Szabó Menyhért munkáinak központjában az ember, különösképpen az emberi arc áll. Gumilenyomat-szobrai a tökéletesség, az ideál torzulásának kérdéseit vetik fel.

Az elmúlt évben két darab nagyméretű gumifejet készített, melyek kiegészítik, folytatják a már korábban elkezdett arc-sorozatot. A Pandora című munkában az anyagában élénk rózsaszínre festett gumifej műgyantával van kimerevítve, klasszikus formavilága a gótikus katedrálisok angyal alakjait idézi. Az arc szinte alig torzul, majdnem tökéletes, azonban mégsem. Pandóra mitológiai alakja a kettősség megtestesülése: a tökéletes lény hordozza azt a szelencét, amiben minden baj, betegség és bánat benne van, és ő szabadítja mindezt az emberiségre.

A másik nagy méretű munka (Cím nélkül) egészen más formavilágot képvisel. Az arc egy teljesen összeroncsolt, meggyűrt, szinte felismerhetetlen karakter. A zuhatagként omló, drapéria jellegű maszkot az antik szobrokról jól ismert támaszték, jelen esetben egy fatörzs tartja. A korábbi szobrászati hagyományban a támaszték leginkább szobrászat-technikai szükségszerűség volt, hiszen az antik művészet statikája, a kő anyagának használatából adódóan nem tette lehetővé, hogy a nehezebb anyagú szobrok csupán egy-egy támasztóponton legyenek rögzítve, ezért támasztékkal látták el a plasztikákat. A támaszték a szükséges segítség, a szobrászat mankója, amelynek létjogosultsága a jelenkorban csupán szimbolikus.

A Marszüasz arcként lógó-lebegő arc az idejétmúlt, elveszett klasszikus művészet jelképe, a modern anyag, a színezett gumi a kopott régi kőszobrokat idézi.

A két nagy méretű gumiszobor mellett Szabó Menyhért az ösztöndíjas időszak alatt színes

kisméretű bronzfejeket is készített.  Már évek óta foglalkoztatja a szín szerepe és lehetőségei a szobrászatban, a kisméretű fejsorozat pedig lehetőséget adott a koloritással való kísérletezésre. A látványos ipari festéseljárás, a szinterezés egészen új dimenziókat nyitott számára.