Képtörténet / Balázs Nikolett: Hozzávalók

Egy kortárs műalkotás a legtöbb esetben már nem csak ecsettel és festékkel készül. Képtörténetek sorozatunkban megmutatjuk, hogyan lehet műtárgy az emberi test, egy videó, vagy éppen azok az anyagok, melyekben más már nem lát fantáziát. Ehhez pedig kreatív és intim alkotótereket fedezünk fel, ahol kortárs művészekkel találkozunk. A képek előtt állva pedig közösen kutatjuk fel mindazt, ami mögöttük van. Nézzük meg együtt, hogy miért is nem tud bárki ilyet festeni!

Balázs Nikolett munkáit neves nemzetközi elismerésekre a Esterházy Art Award és Leopold Bloom short listjére is beválogatták. Képekként működő objektjei egyre több kiállításon is szerepelnek. Ezek közül néztünk meg egyet testközelből, személyesen az alkotó beszámolói alapján.

Mű címe: Hozzávalók

Technika: vegyes technika
Évszám: 2021
Méret: 95 x 95 x 25 cm

Az anyag és a koncepció összefüggése

A műtárgyaim koncepciója a művészi alkotófolyamataim során általában az anyaggal történő munkálkodás során épül ki. A bemutatott mű címe is csak az elkészülése után alakult ki. Munkáimban nincs szorosan elválasztva a mögöttes mondanivaló, és a készülés folyamata. A Hozzávalók című kép-objektemet Ausztriában a kremsi rezidenciaprogramom alatt készítettem el. Maga a helyszín, és az ottani közeg is nagyban hozzájárult mondanivalójának kialakulásához.

Textil, föld, vasforgács

Az mű anyagának egyik fele föld, melyet egy sajátos eljárással munkáltam meg, és egy nyúlványhoz hasonlít. Formáimat általában úgy alakítom ki, hogy talált tárgyakat illesztek össze szobrásztechnikákkal kialakított részletekkel. A kompozícióban keverednek az általam létrehozott felületek a talált tárgyak feldolgozásával. A textil részhez egy talált, általam megfestett rongydarabot használtam fel. Ezeken kívül a középső részlethez fémforgács építettem be, amit ipari területekről szoktam beszerezni, vagy a barátaim hozzák nekem, mert tudják, hogy gyűjtöm. Ez az anyag azért tetszik nekem, mert ahhoz képest, hogy ipari maradékról beszélünk nagyon különleges szerkezete van, ami buján organikusnak tűnik. Kedvelem azokat a rusztikusabb anyagokat, melyekben mégis ott rejlik az érzékenység. Számomra nagyon érdekes téma a rideg környezetben felfedezhető érzéki anyagok, finomságok megtalálása. A textil is egy ilyen anyag, amit sokféle módon lehet alakítani: hajtogatni, gyűrni, megfesteni, mely során érzékeny minőségűvé válik.

Tárgyak és folyamatok

A munkáim létrehozása közben az foglalkoztat, hogy az különféle, összetársított anyagok milyen munkafolyamatot tesznek lehetővé. Ilyenkor kialakul egy opció, ami mentén haladok, és az a célom, hogy mire összeáll a részletek szervesüljenek egymással, és egy egységes műtárggyá váljanak. Az vezet, hogy az anyagok ne csak formailag álljanak össze, hanem, hogy egy összetartó koncepciót is kialakítsanak.

Általában több munkán dolgozom egyszerre, mert sokat gondolkodom a munkafolyamat közben, és mindig megfontolom a következő lépést. Sok esetben átalakítom őket, vagy meggondolom magam időközben.

A munkafolyamataim kettősek: időnként prólékosan hozom létre a felületeket, máskor pedig nyersebb, brutálisabb módon akár úgy, hogy tépem, gyűröm az anyagot. A vörös textil is úgy készült, hogy betettem a zuhanyzóba, festéket nyomtam rá, és tovább gyűrtem, hajtogattam. A másik kettősség az anyagaim kapcsán, hogy drága és talált matériákat is használok. A munkafolyamat is eltérő, mert időnként spontán, gyorsan haladok, máskor pedig akár egy évet is gondolkodom a jó megoldáson. 

Meglepetés az alkotásban

Az alkotófolyamat során szoktam számba venni azt is, hogy miért az adott módon alakul ki egy munka. Számomra ez önismeretet is jelent. Sok esetben az életben, az adott pillanatban nem látjuk át a konkrét szituációkat. Amikor az anyagokkal dolgozom, az sokszor nem tudatos, mégis van valami belső oka. A munkafolyamat végén szokott kiderül, hogy mit csináltam. Szeretem meglepni magam ezzel! A munka kezdetén soha nem tudom, hogy fog kinézni a mű végső formája. Számomra akkor van értelme az egész alkotói tevékenységnek, hogy ha önmagamnak is valami újat hoz. Éppen ezért soha nem tervezet meg előre, hogy mit fogok csinálni, mert ez egy intim és aktív folyamat. Időnként meg is döbbenek azon, hogy mi jön ki a kezeim közül.

Ebből a szempontból is érdekes a Hozzávalók  című mű. A pandémia alatt három hónapot Kremsben, egy keresztény kisvárosban töltöttem. Elég furcsán éreztem ott magam, mert sokszor nyitottabb, őszintébb vagyok, mint általában az emberek, és nem építettem annyi védőfalat sem magam köré.  Ez a közvetlenség ott nagyon kitűnt, sokszor el is szégyelltem magam saját magam miatt. Furcsa érzetet adott az is, hogy az öt rezidens művész közül én voltam egyedül lány. Külön lakásokban bár, de egy helyen laktunk, és a pandémia alatt be voltunk zárva. A rezidencia program egyik fontos eleme, hogy utazzunk, szakemberekkel, más művészekkel is találkozhassunk éppen ezért meghiúsult.

Ebben a bezárt közegben tehát a külső jegyeim, és a természetem miatt is kitűntem, egyszerűen harsánynak éreztem ott magam. Amikor megcsináltam ezt a munkát pontosan az jelent meg benne, ahogyan én, abban a helyzetben értelmeztem magam. A nézők persze másra is asszociálhatnak, nem akarom túlságosan irányítani az értelmezést, de jó, ha van néhány kapaszkodó.

Külső és belső hatások a műben

A Hozzávalók tulajdonképpen átfogja ezt a hangulatot a kör alakú formájával, a sebszerű nyílással. Ezek olyan nőies formák, melyek az utóbbi időben gyakran megjelennek az alkotásaimban. Az életem során egyébként is foglalkoztatnak a női szerepek, melyek érdekes kérdéseket vetnek fel magamnak is. A téma pedig nagyon aktuális, mivel sok változás az generációmban csapódik le. Mostanában egyébként sok kerek munkát készítek és ennek okán is sokat gondolkodom. A bezártság miatt sokkal fontosabb lett a saját belső terünk. Ezelőtt kiterjedő, egész teret betöltő, kúszó-mászó installációim voltak. Az napi jelenségek, társadalmi események gyakran becsúsznak a kompozíciókba attól függően, hogy hogyan ragálok rájuk. Mindez érzésem, és gondolatom megőrződik a munkákban.

A Hozzávalók, tehát egy adott időszak élményét sűrítik magukba, melynek fő összetevői a nőiesség, sebezhetőség, természetközeliség, és harsányság. 

A Képtörténetek sorozatban bemutatott műalkotások a MANK közreműködésével megvásárolhatóak, így Balázs Nikolett: Hozzávalók című alkotása is egészen 2022. május 11-ig.

Kapcsolatfelvétel: kozonseg@alkotomuveszet.hu