Improvizáció és tárlatvezetés
Improvizációs táncelőadás, valamint a Művészet és Játék című kiállításon tartott tárlatvezetéssel várta a látogatókat július 26-án a MANK a Szentendrei Régi Művésztelepen és a MANK Galériában.
A Művészet és Játék című kiállításon Jakab Borbála Róza, Kádár Emese és Szabó Kristóf – KristófLab kiállító művészek vezették körbe a MANK Galéria látogatóit, ahol saját műtárgyaik mellett a kiállításon szereplő alkotásokról osztottak meg izgalmas részleteket az érdeklődőkkel.
Elhangzott, hogy a tárlaton olyan interaktív installációk is szerepelnek, mint Gosztola Kitti, Kádár Emese és Szabó Kristóf – KristofLab friss, szignifikánsan aktuális társadalmi problémákkal foglalkozó művei, amelyek az irónia eszközével hatnak még erősebben a befogadó nézőre.
Egyes munkákon – mint Balogh Kristóf, Csapó Júlia, Éliás Tamás, Jakab Borbála Róza és Karai Klaudia esetében – erősen érezhető a pandémia periódusának sokak számára nehezen megélt otthonmaradásra, önvizsgálatra kényszerítő, a hétköznapiság megfigyelésére alkalmas minősége, ami a legszemélyesebb témák feldolgozására orientálta a művészeket.
Az alkotásokat végignézve kiderül, sok igazságot hordoz a „játszva könnyebb” mottó. Rávilágít, hogy a játékossággal az is megfogalmazható, megjeleníthető, ami a direktebb előadáshoz túl személyes vagy feldolgozatlan érzéseket érint, esetleg globális világunk problémáihoz tartozik, vagy akár kimondhatatlannak tűnik.
A tárlatvezetést követően a Willany Leó Improvizációs Táncszínház Az önmagunkkal sakkozás kockázata című előadását tekinthette meg a közönség a Szentendrei Régi Művésztelep kertjében. A társulat vezetője, Grecsó Zoltán tizenhárom éve figyeli azt az improvizációt, ami teljesen szabadon, megkötések nélkül jön létre. A kortárstáncot követő improvizációról szóló beavató program során a művészek mintegy alkotóelemeire szedik saját produkciójukat, jelenetről jelenetre kielemezve azt. Az előadás a Nemzeti Táncszínház – „Köszönjünk Magyarország!” c. programjának támogatásából valósul meg.
Az improvizációs előadást követő beavató foglalkozás során a művészek mintegy alkotóelemeire szedték saját produkciójukat, jelenetről jelenetről kielemezve azt. Az improvizáció oktatásására épülő tematikus terv alapján, a kompozíciós eszközök és a mozgásminőségek kiemelésével, megvalósításuk módozatainak, illetve hatásaik elemzésével váltak így a nézőkkel közösen kutathatóvá az előadás dinamikájának miértjei és hogyanjai, a művészi hatás, illetve a művészi minőség maga.
Az előadás a Willany Leó klasszikus metodológiáját követve improvizatív, de szisztematikus, konkrét koreográfiai elmeket felvonultató előadás, amely az improvizáció felszabadító hatását, és egyszersmind művészi élményt hivatott közvetíteni.
