A „törés” utáni művészeti építkezés
Szuromi Imre szentendrei festészeti hagyományokat folytató művész alkotásaiban az építészeti motívumok és a táj kölcsönhatásában megjelenő ember játssza a főszerepet, akinek személyes sorsa ezer szálon összefügg környezetével, a világgal, amelybe született, és amelyet maga körül épít – mondja Schneller János művészettörténész, a kiállítás kurátora a Törés és építkezés című tárlatról. A szentendrei Fő téren, az ÚjMűhely Galériában február 5. és március 1. között látható kiállításon a festőművész visszatérő motívumait csodálhatjuk meg.
„Képein a testek, az épületek és a táj elemei egybefüggő, képzelt terekké alakulnak, melyek folyamatosan változó, mégis jól azonosítható látásmódjukkal végigkísérik több évtizedes festészetét. Erre utalva művészetét nevezhetjük akár architektonikus szimbolizmusnak is. Képi világát állandóan alakuló, stilárisan mégis egységes, visszatérő motívumokból építi, melyek a nagy teremtő elődök hatását sosem titkolják: Vajda Lajos szimbolizmusa és transzparens formái, Kondor Béla modern- mitikus figurái, Deim Pál áramló terei éppúgy hatnak képein, mint az általa is formált szentendrei építészet jellegzetes formavilága” – fejti ki Schneller János.
A tárlat bizonyos szempontból retrospektívnek is tekinthető, hiszen több mint egy évtized képei közül válogattunk. A legkorábbi, 2007-2008-as nagyméretű alkotások (Kincskeresők, Bábel) innen nézve akár egy korszak lezárásának, összegzésnek is tekinthetők, melyek a törést, azaz Szuromi 2009-es betegségét megelőzően születtek, míg a legfrissebb művek (Beteg Jézus, Belső táj) a gyógyulás folyamatából visszatekintő, immár gyógyítói szolgálatot is végző művész tapasztalatait felhasználva, 2018-19-ben készültek. A címadás egyszerre utal a törést okozó traumára és az ebből való lassú – ténylegesen az építkezéshez hasonlítható – gyógyulásra, de arra az általános törtség, hiányosság, illetve betegség-érzetre is, amely emberi voltunkból fakadóan belénk van kódolva, és amelyből csak folyamatos építkezés, erőfeszítés révén tudunk gyógyulni.
„A törés és az építkezés az eltolt síkok, az összecsúszott transzparens terek és a különböző nézőpontok szimultán jelenlétében képileg is megjelenik Szuromi festményein, amelyek nem csak a küzdelem tanújelei, de bizonyos estekben a gyógyulás elősegítői is. A kiállításon az elmúlt két év sorozatainak bemutatására helyeztük a hangsúlyt, melyek jól tagolt egységeket képeznek a kiállítóterében. A sorozatcímek leggyakrabban bibliai jellegűek, a keresztény hagyományra és a krisztusi tanításokra utalnak. Fontos megjegyezni azonban, hogy ezek a címadások (a bibliai tematika, a keresztény hagyomány és a jézusi tanítás) soha nem illusztratív, vagy narratív műveket takarnak, hanem személyes történeteken átszűrt, egzisztenciális mélységeket érintő, megélt, kiérlelt kompozíciókat rejtenek. A gyakran titokzatos, sűrű látvány megfejtésre vár, miközben lehetőséget kínál a befogadónak az elmélyülésre. Mivel a kompozíciók nem kapcsolódnak közvetlenül a keresztény ikonográfia sémáihoz, – sokkal inkább a szentendrei festészet képi világához és persze Szuromi képzeletvilágához – sosem válnak üres frázissá, vagy puszta maníros formává” – fogalmaz a kurátor.
A kiállítás március 1-ig tekinthető meg, keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között.
