Jel, hímzett vászon, 2021

Nehéz volt kiválasztani a munkáim közül, hogy melyiket is mutassam be, mert ha volt is az elmúlt időszaknak jó hozadéka, az az, hogy bőven volt lehetőségem dolgozni, sok új munka született az elmúlt év alatt. A textil természetéből adódóan - a varrás nagyon időigényes - mindig hasonló körülmények között, itthon, csendben dolgozom, így a hétköznapi szokásaimban, beosztásomban nem is hozott sok változást a járvány.

De természetesen elgondolkodásra kényszerít mindannyiunkat.

Én a nehézséget, a bajt, a betegséget mindig egy lehetőségnek gondoltam, ami pozitív lelki változást hozhat az azt elszenvedő embernek. Könnyebb Istenhez közel kerülni ilyenkor, vagy a lényegest megkülönböztetni a lényegtelentől, segíthet, hogy változtassunk az életünkön, valamit jobban, lényeglátóbban végezzünk, mint azelőtt.

A munkáim személyes, családi érintettségek miatt a járványtól függetlenül is szólnak a betegségről, mint jelről.

A Jel című vásznat 2021 elején hímeztem. A Szombathelyi Textiltriennálé Sodrás témájú felhívására készült és ott fogom a júniusban már reméljük valóban megnyíló kiállításon bemutatni.

A térbe lógatott vásznon sorakozó emberek "jeleket" hordoznak a testükön. Sérülések, horzsolások, betegségek, műtétek hegeit, ami természetesen vonatkozik a lelki sérülésekre is. A varrott vásznat a magasból függesztett szálak tartják, a szenvedő embereket az égből jövő aranyszálak ölelik körbe.

Most, hogy nem csak a személyes szenvedést tapasztaljuk, hanem egy általános, mindenkit érintő krízist élünk át, az a félelmem, hogy ami személyesen működik, általánosan a társadalomra nézve nem biztos. Miközben emberek sokasága küzd a betegséggel és a gyógyítással, világszinten nem érzékelni az együttérzést, az összefogást, a belátást, a változási szándékot, így csak egy megfáradt, elgyötört embertömeg fog lassan kilábalni a járványból a megújulás helyett.