Plugor Sándor, az erdélyi magyar sors festője
Plugor Sándor festő- és grafikusművész életműkiállítását nyitja meg a Magyar Művészeti Akadémia március 4-én a Pesti Vigadóban. A MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. közreműködésével megvalósuló kiállítás a MANK szervezésében korábban a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központban volt látogatható 2019 nyarán.
Plugor Sándor munkássága a lét finom rezdüléseit tárja fel és jeleníti meg: vonalköltészete mindannyiunk öregségét ábrázolja, a halál felé tartó létet vázolja föl. Munkásságának másik vetülete háromszéki művészete. Életműve ugyanis az erdélyi magyar sors kifejezése, a szavakkal nehezen körvonalazható traumák képi ábrázolása: világháborúk és azok következményei. Metszetei, tusrajzai a Kárpát-medence teljessége által kínált lehetőségeket tükrözi. Plugor Sándor munkáin mégsem a számonkérés terhe nehezedik ránk, hanem a vonalain átragyogó empátia és derű eleveníti meg a reményt. Grafikái a tanúk rá, hogy van módunk a folytatásra.
Plugor Sándor a Háromszék megyei Kökösön született 1940-ben. Kolozsváron, az Ion Andrescu Képzőművészeti Főiskola festészeti osztályában, Miklóssy Gábor irányításával szerzett diplomát 1964-ben, majd 1970-ig Brassóban tanított, miközben 1967-től a brassói Astra roman művészeti folyóirat képszerkesztője volt. 1970-től a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum munkatársaként, az Állami Székely Színház díszlettervezőjeként és a Gyárfás Jenő Emlékház vezetőjeként dolgozott.
A 1960-as évek derekán indult művésznemzedék tagjaként főképp grafikákkal jelentkezett, jelképteremtő eszközökkel életérzésekre, a lét és tudat kérdéseire kereste a választ. Stílusjegyei grafikai sorozatainak metaforáiban teljesedtek ki, például az Öregekben, a Lovakban, a Magyar Szentekben vagy a Stációk című sorozatban. Plugor Sándor csaknem 60 könyvhöz készített illusztrációkat, borítókat. 1971-ben a Szarvassá vált fiúkhoz készült illusztrációival elnyerte Az év legszebb könyve díjat. 1965-től vett részt kiállításokon, 1999-ben bekövetkezett halála után Budapesten rendezték meg emlékkiállítását.
Örömmel dolgozott Szárhegyen, Sejnyben, az Incitato művésztáborban, hazajáró művésze volt a hajdúböszörményi, makói és szalontai alkotótelepeknek. Utazásai során járt Xivában, Szamarkandban, a Mazuri-tavaknál, Párizsban, Firenzében, Prágában, New Yorkban, Moszkvában. Széles körű tájékozódását követően festményeiben és rajzaiban mindvégig a háromszéki ember örömét, bánatát jelenítette meg. Az első kiállítása 1964-ben volt a Mátyás-házban, Kolozsvárott. Plugor Sándor szeretett kiállítani, ünnep volt számára, ha munkái a termekben sorjáztak. Az őszinte érdeklődők között otthonosan érezte magát. Sűrűn szerepelt kiállításokon, a művésztelepek kedvelt személyisége volt.
A változatos műfajokban alkotó Plugor Sándor (olaj- és temperafestmények, tusrajzok, fémkarcok, monotípiák, akvarellek) kifejező metszeteket készített Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila, Illyés Gyula, Sütő András versei, drámái ürügyén. Az 1963-ban készült, szüleit és a kökösi öregeket ábrázoló tusrajzai ihlették Szilágyi Domokos költeményét (Öregek könyve, Kriterion, Bukarest. 1976). Illusztrálta Gogol Az őrült naplója című kötetét (Magyar Helikon, Budapest, 1979), Rainer Maria Rilke Ősz című verseskötetét (Kriterion, Bukarest), valamit fia, Plugor Magor versesköteteit (Angyallétra. Castrum kiadó 1995; Sinkapuszta. Avis könyvek, 1998).
Kavargó élménye Kökös. Szerette a falut, az öregeket, szüleit diákkorától haláláig őszinte együttérzéssel rajzolta. Szenvedő, lüktető kék-szürke-piros lovakat rajzolt, festett. Élete utolsó szakaszára a nagyméretű, biblikus témájú, önéletrajzi ihletésű tusrajzok jellemzőek, valamint újra felbukkannak az öregek sajátos motívumai.
Rajzait, grafikáit, festményeit számos közgyűjtemény őrzi, többek között a Magyar Nemzeti Galéria, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Székely Nemzeti Múzeum Képtára. Életművét özvegye, Miklóssy Mária gondozza. A mostani kiállítás születésének 80. évfordulóján jelenik meg.