Avartánc – Pokorny Attila egyéni kiállítása a Szentendrei Régi Művésztelep kertjében
Pokorny Attila sokoldalú, kísérletező alkatú, aktív szobrászművész. Alkotásainak anyaghasználata átível a természetművészet múlékonysága és a fémek állandóságot rögzítő képessége között.
A Szentendrei Régi Művésztelep kertjének ősfás környezetében tulajdonképpen in situ jelennek meg a művész felnagyított, jellemzően leveleket ábrázoló alkotásai. A kiállított levélszobrok munkafázisait gyakran grafikai előképek előzik meg. Legfőbb ihletőjük a természet körforgása, a különféle levelek és a köztük létrejövő kapcsolatok változékonysága. A szobrok korrodáló vas felületein jellegzetesen mutatkozik meg az idő múlékonyságának sajátosága, mely fizikai valójában is megváltoztatja a levelek valós formáit. A természetművészet gyakorlatából átörökített levélmotívum képes a kert látványában a közvetlen környezettel való egyé válásra. A szobrok megjelenését kettősség is jellemzi, mely az anyaghasználat által indusztriális, a formavilág és a gondolatiság által mégis organikus.
A kiállítás címe – Avartánc – érzékletesen idézi elénk a természeti erők spontán játékában megvalósuló illékony kreativitást. A levegő által felkapott levelek játéka könnyed szinonimája lehet az alkotói ihletettség pillanatnyiságának.
A szabadtéri kiállítás legnagyobb volumenű alkotása a XVII. Kecskeméti Acélszobrászati és Képzőművészeti Szimpózium alkalmával készített Táj-ék című szobor. A 2020-ban megrendezett alkotótábor témája a transzformáció volt, mely az átalakulást és megújulást szimbolizálja.
„Eme plasztikám, mint fény által korhasztott s átlyukasztott falevél, az elmúlás meg a szerves anyagvilág átváltozásának ismeretes jele. Ezúttal egy szervetlen ősanyag, egy lassabban transzformálódó fém-elem megfogalmazásában. A fém az idő ítélete alatt rozsdavirágzásával minősül át szerves anyaggá. A mulandóság plazma-tűzzel kiégetett fém-rajzát kezdem el, amit majd folytat a kitartó, de lassan emésztő víz-elem, hogy végül visszaporlassza a föld-elembe. Eme diszkrét Táj-ékkel az őselemek ciklikus átlényegülését is megidézem, amiben alkotó közreműködésem csak egy bekezdés lehet.” – vallja az alkotói folyamatról Pokorny Attila szobrászművész.
Sipos Tünde, művészettörténész
