A népdal és a néptánc erejéről
Faragó Laura Kossuth- és Magyar Örökség díjas magyar énekművész, népdalénekes és Laklóth Aladár színművész mesélt életéről, karrierjéről az Adventi ünnepi Alkotóművészeti Szalon decemberi programján.
Régóta kereste a módját annak a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft., miként lehet a magyar alkotóművészeket és gondolkodókat közelebb hozni egymáshoz, hogyan lehetne közöttük a társasági szálakat erősíteni annak érdekében, hogy a magyar kulturális élet vagy annak egyes területei erősebbek és szervezettebbek legyenek. Ezért gondoltak arra, hogy havonta egyszer néhány órára szalont nyitnak a Mailáth-palota épületében, a Cseh Tamás Archívum termeiben.
A decemberi vendégeket a népzene és a néptánc szeretete kötötte össze, hiszen míg Faragó Laura országos ismertségre 1970-ben tett szert, amikor első helyezést ért el a Röpülj, páva! című televíziós vetélkedőn, addig Laklóth Aladár, aki a számos színházi szerepe és kölcsönzött szinkronhangja mellett a Rock Színház alapítójaként vált ismertté, néptáncolni tanult ifjú korában. Mindkettőjüknek tartást adott a néptánc és a népzene. Egyetértettek abban, hogy aki ezen a népi kincsen nő fel, könnyebben tudja megítélni, mi a jó, és mi a rossz. Páncéllal vértezi fel az embert, amely megvédi a testet és a lelket, amire igazán szükség van egy olyan szakmában, mint az előadóművészet, amelynek képviselői ki vannak téve a könnyebb ellenállás felé való elmozdulás csábításának. „Vigyázni kell, hogy a rohanó világunkban ne híguljanak fel ezek az értékek” – fogalmazott Faragó Laura.
A népdalénekes a 70-es években robbant be a köztudatba a dalversennyel, amely előtt aligha lehetett nacionalista dalanyaggal színpadra lépni az akkori magyarságellenes légkörben. A megméretés érdekessége volt, hogy április 4-én tartották a döntőt, a szovjet csapatok „felszabadításának” emléknapján, így aznap a televízió csak népdalokat közvetített – ezt pedig már a tévén keresztül Laklóth Aladár is átélhette. Ráadásul minden fellépést egy-egy irodalmi hang vezetett fel, így Kodály Zoltán felesége, vagy éppen Illyés Gyula léphetett a kamerák elé, és osztották meg egyébként a magyarsággal kapcsolatos gondolataikat, amelyeket egyébként nem lehetett kimondani. Ebből az élményből táplálkozva indult el hódító útjára a néptáncmozgalom, ami egyesítette a zenét, a táncot és a szöveget. „A néptáncban és a népszokásokban összegződik az egész magyar művészeti múlt” – fogalmazott a népdalénekes.
Az esemény házigazdája Mirtse Zsuzsa, a MANK művészeti tanácsadója volt.
