Schuller Judit Flóra új munkáinak nagy része a megörökölt családi archívum egy-egy eleméhez nyúl vissza és helyezi át azokat a családi emlékezet síkjából egy kollektív narratívába. Az appropriált tárgyak és szövegtöredékek a kontextus megváltozásával is megőrzik az egyéni emlékezet által rájuk vetített aktív, emlékező réteget. Astronauts Do Cry című munkájának kiindulási pontját az űrben való sírás jelenségének abszurditása és fizikai lehetetlensége adja. Az asztronauták bár képesek sírni gravitáció nélküli térben is, a keletkezett könnyek nem tudnak leesni, ehelyett egy álló gömb képződik az asztronauták szeme körül. A jelenséget szimbolikusan megközelítve, Schuller Judit munkájában a szomorúság kifejezésének nehézségére reflektál. A munka címét is adó mondat (Astronauts Do Cry, azaz az Asztronauták is sírnak) a gránit lapon fut körbe, míg a kő közepén egy homokfújt, szintén kör alakú, vízzel kitöltött vájatot látunk. A víz felszíne a felületi feszültségnek köszönhetően domború, de nem folyik túl a körvonalon az antigravitáció jelenségének földi tükörképeként.

A Családfa munkacímű projekt alapja a családi archívum köré épülő kutatás. Évekkel ezelőtt a sokféle típusú kézzel, illetve írógéppel készített családfarajzok és leírások között Schuller Judit egy kör alakú családfát talált, amely fordított sorrendben ábrázolta a család felmenőit. A családrajz egy kimerevített állapotot ábrázolt, amely nem képes már tovább bővülni, csupán a felmenők egyre távolabbi körívei bővíthető tovább. A családfa nevek nélküli, sematikus ábrája került bele a márványlapba. A márvány a gránittal ellentétben egy sérülékenyebb anyag, "puhaságából" adódóan a vésett vonalak szélei nem válnak el élesen a tábla felszínétől, sok helyen közéjük hézagok ékelődnek be. A családfa ábrája egyszerre tűnik egyfajta kinyilatkoztatásnak vagy útmutató rajznak, miközben sérülékenysége révén megkérdőjelezi örökérvényűségét.

Schuller Judit az Örökség című munkájában a generációkról generációkra át öröklődött, a vészkorszakot és tulajdonosait túlélő ezüst étkészletekkel foglalkozik. Az evőeszközök mára funkciójukat vesztett tárgyakká váltak, amelyeknek csupán az anyagukból adódó értékük maradt meg. A nagy családi, rituális szerepet betöltő étkezések lassan kikoptak, az étkészlet darabjai használati tárgyakból emlékeztető tárgyakká, memorabiliává váltak. Az Örökség című munka magát a hagyaték egészét is szimbolizálja: egyszerre jelenik meg benne a kategorikus rend (az egyben maradt készletek esetében), illetve a kaotikus rendetlenség (a különálló, egyedül maradt daraboknál), míg a hozzájuk kapcsolódó háttértudás, a tárgyak története már nem érhető el. Schuller Judit munkájában az ezüsttisztítás gesztusát hajtja végre, de a megtisztítást követően egy kémiai beavatkozás által megfordítja a folyamatot és mesterségesen feketíti be az ezüstöt. Az étkészlet megtisztításán és erőszakos elszínezésén keresztül a művész magára az identitás és a családhoz való tartozás felfedésére és kényszerű elrejtésére reflektál.