Kortárs ékszerek a szentendrei Fő téren
Újra élettel telhet meg a szentendrei Fő téren az ÚjMűhely Galéria, amely a legújabb kiállítással valódi Csodakamrává alakul, olyan helyszínné, ahol a teremtett és az alkotott világ szépségeire csodálkozhatunk rá – mondta el Tardy-Molnár Anna, a galériát igazgató MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója a Csodakamra – A dolgok rendje című kortársékszer- és képzőművészeti kiállítás megnyitóján, július 8-án.
„Ha körbenézünk, a körülöttünk lévő tárgyak a természet érzékeny megfigyeléséről tanúskodnak. Nem kívánják sem kifosztani, sem meghatározni azt. A természet felett uralkodó, azt lerabló attitűd, mely sajnos annyira jellemző emberi fajunkra, innen szerencsére hiányzik. A tanulás szándéka, a szemlélődés, az odahajolás, a struktúrák megfigyelése, a ritmuskövetés, az imitáció jellemzi az itt kiállító tizenhét alkotó attitűdjét. A dolgok rendjének ismerete” – mondta el Horváth Judit, az Iparművészeti Múzeum Kortárs Design Főosztályának vezetője.
A Wunderkammer, azaz csodakamra a 16. századi Európában kialakult műfaj, gyűjteménye olyan természeti képződményeknek és ember alkotta tárgyaknak, amelyek magával ragadják a képzeletet, csodálatra és elmélyülésre invitálják a befogadót.
A birtoklás öröme is része annak, ami a csodakamra értékét adja: egy behatárolt, zárt térben válogatva sűríti össze a világot a végtelenség illúzióját adva. A csodakamrák gazdag zsúfoltságukkal ragadták meg a régi korok emberét, ma viszont érdekességeik megfigyeléséhez több térre van szükségünk, fókuszpontokat kell kijelölnünk a figyelem megragadásához egy olyan világban, ahol egy kiterjesztett csodakamra-kontinuum vesz minket körül.
A végtelenség alapvetően megnehezíti a választást, és ezzel együtt az elmélyülést. A vitrinekben kiállított kortárs ékszerek és a falakon található képzőművészeti alkotások hangsúlyokat jelölnek ki a befogadó számára. Kölcsönhatásba lépnek egymással és a látogatóval, így segítik az elmélyült megfigyelést.
A természet különböző megjelenési formái kezdetektől fontos alkotóelemei az ékszereknek a tárgyak anyagaként vagy inspirációs forrásként. A tárlaton látható alkotások egyfelől az ember által nosztalgiával eszményített természetet ábrázolják, ikonszerű sémákká lényegítve azokat. Más alkotások viszont beemelik a kompozícióba, a műalkotás anyagává teszik a természet által létrehozott képződményeket, miközben újrakomponálják azokat emberi intenció szerint.
Az ékszernek eredendően társadalmi konstrukció létformáját a kortárs alkotók munkáikban úgy írják újra, hogy az anyagot teszik a reflexió tárgyává, a felhasznált anyagok visszakapják autonóm létüket, egyszerre anyagszerűvé és fogalommá válnak.
A kiállítás ezt a gazdagságot mutatja be a természet és az ember alkotta értékek egymás mellé helyezésével. A kiállítótérbe belépve egy kortárs csodakamrába érkezünk, amely a régi idők zsúfolt csodakamráitól eltérően nagyobb teret ad a műtárgyaknak, hagyja lélegezni, egymásra hatni a növény- és állat-, illetve az ásványvilág tárgyakba lényegített kortárs csodáit.
A kiállítótér falain, az ékszerekhez társított képzőművészeti alkotások kiemelik ennek a műfajnak az iparművészeten belül elfoglalt autonóm helyét, illetve a képzőművészet és az iparművészet kereszteződésében található újszerű gondolati tartalmakat ismertetnek meg a közönséggel.
A kiállítás kurátora: Roskó Mária iparművész
Ékszertervezők: Besnyői Rita, Bíró Zsófia, Bori Bianka, Dánfalvi Ildikó, Fazekas Veronika, Fekete Fruzsi, Gaál Gyöngyvér, Huber Kinga, Losonczy Orsolya, Németh Franciska, Vági Flóra, Visy Dóra, Zalavári Fruzsina, Zeibig Anna
Képzőművészek: Jagicza Patrícia, Mátyási Péter, Melkovics Tamás
A kiállítás augusztus 9-ig tekinthető meg, keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között.