Egy hónap múlva nyílik meg a Nemzetközi Építészeti Biennále
A mindenkori kortárs művészet legjelentősebb eseménye a Velencei Biennále – mondta el Halász János kultúráért felelős államtitkár május 5-én, Szentendrén. Idén mindenki bekapcsolódhat a magyar pavilon építésébe: a látogatók csipeszekkel gondolhatják tovább a kurátorok elképzeléseit, egy csipeszt pedig magukkal vihetnek, ezzel teremtve közösséget az esemény látogatói között – ami a magyar kiállítás témája is.
Összesen 32 ország rendelkezik saját nemzeti pavilonnal a Biennálén, köztük Magyarország már 1909 óta – emelte ki a tájékoztatón Halász János, majd hozzátette: idén 68,4 milliót biztosítanak a kiállítás megrendezésére, míg tavaly ugyanez az összeg 57,8 millió volt. A forrás technikai és pénzügyi lebonyolítóként a Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft.-hez kerül, 2014-ben ebből valósíthatják meg elképzeléseiket a pályázat útján kiválasztott kurátorok, Jakab Csaba és Márton László Attila. Gulyás Gábor nemzeti biztos kifejtette: június 7-én nyílik meg a magyar pavilon a nagyközönség előtt, az újságírók azonban már az azt megelőző napokban is megtekinthetik a kiállításokat: így pontosan egy hónap múlva, június 5-én nyitja meg a kapuit a magyar kiállítóhely.
Június 7-től november 23-ig várja a közönséget az idei Velencei Biennále, amelynek főkurátora a világhírű holland építész, Rem Koolhaas. A magyar kiállításra az előző évek gyakorlatához hasonlóan nyilvános pályázatot írtak ki, amelyre rekordszámú, húsz érvényes pályamű érkezett be. A nyolctagú szakmai zsűri – amelynek a nemzeti biztoson kívül tagja volt Boros Géza művészettörténész, Ferencz István Kossuth-díjas építész, Finta József Kossuth-díjas építész, Markó Balázs építész, Nagy Tamás Ybl-díjas építész, Pásztor Erika Katalina építész, médiaművész, Sáros László György Ybl-díjas építész – az Építés/Building – Az építés folyamata, ember- és közösségformáló ereje, hatása az épített környezetre című pályamű megvalósítását javasolta.
A kiállítók projektje rendhagyó módon túlnyúlik a magyar pavilonon, hiszen az várhatóan a Giardini-kert területén lévő padok felújítását, illetőleg átépítését is magában foglalja – mondta el Gulyás Gábor.
Bemutatták továbbá a Szentendrei Régi Művésztelepen azt az alkalmi kiállítást, amelyet Kunkovács László Ősépítmények című fotóiból rendeztek be – ezek a képek a velencei tárlaton is szerepelnek majd. Velencében továbbá építész szakos főiskolai és egyetemi hallgatók is megmutathatják magukat: a hagyományosan fiatalok számára kiírt pályázatra összesen 43 pályamű érkezett be – a nyertes projekttel hat temesvári egyetemista pályázott. Järger Zsolt, Molnár Zsolt, Szemcsuk Franciska, Benedek Tímea, Czáka Zoltán és Tóth Bertalan István Szakállszárító című projektjét a tervezők meg is építhetik a magyar pavilonban.
A kiállításon a kurátorok az általuk kárpát-medencei modellnek nevezett oktatási módszert mutatják be. Koncepciójuk a 2010-es BorderLINE Architecture és a 2012-es Spacemaker című kiállítások gondolatmenetéhez is kapcsolódva a Kárpát-medence sajátos építési gyakorlatának példáit és összefüggéseit mutatja be, mégpedig az építés alapproblémáinak újragondolására révén. A látogatók bekapcsolódhatnak az építésbe a magyar pavilonban ehhez rendelkezésre álló csipeszek feltűzésével. A kurátorok több százezernyi hagyományos facsipesszel készülnek, és azt remélik, hogy a tárlat emblémájává váló csipesz a város legkülönbözőbb részeibe is eljut majd.
„A kárpát-medencei modellt szeretnénk bemutatni, elsősorban az itt élő emberek munkáin keresztül. Kunkovács László néprajzkutató rengeteg ősintézményt örökített meg, 2013-ban például Zentán is fotózott még. A magyar kultúra nagyon fontos pillanatait örökítette meg, többek között a székely kalákát, mely napjainkig megőrizte formáját. Olyan tereket fotózott, melyeknek konkrét és valóságos értelme, haszna van, olyan tereket, melyeket a helybéliekkel közösen fogalmaztak meg” – mondta el Gulyás Gábor. Kifejtette: Koolhaas fő tematikája szerint az építészet fő elemei magatartásbeli kérdések: az elmúlt száz évben az építész szakma elszaladt a tényleges feladatai mellett, nem valóságos embereknek épít, a mostani biennálé viszont a helybéli laikus számára is új kapukat nyithat.
