Rózsa Luca Sára új sorozatának középpontjában a paradicsom, az édenkert áll. A paradicsom fogalma számtalan módon értelmezhető, és egyénenként változó lehet; felfogható vallásos és vallástól független aspektusból, valamint helynek vagy állapotnak is. A bibliai elbeszélésben fontos mozzanat számára, hogy Ádám és Éva kiűzetésére az után került sor, hogy ettek a tudás fájáról. Vagyis a gondolkodás, a belegondolás az örök boldogságtól fosztott meg bennünket.

Gyermekként a bibliai történetek választ adtak kételyeire, majd felnőttkorában széthullottak körülötte ezek a bástyák, és a kezdeti lázadást követően egyfajta belenyugvó, számára kedves állapot lett úrrá rajta. Ez a folyamat festészetileg is nyomon követhető a „Paradicsom (Abszurd)" sorozaton át.

Fiktív tájak előterében fiktív alakok terpeszkednek. Az építetlen táj, a szürreális fényjátékok süket, csöndes, utópisztikus teret idéznek. Ebben a némaságban helyezkednek el figurái, akik magányosan, képlékeny anatómiájuktól teljesen összegabalyodva merülnek el gondolataikba. A sorozat egy kétes túl- vagy evilági vízió, egy szépséggel és szorongással terhes paradicsomi képzet lenyomata. Albert Camus abszurd emberének sebezhetősége és múlékonysága áll szemben a világ kérlelhetetlen állandóságával, fülsiketítő csendjével.