VÍZ-FÉNY-SZÍN-TÉR

Az egri Országos Akvarell Biennálék anyagából válogatott kiállítás Szentendrén

Az egri Dobó István Vármúzeum akvarell gyűjteményéből nyílik kiállítás VÍZ-FÉNY-SZÍN-TÉR címmel a szentendrei MANK Galériában 2016. május 25-én, 18 órakor. A Vármúzeum közel 250 darabos kortársművészeti gyűjteménye szorosan kötődik az egri Országos Akvarell Biennálékhoz (2007 óta Triennálékhoz), amelyet 1968 óta rendeznek meg Egerben.

A biennálék dokumentálására a katalógusok megjelenésén túl a kiállított alkotásokból történő vásárlások, majd azoknak a tárlat szakmai kivitelezését felvállaló egri múzeum képzőművészeti gyűjteményében történő megőrzésük szolgál. A gyűjteményezés során kezdetben a jelentős alkotók díjjal jutalmazott műveit vásárolták meg, később pedig már egy-egy jelentős életmű szakaszait is bemutatták (pl. Bikácsi Daniela, Szily Géza, Földi Péter), a gyűjteménybe kerültek fiatal tehetségek munkái (pl. Csurka Eszter, Herbert Anikó), valamint a régi nagy hiányokat is pótolták (pl. Molnár Péter, Szurcsik József).
Az egri múzeum akvarell gyűjteményéből több hazai és külföldi kiállítóhelyen nyílt már eddig kiállítás, Budapesten, Miskolcon kívül Finnországban, Észtországban, Franciaországban, Csehországban, Lengyelországban és Erdélyben. Magyarországon most Szentendrén tárul a látogatók elé egy gazdag válogatás a kollekcióból, amelyen a legutóbbi évek új vásárlásaiból is bemutatnak több alkotást, például M. Novák András: Mindenki művész, minden művészet című, 2014-es munkáját.
A hagyományos vízfestmények mellett az akvarell technikát tovább gondoló, vegyes technikájú művek is szerepelnek majd a kiállításon, de a műfaj karakterét adó áttetszőség a legtöbb mű lényege. A geometrikus formaépítkezés és lírai absztrakt foltkompozíció, a szimbolikus és transzcendens álomkép, az egyéni mitológia és a hűvös tárgyszerűség címszavakkal leírható tárlat már nemcsak az egri rendezvényt képviseli, hanem a magyarországi akvarellfestészet elmúlt öt évtizedéről ad átfogó képet, amelyen többek között Chilf Mária, Ujházi Péter és El Kazovszkij alkotásai is láthatók lesznek.  

„Az 1970-es évek közepe óta gyarapodik szisztematikus vásárlásokkal a gyűjtemény. Korábban fenntartói támogatásból, majd a Nemzeti Kulturális Alap pályázati támogatásával minden biennáléról vásároltunk. Az Országos Akvarell Biennálék színvonalát jelzi, hogy volt olyan időszak, amikor a Magyar Nemzeti Galéria (MNG) Legújabb kori gyűjteménye akvarell kollekcióját is az egri kiállításon bemutatott művekből gyarapította.  Az is előfordult, hogy ajándékozásból is gazdagodtunk: Lóránt János Demeter festőművész, aki korunk egyik legjobb akvarellistája, az egész életművet átfogó kollekcióval ajándékozta meg a gyűjteményt. Így majdnem húsz alkotása található meg nálunk. A szentendrei kiállításra a hetvenes évektől napjainkig terjedő széles válogatást hozunk” – mondta el H. Szilasi Ágota művészettörténész, a kiállítás kurátora.
A kérdésre, hogy a Szentendrén látható művek közül melyeket emelné ki, kifejtette: 1994 óta dolgozik a gyűjteményben és rendezi, szervezi két majd három évente a kiállításokat, és bármennyire is nem teljesen egyedi döntés alapján történik a vásárlásra való kiválasztás,
mégis csak valahol az ő ízlése, akvarellről vallott elgondolása, gyűjteményfejlesztési stratégiája nyomja rá a bélyegét a kollekcióra. „Természetesen nagyon fontos volt az örökölt, az elődeim által kiválasztott művek megléte, és szempont is, hogy az 1970-1994 közötti időszakban vásárolt művekhez igazítsam az újak kiválasztását. De mint a művészetben minden, így az akvarell terén is dinamikus a változás, amihez igazodni kell, hiszen ebben a technikában is mindig jelen vannak az éppen aktuális trendek. Tehát elég nagy a felelőssége a mindenkori kurátornak, hogy a jelenben jól válasszon, hogy a jövőben méltóképpen lehessen bemutatni a múltat. Már többször válogattam a közel 250 alkotásból, és igyekszem a korábban vásárolt „nagyágyúkat” is folyamatosan szerepeltetni a bemutatókon. El Kazovszkij munkái most különösen érdekelhetik a látogatókat, hiszen a MNG-ban télen megrendezett kiállítása után talán még jobban érthető lesz a képi üzenet. Vannak festmények, amelyek „nagyon szeretnek” egymás mellett lenni. Például Chilf Mária – Csurka Eszter, Kopócsy Judit – Krajcsovics Éva, Altorjay Sándor – Bukta Imre, Ujházi Péter – Szabados Árpád munkái. Vannak olyan alkotók, akiktől most először, megpróbálok két alkotást elhozni, hogy bemutatható legyen az életművön belüli változás, mozgás, és van néhány olyan darab, amely lehet, hogy az adott életmű egyetlen kiemelkedő darabja, mert az akkori fiatal alkotó a művészet egészen más útjaira kalandozott el (Kondor Valéria).”