Máriás István munkáiban már hosszabb ideje foglalkozik olyan technikákkal, mint a csempék festése, mázazása, kiégetése, vagy a mozaikok készítése, amelyek a közép-kelet-európai régióban népszerűek voltak, de mára szinte feledésbe merültek. Ukrajnai, romániai és moldovai utazásai során számos kültéri és beltéri mozaikkal találkozott, és ezeken a helyeken inspirálódva merült fel benne a gondolat, hogy a csempe műfaját újragondolja a képzőművészetben. Olyan műtárgyakat szeretne létrehozni, amelyek egyszerre hétköznapi használati tárgyak, ugyanakkor burkolatként, illetve a dekorativitáson túllépve figurális képzőművészeti alkotásként is megjelennek a belsőépítészetben vagy a köztereken. A konyha vagy a fürdőszoba így egy új alternatív kiállítási helyszínként jelenhet meg a lakóterekben. A csempék kirakósjátékként nemcsak fémlap vagy mágnes segítségével falra helyezve, hanem a falba beépítve is megjelenhetnek. A használati és képzőművészeti funkció együttes lehetősége, a kerámiafelületek időtállósága inspirálja.