Kincses Előd Gyula Transzmutáció című sorozata olyan fadarabokat ment át más alapanyagba - mészkőbe, márványba, acéltömbbe -, amelyek már korhadásnak indultak, amiket „kikezdett" az élet. Ezen fadarabok pontos mását faragással, gravírozással, fogászati technológia felhasználásával ülteti át más anyagokba. Szemmértékkel készíti a másolatokat, nem használ segédeszközként pontozót. Így a modellről esetlegesen készülő további darabok nem egyeznének meg pontosan a kiindulási darabbal. A technika jelenléte, a mesterséges intelligencia a művész által fontosnak tartott tartalmakat nem tudja átvenni az alkotó embertől, a segédeszköz feladatát láthatja el. Munkái kifejezik azt az elköteleződését, hogy a műalkotások létrehozása egy olyan kreatív folyamat, amelyet a kísérletezés, a különböző variánsok elkészítése csak kiegészíthet, de nem válthat fel.