Gyarapszik Hódmezővásárhely kerámiagyűjteménye – mindez pedig a Hódmezővásárhelyi Alkotóházban indult útjára

Húsz évvel ezelőtt vette kezdetét a Vásárhelyi Kerámia Szimpózium, amelynek alapítói a Hódmezővásárhelyi Alkotóházban gyűltek össze először. Nem csoda tehát, hogy most is ott pihennek, és értekeznek a szakmáról a szimpóziumra érkező művészek.  

A kerámiakészítés több ezer éves múltra tekint vissza a városban, de nem csak ez a hagyomány vonzó a művészek számára, hanem az is, hogy Hódmezővásárhelyen 62 különböző anyagból dolgozhatnak. A Vásárhelyi Kerámia Szimpózium megalakulástól kezdve a Hódmezővásárhelyi Alkotóház fogadja a résztvevő művészeket, és nem működhetett volna éveken át ilyen sikeresen a „vállalkozás”, ha nincs meg a példaértékű, folyamatos együttműködés és összefogás a város, a kerámia- és a porcelángyárak, valamint a művészeti szervezetek között. 

A Hódmezővásárhelyi Alkotóház

Nemes Fekete Edit keramikusművész még az idei program előtt járt az Alkotóházban, és mint tudjuk, nagyon szép munkái születtek a műteremben, amiket végül az egyik vásárhelyi gyárban égettek ki. Hódmezővásárhelyre egyébként először 2001-ben kapott meghívást a hannoveri expón felállított magyar pavilonban rendezett kiállítása után. “Ezt megelőzően 1973-76-ig, majd 1991-től 2007-ig a makói határon túli művészek telepére jártam, és ezen vegyes alkotótábor után ez volt számomra az első igazi tábor, ahol kerámiát alkotók gyűltek össze. Itt nyílt lehetőségem megismerkedni a magyarországi ipari kerámiával és a művészi kerámiával, az alkotóikkal, valamint itt kaptam először igazán jó feltételeket és megfelelő anyagot a kerámiával való alkotáshoz. Nagyon örültem a meghívásnak, éppen olyan megtiszteltetés volt számomra, mint az, hogy a Vajdaságot képviselhettem Hannoverben.”

Ahány alkotótelepen járt a művész, annyiféle körülménnyel, környezettel, helyszínnel és résztvevővel találkozott már, és mindez befolyásolta természetesen az alkotómunka sikerét is. „Vásárhelyen ez mind ideális volt, bár sajnos a gyárak nyújtotta lehetőségeket mozgásbeli korlátozottságom miatt nem tudtam kihasználni, de az alkotóházi műterem nagyon is megfelelt a munkámhoz. Jó érzés volt az is, hogy az égetőkemencék nem korlátoztak a munkáim nagyságában, és külön dicséretet érdemelnek az alkotóház nyújtotta feltételek, valamint a hangulat.”

 Nemes Fekete Edit a Hódmezővásárhelyi Kerámia Szimpóziumon

A kérdésre, hogy a tavaly őszi látogatása kapcsán milyen munkák születek, elmondta, Arany János jubileumának alkalmából felkérték Szabadkáról, készítsen néhány balladához illusztrációt, amit aztán ő kollázs technikával oldott meg, majd Hódmezővásárhelyen ezeket vitte át kerámia-domborművekre.

Számos téma és forma áll már mögötte, 1962 óta foglalkozik ugyanis kerámiával, éppen ezért nehezen tud kiemelni egy-egy alkotást. Néhány sorozatot azért megemlít, mint a kereszténységhez, a magyarság letepedéséhez, az ősi hitvilágunkhoz, a vajdasági archaikus népi imádságokhoz kapcsolódóakat.Egyéni és családi élményei ébresztették fel benne az élet értelmének gondolatát, ezért is áll olyan sok munkája középpontjában a föld, az anya, a rög és az elmúlás vezérfonala, és Újvidék térsége háborús állapotai is megihlették, majd arra ösztönözték, hogy a menni és a maradás kérdéseit is áttekintse. Amikor pedig arról kérdezem, hogy a női figurák és a föld motívuma után kísérletezik-e éppen valami újjal, egyből kijavít: „ezek emberi figurák, csak a témában kapott szerepüktől válnak nővé.” Azért a kérdésre is válaszol, sajnos az utóbbi időben egészségi állapota miatt keveset foglalkozik kerámiakészítéssel, sokkal könnyebb a kollázs és a pasztell technika kivitelezése a számára.

Az idei szimpózium keretében többen is érkeznek Hódmezővásárhelyre, a munkáról pedig a vezetőjüket, Pannonhalmi Zsuzsa Ferenczi Noémi-díjas kermaikusművészt kérdeztük, aki immár húsz éve szervez csoportokat, amelyek tagjai a hódmezővásárhelyi gyárakban dolgoznak, miközben a helyi alkotóházban szállnak meg. Mint elmesélte, a Vásárhelyi Kerámia Szimpóziumot 1998-ban alapította Hódmezővásárhely városa, a vásárhelyi kerámiagyárak, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége, a Magyar Keramikusok Társasága és Fodor József festőművész, az alkotóház korábbi vezetője.

A szakmai szimpózium tagjai mind kerámia szakon végzetek, olyanok, akik a rendelkezésre álló idő alatt minél többet szeretnének alkotni, miközben megszállni és pihenni az Alkotóházba térnek vissza, aminek nagyon vonzó a hangulata már csak a hely szelleme okán is. A programokat és a munkatervet szakértők, pontosabban a Wartha Vince Alapítvány kurátorai állítják össze, a munka pedig a gyárakon kívül még a Nemzetközi Kerámia Központban zajlik. 

Pannonhalmi Zsuzsa felvétele, a fotó egy korábbi szimpóziumon készült.

A résztvevők mindannyian önálló szakmai programot valósítanak meg a többhetes itt tartózkodás idején. Nemcsak a művészek, a helyiek is profitálnak azonban a munkából, a művészek ugyanis egy-egy munkát a Városi Gyűjteménynek adományoznak, és így mára leltározott, őrzött gyűjtemény született, amit a Nemzetközi Kerámia Központban őriznek. Azt is elmondta, hogy a művészek főként magyarok, de érkeznek keramikusok Japánból, az USA-ból, Egyiptomból, Törökországból, Szerbiából, Szlovákiából és Csehországországból is.