Andrási Edina tárgyai a képzőművészet és az iparművészet határán helyezkednek el, egyszerre tekinthetők szobroknak és használati tárgyaknak, lámpáknak is. Nem csak a tárgyak formája, funkciója adja azok különlegességét, hanem anyaguk is: porcelán és papír elegyéből készültek. A két eltérő hatást keltő és különböző funkciónak megfelelő anyag ötvözése hozza létre a tárgyak különleges felületét, amin a belső megvilágítás még szebb struktúrát rajzol ki. Láthatóvá válnak a porcelánban a papír rétegei, amelyek különböző mintázatot alkotnak. Ahogy a művész fogalmaz: „A látvány illúzió, a kézenfekvő és észszerű magyarázatok között keltett konfliktus feloldásra vár".

Szobrok is egyben tehát a tárgyak, hiszen nem „csak" esztétikus formákat kívánt az alkotó megjeleníteni. A szobrok fiktív lényeket ábrázolnak, melyeknek története van: a jövő élőlényeit láthatjuk, akik az organikus és mesterséges lét köztes állapotában vannak. A formák is ezeknek a fogalmaknak felelnek meg, az organikus formákba beépülnek a szabályos, ipari elemek. Az itt látható tárgyak ilyen értelemben héjak, burkok, amelyek lehetnek a fiktív lények levedlett bőrei, de értelmezhetőek védőöltözetként, sőt akár precíziós csatlakozóként is. A kérdés nyitott, hiszen a lények teremtője sem foglal állást, meghagyja a formák értelmezését a nézőnek.