Az elismertségen túl: Balogh László ismét Szentendrén állít ki
Újabb képek és rajzok címmel nyílt meg Balogh László Munkácsy-díjas festőművész kiállítása június 7-én a Szentendrei Régi Művésztelep MANK Galériájában. „Művei erősek, művészetének a legmagasabb pontjára jutott el, messze elhagyva azt az elfogadottságot és elismertséget, amely hozzá kötődik” – méltatta a munkákat Farkas Ádám szobrászművész.
„Balogh László volt az én igazi, első rajztanárom” – mondta el Farkas Ádám Kossuth-díjas szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja a kiállítás megnyitóján. „Olyan iskolában volt részem így, amely Barcsay Jenőtől ered. Tizenöt évesen kezdett el tanítani, és olyan lényeges folyamatokba vezetett be, amelyek miatt elfogult vagyok művészetével szemben.”
Az ’70-es évek élénk szentendrei művésztársadalmi élete Balogh László három évvel korábbi, a Ferenczy Múzeumban rendezett kiállítását is eszébe juttatta. „Olyan frissesség, a korábbiakhoz képest olyan elemi energia tört ki ebből a ’80-as éveiben járó férfiból, amely által nyersebbé és dinamikussá váltak képei, meglepően működött az energiakoncentrációja. Most azonban még megdöbbentőbbek művei, munkái még erősebbek, művészetének a legmagasabb pontjára jutott el, messze elhagyva azt az elfogadottságot és elismertséget, amely hozzá kötődik” – méltatta a művészt Farkas Ádám.
Farkas Ádám szobrászművész
„Balogh László a Szentendrei Régi Művésztelep doyenje, akit nemcsak kora, hanem művészete miatt is tisztelünk. A ma megnyíló kiállítás évforduló is: 1957 őszén ezen a művésztelepen kezdte el ugyanis új művészeti korszakát Balogh László” – mondta el dr. Hóvári János, a kiállítást szervező MANK Nonprofit Kft. főigazgatója. Hozzátette: hatvan év hatalmas életművet eredményezett, a kiállításon azonban az elmúlt három év munkái tekinthetők meg.
Balogh László a szentendrei festészet egyik meghatározó jelentőségű alakja; 1930-ban született Szentendrén, a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Barcsay Jenő és Konecsni György voltak a mesterei. A művész 1937-ben, a főiskola befejezése után került a Szentendrei Régi Művésztelepre, az akkor már klasszikusnak számító művészek társaságába. Balogh László 1961-től állít ki, azóta pedig számos hazai és külföldi kollektív kiállításon vett részt, és több egyéni tárlatot is rendeztek alkotásaiból. Életműkiállítását 2000-ben a szentendrei Ferenczy Múzeumban mutatták be.
Németh Lajos 1990-ben így írt róla:
„Balogh Lászlónál nem egy mester, hanem a genius loci értékeinek vállalásáról van szó.
Erre tanította Barcsay és Szentendre szelleme.”
Korai munkái erősen kötődnek a szentendrei motívumokhoz, később a tiszta festői problémák foglalkoztatják. A szín- és színrelációk, a formák egyensúlya és ütköztetése, a horizontális és vertikális mozgások, a közelítő és távolodó motívumok harmóniája és diszharmóniája érdeklik.
Piktúrája kezdetektől napjainkig a konstruktivista tradícióra támaszkodik, a rend kitüntetetten fontos számára. Festményeinek alkotóelemei a vonal, a vonallal körülírt forma, a tér és a színek, kompozícióin belül ezek harmonikus elrendezése. A konstruktivitás és a dekorativitás szintetizálására törekszik, festményeinek és rajzainak kiindulópontja a belső indulat, az emóció. Ezt az indulatot Barcsayhoz hasonlóan a klasszikus arányok alapján fogalmazza meg – mondta el Szepes Hédi kurátor.
A művész számos kitüntetésben részesült (Munkácsy-díj, Pro Urbe Szentendre, a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje, kiállítási nívódíjak), jelentős hazai és külföldi közgyűjtemények őrzik alkotásait. Balogh László egyúttal a szentendrei tradíció méltó folytatója, a legközvetlenebb Barcsay-tanítványok egyike. Hatvan évvel ezelőtt került a Régi Művésztelepre, a jubileum alkalmából rendezett kiállítás az elmúlt három évben készített festmények és rajzok válogatására épül.
Forrás: Kultúra.hu/Takács Erzsébet
Fotó: Csákvári Zsigmond
