Az aradi tizenhármak emlékezetére, Krizbai Sándor kiállítása

Egy megrendítő, méltó emlékező-kiállításnak lehetünk most tanúi. Néhány nap telt el október 6-a óta, amikor az egész magyar nemezt emlékezik az aradi vértanúk mártírhalálára. Most pedig Krizbai Sándor Munkácsy-díjas festőművész a kortárs festészet formanyelvén keresztül rendhagyó módon állít mementót számukra legújabb sorozatában.

„Egy mély és szisztematikus alkotói munkafolyamat kibontakozását láthatjuk a tárlat megtekintése során. A művész az erdélyi fejedelmeket bemutató portrésorozata után fordult az aradi tizenhármak történelmi témája felé. Nem kis feladatot vállalt magával az előző és a jelenlegi szériájával, ugyanis a kiválasztott történelmi alakokat legfőképpen irodalmi előképek nyomán ismerhetjük. Míg az erdélyi fejedelmek idejében egyálalán nem létezett a fotógráfia technológiája, addig az aradi vértanúk idejében is még gyerekcipőben járt a fényképészet, így az ő megjelenésüket, személyüket is rajzokon keresztül ismerjük csupán. Kiss Ernőről például ismerünk egy 1847-es talbotípiát, ami egy korai fotográfiai eljárás.

Az aradi vértanúk az a tizenhárom magyar honvédtiszt (12 tábornok és 1 ezredes), akiket az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverése után, az abban játszott szerepük miatt Aradon kivégeztek. A legismertebb aradi vértanúk portrékat Barabás Miklós készítette 1850-ben, melyet a litográfia sokszorított technikájával tudtak szélesebb körben is megismertetni. Thorma János, a nagybányai művésztelep egyik alapító tagja, történelmi festményeiről ismert alkotó 1893-1896 között festette meg a gyásznap drámai eseményét. Az előképekről, és Arad várának megidézéséről a bejárattal szemben láthatunk néhány példát. Az előképeket megfigyelve azonban leszűrhető, hogy kissé idealizált katonaportrékat láthatunk. A nemzeti romantika stílusjegyei figyelhetőek meg rajtuk, egyenruhában, jelvényeikkel kitüntetve ábrázolták őket.

Krizbai Sándor több éves, hosszú kutatómunka után fogott hozzá a portrék megfestéséhez. Alkotómunkáját azonban nem csak a történelmi feljegyzések tanulmányozása és az előképek mély megismerése tette ki. Ő a megélt érzelmek rettentős súlya felől közelítette meg a történelmi alakokat. Először is egyfajta mentalizációs gyakorlatként belehelyezkedett az aradi vártanúk utolsó estéjének helyzetében, amikor a megtört rangos honvédők a siralomházban gyötrődtek a rájuk mért halálos ítélet súlya alatt. Elképzelhetetlen szorongás, félelem, drámaiság összegződik ezekben a pillanatokban. Nem kis bátorságot jelent a szituáció elképzelése és átélése, melyet a festő fia, Gergő rögzített kameráján keresztül.

A felvételek után következtek a lélekállapotokat reálisan tükröző érzékeny szánrajzok elkészítése, melyeket pauszpapírra rajzolt Kizbai. Itt már megrendítő karakterrajzokat látunk, melyeken az ismert arcvonások az átélt borzalmak tükrében láthatóak.  

A megrendült lélekállapot megragadását fokozzák a portrék mellé kihelyezett utolsó mondatok is. Nehéz szavakba önteni a történelmi esemény drámáját. A festmények érzékletesebben beszélnek. Emlékezzünk általuk tehát Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly és Lázár Vilmos hősi személyére.”

Sipos Tünde, művászettörténész

A kiállítás megtekinthető: 2023.10.13. – 2023.11.10. között a MANK Galéria nyitvatartási idejében, hétfőtől-péntekig 09.00 és 17.00 óra között.