Révész Anna munkáinak témája a mulandóság, amit a japán esztétikában a 'mudzsó' fogalma hordoz. A 'mudzsó' egy olyan természeti és vallási látásmód eleme, amely a buddhizmus előtti időkből származik és szorosan kapcsolódik a japán esztétikához, művészethez.

A sintó vallásból kialakult, bizonyos köveket és fákat szentként tisztelő Ivakura és Himorogi hitben az eltorzult, degenerált fák mindig különös figyelmet kaptak. Janagita Kunio néprajztudós könyvében ismerte meg, hogy létezik egy „fordított fenyőnek" nevezett fa, amely természetellenes módon lefelé nő. A vidéki favágók régóta elkerülik ezt a fát, soha nem vágják ki, bár ha akarnák, akkor sem tudnák kivágni, mert furcsa dolgok történnek körülötte, amik ezt megakadályozzák. Ahogy nő a fa, annál nagyobb áhítattal néznek rá.

A hiedelem szerint egy „isten lelke" bizonyos fát választ magának, és onnan száll le a földre. Mivel a magas fa közel van az éghez, ahol az istenek laknak, a lehajló faág létraként funkcionál, hogy leszállhassanak a földre. A gyökereiket a földbe mélyesztő, ágaikkal az égbe nyújtózó fák kapcsolatot teremtenek az alvilág, a földi lét és az ég között. Rendszerint az ég felé növekvő fa ritkán hajlik lefelé, de ha mégis, furcsa formában növekedik, és az emberek sugallatnak képzelik ezt a jelenséget.

Hida-Osakában, az Ontake szenthegy lábánál helyezkedik el a Gandate nevezetű óriási (72m x 120 m) andezit kőszikla fal. Ebben a Gandate-erdőben találhatóak ezek a bizonyos fák, amelyeket az öt darab festményből álló sorozat ábrázol.

Mi jelent számodra inspirációt? Hogyan hat rád a környezet, ahol alkotsz?