Ámmer Gergő munkáira a 2020-as év extrém körülményei olyan hatást gyakoroltak, ami első látásra szembetűnő a szobrászati praxisában is. A karantén alatti bezártság és más nehézségek kísérletezésre motiválták, szobrászati attitűdje szabadabbá vált. Az előző évekre jellemző gondosan kidolgozott márványszobrokat gipsz szobrok váltották fel. Az alakokat kinyitotta, felerősítve a kint és a bent megváltozott állapotát. Az idei évben készített egy fekvő női alakot gipszből, aminek továbbgondolása ihlette az ezt követő kísérleteket, melyek törzstől lefelé lévő torzók, rajzokkal kiegészítve. Dramatizálta a kiterjedéseket, a tériség és a sík, a képzelet és a valóság fúzióját. Művei elkészítésekor ikonikus és univerzális képekben gondolkodott, mint például a keresztény ábrázolásból ismert Jó pásztor motívuma vagy a görög mitológiából eredő Atlasz alakja. Mindkét karaktert újraértelmezte: meseszerűek, ironikusak, ugyanakkor nyugtalanná is teszik a nézőt. Olyanok ezek a figurák, mint afféle illúziók tőkesúllyal.

Mi jellemzi az alkotói folyamatodat? Az ötlettől a megvalósításig hogyan jön létre egy műalkotás?