Felújították Békássy Ferenc sírját a zsennyei alkotóház kertjében

Felújították a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. Zsennyei Alkotóházának területén található síremléket: a jelentős angol kapcsolatokkal bíró, az első világháborúban elhunyt Békássy Ferenc költő sírja 2019 őszétől méltó módon várja a megemlékezőket.

A felújítás szükségességére a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. hívta fel a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) figyelmét. A NÖRI idén őszre mintegy 1,3 millió forintos központi költségvetési forrásból újította fel Békássy Ferenc sírját, amely 2007 óta a nemzeti sírkert részeként védett. A munkálatok kiterjedtek a zsennyei kastélykert kisebb családi sírkertjének további sírjaira is.

A kastély számos híres család nevét viseli, akik a mintegy 400 éves épület történelmének egy-egy szeletét jelentik. Ígéretes életpálya elé nézett például Békássy Ferenc, aki önkéntes huszárnak állt a világháború kitörésének hírére. 1893-ban született Zsennyén, 1905-től középiskolai tanulmányait Angliában végezte, a Cambridge-i Egyetemen történelmet hallgatott, tagja volt a legkiválóbb diákokat tömörítő zártkörű irodalmi klubnak, az Apostolok Társaságának, ahol kapcsolatba került Bertrand Russell-lel, Ludwig Wittgensteinnel, Virginia Woolffal és John Maynard Keynes-szel, utóbbihoz szoros barátság is fűzte. Békássy Ferenc tragikus módon a háborús harcokban hunyt el 1915-ben, mindössze 22 évesen. Összes művét magyarul a Magyar Pen Club adta ki 2018-ban.

„Békássy éppen azért érdekes, fontos, mert életműve, költészete ilyen tragikusan éppen az első világháborúban csúcsosodott ki, akárcsak Petőfi Sándoré a szabadságharcban” – mondta el az életművet feldolgozó Weiner Sennyey Tibor magyar költő, író, műfordító, szerkesztő. Kifejtette, a békeidőszak fontos versei mellett nem szabad megfeledkezni az Adriatica and other poems kötetéről, amit 1925-ben Virginia és Leonard Woolf adott ki, és amely a címadó, nagy elbeszélő versen kívül más, igen kiváló, Békássy Ferenc angolul írt verseit is tartalmazza. „De a munkásság szerves része levelezése is, amelyek inkább történelmi és szellemtörténeti szempontból érdekesek” – tette hozzá.

A kérdésre, hogy mennyire ismerik Békássy Ferencet Zsennyén és az alkotóházban, elmondta, a faluban nagyon is, hiszen a vasi emberek hagyománytisztelők. „Vas megye azon kevés szeglete az országnak, amelyben nem pusztítottak el mindent a századok viszontagságai, s megmaradt egyfajta történelmi tudat arról, hogy van valamiféle folytonosság az őseink és köztünk. Ezt jelképezik az évszázados fák az ősparkban, a kastélyok és az ősi templomok” – fogalmazott.

„Számos csodálatos verset, esszét írhatott volna még, de mindezt a háború elvette tőlünk” – mondta el Weiner Sennyey Tibor. Véleménye szerint Zsennyén maradt volna a költő, amire a leveleiben is több utalást tett. „A háború előtt a neves közgazdász, John Maynard Keynes, Békássy atyai jó barátja is járt Zsennyén, s talán ez és Békássyval való szoros barátsága is ösztönözte, hogy amikor részt vett a béketárgyalásokon, egyedüliként felemelje a szavát a magyarokért, Magyarországért, hangoztatva, hogy az új határok egy következő háborút előlegeznek meg.”

A Zsennyei Alkotóház

Weiner Sennyey Tibor egyébként nemcsak Békássy Ferenchez, de magához az alkotóházhoz is kötődik. Zsennye eredetileg ugyanis Sennye volt, és csak a vas megyei tájszólásban lett Zsennye a második világháború után. Így Sennye Weiner Sennyey Tibor őseinek, a Sennyey család névadó, ősi birtoka volt, amit 1826-ban adtak el. A zsennyei kastély három történelmi magyar család birtokában állt 1826 előtt: mintegy 400 éven át a Sennyey családé volt, 1826-tól a Bezerédy családé, majd amikor Bezerédy Emma Békássy Istvánhoz ment, 1945-ig a Békássy családé. A kastély alkotóházzá való alakításának gondolta elsőként 1919-ben merült fel, amikor az említett Bezerédy Emma felajánlotta Babits Mihálynak és a Vörösmarty Társaságnak.

Zsennye község meghatározó épülete ez az őspark közepén álló középkori eredetű  Bezerédj-kastély, amelyet az 1949-es államosítás után magtárnak, raktárnak és irodának használtak. A szombathelyi művészek mentették meg végül, és művészteleppé alakították. Radnóti Miklós, Kovács Árpád, Burány Nándor, Alföldi János vezetésével szinte minden vasi alkotó megfordult itt. Számos kiemelkedő hazai művész töltött tehát hónapokat Zsennyén: többször járt itt Domanovszky Endre, Pátzay Pál, Mikus Sándor, Molnár C. Pál. Zsennyén írta Nemes Nagy Ágnes a Rilke-almafa című esszéjét, és nagyon fontos alkotói hely volt ez Bálint Endre számára is. Később zenészek, írók is használhatták az alkotóházat.