A Kiss Dániel Itató című sorozatában megjelenő carrarai márványból faragott állatok: a bika, az elefánt és kicsinye, illetve a krokodil egymáshoz viszonyított arányrendszerrel bírnak. A kompozíció középpontjában a krokodil mint őshüllő áll. Az egyetlen ragadozó jelenlétével a feszültség legfőbb forrása. Az itatónál gyülekező állatok egy része nem is észleli a veszélyt. A kiselefánt önfeledten játszik, egyedül a bika, az erő megtestesítője emeli fel tekintetét.

Kiss Dániel a szoborcsoport installálásakor a körformára és a négyes számra épít. A kör (a négy alapvető geometrikus szimbólum egyike) önmagába visszatérő végtelen vonal, visszacsatolás az ideák világába, az ősvaló jelképe. Kiállítási szituációban a körformába „zárt" négy állat elhelyezésekor lényeges, hogy a néző beléphessen a szobrok által létrehozott köztes térbe, szerves részévé válhasson a műnek. Tulajdonképpen a szemlélő magával a köztes elemmel, az ősanyaggal, a vízzel azonosulhat. Rituális beavatási szertartás ez: a vízhez, az eredethez való visszatérés, a forma elvesztése magában foglalja a megszűnés és újjászületés lehetőségét is. A négy elem egyikeként elválasztó és egyesítő princípium: szétválaszthatatlan, forma nélküli, örökké létező ősegység. A belőle kiemelkedő alakzatok formát kapnak, megkezdhetik önálló életüket. Így lényegében a víz - jelen esetben a szemlélő - teremtheti magát a valóságot.