Sztruhár Zsuzsa alkotói és kutatási témái a képzőművészet és a zene határterületei, átjárási lehetőségei, érintkezési pontjai. Automata zenélő szerkezeteire saját maga komponál zenét.

A Harmonográf című alkotásának kiegészítésén való munka közben a biciklikerekekkel való kísérletezés, játék során született egy játékos új hangszermű, amely a Forrás címet kapta.

Ennél a műnél elsősorban a kerekek esztétikai elrendezésével való formai játék inspirálta, és az a szimbolikus szökőkút alakzat, amely végeredményként létrejött, és amely az üveg jelenlétével egyszerre kelt futurisztikus, ugyanakkor a megidézett szökőkúttal együtt egyfajta archaikus hatást is. Ebben a műben csak a legalsó, nagyobb biciklikereken vannak rögzített húrok, miközben a felső kerekeken a húrpengető vagy húrpengetők vannak, illetve azok küllőin ritmikai játék valósítható meg egyéb, különféle hangzószerekkel, tárgyakkal. Sztruhár Zsuzsa ebben a munkájában azt kutatta, hogy a húrok hangjai mellett hogyan szólalhatnak meg ezek a ritmikai játékok, milyen egyéb hangzásokat lehet elérni és hozzátenni a jelenséghez, akár viszonylag egyszerű, könnyen hozzáférhető fém hangzószerekkel is. Úgy tervezte meg, hogy egyszerre lehessen félautomata (vagy akár automata), de teljesen manuális hangszer is. Kiállítási helyzettől és szándéktól függ, hogy melyik működtetést kívánja érvényesíteni.

„A teremtett világ..." című munkájában egy régebbi zenegép munkatervére tért vissza, amely mű lehetőséget adott festői beavatkozásokra is. A mű ihlete Velencéhez fűződő emlékeit idézi, és egy mély lelki megélésből ered. Ugyanakkor megérintette és inspirációt jelentettek számára azok a csodálatos, finom kivitelezésű zenegép-automaták is, melyeket 17-18. századi órásmestereknek köszönhetünk.

„A teremtett világ..." című munkát bemutató videó:

A Forrás című munkát bemutató videó: