmag Művészcsoport tagjai

 

A MANK 2019-es évét a Találkozások éveként szeretjük aposztrofálni: az év kiállítási programját úgy állítottuk össze, hogy a Galériánk a művészettel, a művészekkel való találkozások helyszíne lehessen. Hogy olyanok is betekintést nyerhessenek a kortárs művészeti életbe, akik ahhoz korábban nem fértek, nem férhettek hozzá. De ahogyan a mai kiállítás is mutatja, a művészek munkáin keresztül olyan világba nyerhetünk bepillantást, ahova, szerencsés esetben soha nem jutnánk el. Olyan világok találkoznak ma itt a Galériában, amelyek szükségszerűen elválasztottak, a börtön és a szabad világ, elítélt és ítélő találkozása is megtörténik a kiállított munkákon keresztül” – fogalmazott az ügyvezető igazgató. 

„Az ókor óta léteznek büntetés céljára szolgáló építmények, és habár az évszázadok alatt számos változáson ment át a börtönépítészet, az adott kor társadalmi és politikai változásaival összefüggésben történt mindez. Az elv viszont, miszerint a bűnösnek az elkövetett bűntette mértékében kell elzárva bűnhődnie, nem változott. Az utóbbi években több oldalról is foglalkoztunk a börtön témával, de hogy igazán érdekes alanyt találjunk a mélyebb feldolgozásra, Strasbourgig kellett mennünk” – mondták el a kiállításról a művészek.

 

 

Mert milyen a klasszikus/modern börtön? Magas, szürke fallal bekerített, szürke kocka, rácsokkal. A funkcionalista építészet legyalult minden haszontalan elemet: kint, bent, alul, felül. Aztán egy rövid időre, a nyolcvanas években, a hosszú évtizedek ornamens hiánya után a börtönépületekre is visszatértek a díszítőelemek. A funkcionalizmusra jellemző, kiszámítható rendezőelveket felrúgva jelenik meg az épületeken a véletlenszerűség látszatát keltő játékos esztétika. „A racionális tervezés kötött elemeivel szemben ezeken az épületeken gyakran megjelennek meg asszociatív és mimetikus formák, melyeket a nyolcvanas éveket meghatározó pasztell színskála tovább erősít. A strasbourgi börtön változatos építészeti motívumai is sok képzőművészeti asszociációra adnak lehetőséget – Hans Richter, Frank Stella, Victor Vasarely vagy éppen a Memphis Milano csapat munkái juthatnak az eszünkbe. Objektjeink ezeket a funkcióval nem bíró elemeket gyűjtik egy térbe” – fogalmaztak.

 

Az alkotóknak közvetítők segítségével sikerült felvenniük a kapcsolatot a bent élőkkel, akiket arra kértek, hogy egy A4-es lapra rajzolják le az épületet, vagy annak egy általuk jellemzőnek tartott részletét, illetve, ha az érdekes számukra, a belső tereket. A kijuttatott alkotások a rabok az épületet meghatározó játékos forma- és színvilághoz fűződő ambivalens viszonyáról is árulkodnak.  

 

 

A művészeti formáció 2008-ban jött létre két alkotó: Tábori András és Budha Tamás részvételével. A csoport tevékenységének fókuszpontjában a közterek, az építészet, a városi nyomok, a talált tárgyak, a félmúlt archívumai és mindezek kombinációi állnak. A két alkotó a művészeti formáció előtt is dolgozott együtt a különböző projektekben: a csoport tevékenységének fókuszpontjában a közterek, az építészet, a városi nyomok, a talált tárgyak, a félmúlt archívumai és mindezek kombinációi állnak. Az urbánus térre, mint sok különböző, szabadon felhasználható médium tárhelyére tekintenek. Munkáik a városi élet, a publikus terek és a mindezt átszövő jelek és történetek viszonyrendszerében értelmezhetők. A csoport tevékenysége tehát a rejtett jelenségek hétköznapi valóságát, a nagyváros közelmúltjának mindennapjait veszi alapul, csaknem minden projektjük erre a közegre reflektál. Minden, ami mellett nap mint nap elsétálunk.

 

A kiállítás megtekinthető 2019. március 10-ig, hétfőtől péntekig 9 és 17 óra, hétvégén 10 és 17 óra között. 

  • A Csárdáskirálynővel indul az Operettszínház új évada

    A jövő évadot a Csárdáskirálynő bemutatójával nyitja a Budapesti Operettszínház, ahol a 2019/20-as szezonban a János vitéz és a Mohács 1526 című produkciót is színpadra állítják a rendezők.Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatójaKálmán Imre művének próbafolyamata május 21-én kezdődik, a[…]

  • Így költözik a Néprajzi

    A Néprajzi Múzeum 2021-ben elfoglalhatja új épületét. Az intézmény jelenleg nem látogatható, az ott dolgozók azonban nem tétlenkednek.Fotó: 24.hu/Berecz WalterA Néprajzi Múzeum mai épületét nem csak nagyszabású tárlatai miatt ismerik szerte a világon. A múzeumpalota impozáns belső terei megjelentek többek[…]

  • Magyar szerzők az idei varsói nemzetközi könyvvásáron

    Simon Márton, Pályi András és Berta Zsolt mutatkozik be a szerdán kezdődő varsói nemzetközi könyvvásáron, amelyen a magyar irodalom klasszikusai, Krúdy Gyula és Márai Sándor műveinek új lengyel fordításait is bemutatják.Az ötnapos könyvvásáron 27 ország kiadói mutatkoznak be, a díszvendég[…]





Oldaltérkép | Impresszum | ©2019 Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.