Dan Reisinger művei Szentendrén

„Dan Reisinger Izraelben telepedett le, de élt a világ számos városában. Belső békéjéhez mindig hozzátartozott a Tisza-parti Kanizsa. Ahogy végignézem A Holt-tengeren túl című kiállítása képeit, az az érzésem, hogy a Tisza és a Jordán folyó eggyé válik: a Tisza belefolyik a Holt-tengerbe, és ezzel teszi élhetővé az utóbbit” – mondta el Dr. Hóvári János főigazgató a tárlat április 22-ei megnyitóján.

A világhírű tervezőgrafikus, festő, szobrász, Dan Reisinger több mint tíz év elteltével ismét önálló kiállítással jelenik meg Magyarországon. A 2016. április 22-én megnyílt, A Holt-tengeren túl nevet viselő tárlat a művész gazdag életművének utóbbi másfél évtizedes alkotói periódusára összpontosít. Az Izraelben élő, magyar származású művész – aki a holokauszt során családja nagy részét elvesztette – 1949-ben emigrált Izraelbe. Első jelentős nemzetközi szakmai sikerét az 1958-as Brüsszeli Világkiállításon aratta díjnyertes plakátjával. Az alkotó 1966-ban véglegesen Izraelben telepedett le, ahol az izraeli formatervezés és tervezőgrafika meghatározó újítójaként lépett fel. Az 1960-as évektől művei a geometrikus és lírai absztrakció, a kinetikus művészet és az op art jellemzőit viselik magukon.

Dan Reisinger két céllal érkezett most Budapestre: egyrészt április 17-én, a Teleki téren avatták fel az általa készített Munkaszolgálatosok emlékművét, másrészt április 22-én megnyitotta a szentendrei MANK Galériában rendezett kiállítást. „Mind a két eseménynek megvannak az értékei, elgondolkodtató viszont, hogy mi köti össze őket” – mondta az alkotó, aki Dr. Hóvári Jánost, a kiállításnak helyet adó Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. főigazgatóját nevezte meg közös pontként, akinek barátsága nélkül az emlékmű és a kiállítás nem jöhetett volna létre.

Dan Reisinger, a művész

„Éppen ma, a szabadság, a zsidó húsvét napján avatjuk fel a kiállítást, amikor a zsidó-héber kultúrában legendaként ismert történetre emlékezünk. Ez a mese egy szabadságért indult rab nép önállóságáról szól. Az Isten szentségéről, fogalmának megörökítéséről, a Tízparancsolatról, amelyben a népnek adtak utasítást arról, miként kell viselkednie. Ez a mese az egész világra hatott: elterjesztette az egyistenhitet, a törvények és a szabadság fontosságát egy nép, egy ország felépítése szempontjából. Egyúttal a sivatagban megtett útra is emlékezünk, amelynek során az idősebbek, akik rabként ismerték a világot, átadták a helyüket a fiatal generációnak, hogy ők új életet kezdhessenek, lerázva a múlt sötétségeit. Remélem, a színeim komplimentálják azt a Holt-tengert, amelyet holtnak neveznek, de nekem nagyon sokat adott” – mondta a művész.

Dr. Hóvári János köszöntő beszédében kifejtette: ritka és kivételes alkalom, hogy olyan jelentős alkotót köszönthetünk hazánkban, mint Dan Reisinger, aki – mint elmondta – a 20. századi iparművészet egyik jeles alakja. Kiemelte: a művésznek nagy szerepe volt Izrael modernkori vizuális megjelenésében. „Munkái mögött fellelhető a Bácska világa, a Tisza-part, ahol felnőtt. Régóta ismerem, és mindig meghatott az a kötődés, amely szülővárosához, a Tisza-menti Kanizsához kötötte, az, ahogyan a Tisza partjáról emlékezik meg” – méltatta a művészt a főigazgató.

Dr. Hóvári János, a MANK főigazgatója

„Dan Reisinger, élete és a szerencsétlen kelet-európai történelem eredményeképp, Izraelben kötött ki, de élt a világ számos városában, sokáig például New Yorkban volt műterme. Belső békéjéhez azonban mindig hozzátartozott a Tisza-parti Kanizsa. Ahogy végignézem A Holt-tengeren túl című kiállítása képeit, az az érzésem, hogy a Tisza és a Jordán folyó eggyé válik: a Tisza belefolyik a Holt-tengerbe, és ezzel teszi élhetővé az utóbbit” – mondta el Dr. Hóvári János a Kultúra.hu-nak.

A különböző műfajú és technikájú alkotások azt példázzák, hogy a Dan Reisingerre jellemző, egymástól eltérő alkotói metódusok remekül kiegészítik egymást az életművön belül. A Holt-tengerről készült lírai hangvételű pasztell tájképek, az élénk színek és formák kompozíciós játékára épülő printek és festmények, valamint a Munkaszolgálatosok emlékművéhez készített nyomatok mind egy alkotói világ más és más megnyilvánulásának tekinthetők.

A sokszínű, izgalmas műveket felvonultató kiállítást dr. Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnöke nyitotta meg. Elmondta: szívet, lelket gyönyörködtető érzés viszontlátni Dan Reisinger keze munkáit Magyarországon. „A mester mindazt az erényt, amelyet több mint 60 éves pályafutása során felhalmozott, esszenciálisan olyan témák, szüzsék és sorstragédiák megjelenítésére használja ezekben az esztendőkben, amelyek megajándékoznak bennünket, megtanítanak emlékezni a magyar múltra és az emberiség közös jövőjére. Élete színei – a vörös, a sárga és a kék – formagazdagságban, eduktív, tehetséggel megáldott módon állnak az emberiség pozitív mondandóinak szolgálatába. A negatívumok kimondására irányuló bátorságtól elszoktunk ebben a világban, de Dan Reisinger munkáiban visszaköszön az emlékezetbe és a jövőbe vetett hit, és annak kimondásának bátorsága” – fogalmazott.

Dr. Bendzsel Miklós, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala elnöke

Négy sorozatra hívta fel a figyelmet a kiállítás kapcsán dr. Bendzsel Miklós: „Az 1999-ben készült képek új prizmán keresztül tekintenek a holt-tengeri látványra, amelyet a művész 50 évvel azelőtt pillantott meg, letelepedve első izraeli otthonában. Sokféleképpen beszélhetünk a Holt-tengerről: úgy, mint a kontinens legmélyebb fekvési adottságáról vagy mint egy extrasűrűségi életfolyadékról, amely a vérünkkel rokon. Egyúttal olyan tengerlencse, amely a Jordán folyóból és az esőből gyűjti a vizet, hogy aztán az égbe visszaküldje – ahogy elpárolgó, sós könnyünk is. A prizma függőleges és vízszintes tengelye által bontott látvány nem fénytörést, nem szilánkokat, hanem sajátos egységet, akkordot alkot ezeken a képeken. A vörhenyestől a kobaltkéken át a téglapirosig, a sáfránysárgáig vagy a mohazöldig bátor színkezeléssel odarepít minket a Holt-tengerhez. Azok az akrilfestmények pedig, amelyek lényegében csíkszerűen, de színpompásan képesek a horizontot kibontani és sávvá szélesíteni, a természet megértéséről és közvetítéséről szólnak a szá
momra, a nyugodt-nyugtalant képesek megjeleníteni. A papírosra vetett gipsz és tinta, valamint az illúziókeltő 3D-s fotó viszont olyan gesztus, amely lényegében sajátos idézőjeleket, jelképeket örökít meg. Az alkotó ránk bízza, hogy mit fejtünk meg belőle, hogy mint küzd meg egymással bennünk a fehér és a fekete, a sötét és a világos.”

A kiállításon láthatóak továbbá a Munkaszolgálatosok emlékművéhez készült vázlatok, rajzok is. „Az emlékmű olyan jelenség, amely a megalázásnak és a megsemmisítésnek emel emléket. Több mint főhajtás, és nem megkapó, hanem megrázó, miközben katarzist kelt. A tanulmányrajzok megjelenítik, miképpen megyünk át áttetsző valóinkból a sors és a ránk mért kegyetlen nehézség hamuszín, elsötétítő tintáján – átitatódva azzal, ami meg akar semmisíteni, el akar törölni bennünket. A sötétség átúszik rajtunk, a világosban azonban, határozottabb kontúrok mentén beledőlünk a saját jövőnkbe, egyszerre bizakodva és még mindig állva maradva” – magyarázta dr. Bendzsel Miklós.

Szepes Hédi művészettörténész

„Dan mindig kísérletező művész volt, aki felhasználja az új technológiákat mint kifejezési lehetőségeket. Ez a sorozat a pólusokról szóló klasszikus keleti felfogást alkalmazza” – mondta Szepes Hédi művészettörténész, a kiállítás kurátora a Szélsőségek című, tavaly készített sorozatról. Kifejtette: a művész játszik a fogalmakkal, amit jól jelez, hogy a következő címet szánta adni említett munkáinak: Én megmásztam a hegyet keletről, te megmásztad a hegyet nyugatról, és találkozunk a völgyben. „Vertikális és horizontális vonalak, gesztusok ütköznek ebben a sorozatban, kompozíciói egymást átfedő, egymásba áramló, egymást roncsoló formaegyüttesek, amelyekben a horizontális vonások mintha azt mondanák: Csendet kérek! Van úgy, hogy elindul egy mozdulat, de abbamarad, ám mindnyájan tudjuk, hogy jön egy következő. Jövőre és sok évig. Dan Reisinger dizájnerként a közönséggel folytat párbeszédet, festőként viszont csak önmagával” – foglalta össze a művészettörténész, majd az alkotótól vett idézettel zárta beszédét: „Hangos szavak, hogy a világ hallja, csendes szavak néhány barátnak, suttogás csak neked, magamnak.”

A kiállítás 2016. április 22-től május 22-ig, hétfőtől péntekig 9 és 17 óra között, hétvégén 10 és 17 óra között tekinthető meg a MANK Galériában.