Tranker Kata munkáinak központi eleme a tárgykultúra és a tárgyakról alkotott különféle narratívák. A modern értelemben vett művészetfogalom vizsgálata, a 'l'art pour l'art' elvét megelőző tárgyalkotás céljainak felderítése, illetve a tárgyak különböző kulturális kontextusokban történő értelmezése motiválja munkáit.

A 2020-as évben az általa kikísérletezett papírmasé technikával hozott létre plasztikai munkákat, amelyek személyes és kulturális referenciákkal átszőtt kódrendszerrel idézik meg a premodern társadalmak szakrális tárgyhasználatát. A különleges technika eredményeként egy kemény, ellenálló, de szükség esetén faragható és csiszolható anyag jön létre, amelynek felületére egy zúzott kőből álló réteg is kerül.  

A kiállításon bemutatott munkák egyértelműen használati tárgyakra utalnak, így felvetik azt a kérdést, hagyományosan mely tárgyakra is tekintünk művészetként. Emellett a megjelenített emberszerű, mégis állatias élőlények a humánum klasszikus kategóriáját feszegetik.
A pár szarkofágja c. munka páviánjai megidézik az etruszk házaspár síremlékét, ezáltal egy non-humán családtörténetet sejtetnek. Az emberiség evolúciós fejlődése során számos olyan jellegzetességet megtartott, melyek a ma élő főemlősökre is jellemzők. Ezek közül egyik a gyermekkori kötődés anya és gyermeke között, mely a felnőtt egyedek későbbi társas kapcsolatait is meghatározza. A majmok közt megfigyelt szociális kapcsolatok meglepően sok párhuzamot mutatnak az emberi viselkedéssel. A szarkofág figurái között megjelenő intim kapcsolat ezért egyszerre hat szürreálisan és zavarba ejtőn.

Az Ősi tálak c. installáció figurái olyan előemberek, melyek már felegyenesedtek, anatómiailag azonban még inkább a ma élő gorillákhoz hasonlítanak (egészen pontosan az 1-2 millió évvel ezelőtt élt Paranthropus robustust jelenítik meg). Ez a munka kizárólag női alakokból áll, melyek közül több is terhes. A törzsfejlődés számtalan terhesség és születés láncolataként is elképzelhető, melyek során az egyedek evolúciós stratégiáikat tökéletesítik, örökítik tovább a következő generációknak. Így a várandós előemberek annak szimbólumai, ahogy őseink fajuk túléléséért küzdöttek. A tálak egyes jelenetei egy-egy utódgondozáshoz köthető evolúciós előnyt mutatnak be. Az installációban szereplő tojások szintén a jövő zálogát jelképezik. Mai tudásunk szerint ugyanis, az elevenszülés előtt őseink tojásokat raktak - annak okát viszont, hogy miért váltottak stratégiát, a mai napig nem sikerült megfejteni.