Sipos Boglárka fametszet sorozatában egy olyan szempont mellett foglalkozott a vizualitással, megjelenítéssel, amiben igyekezett a valóság különböző, eredetileg elszeparált elemeit egy új, egységes képi rendszerbe helyezni. Ezek a képek természetesek, (nem manipuláltak), a valóság egy-egy darabjának a kiemelései, azonban a képeket többnyire tünékeny és megismételhetetlen, egyszeri helyzetekre építette fel, így az egyes képek inkább egy szubjektív valóságot mutatnak. A fametszet technikáját a különböző „rétegek" közti határ végleges elválaszthatatlanságára, egybemosására alkalmazta. Az egyes képek esetében a címek magára az ábrázoltra, máskor pedig a helyszínre vonatkoznak, jelezve a térben való meghatározottságukat, a valósághoz való kötöttségüket - amivel a célja annak az ellentétnek az erősítése volt, ami a munkák teljesen szubjektív jellegét egy objektív nézőponthoz kapcsolja.