Horvát és magyar kárpitok Zágrábban

Korlátozott a kárpitművészek vevőköre az aprólékos, sok időt és forrást igénylő munka miatt, ám nem ez az egyetlen problémájuk. Hiába járnak ugyanis egyetemre, ha a tanulmányi idő kevés arra, hogy elmélyedjenek a kutatásban, az anyaggyűjtésben, a tervezésben, elsajátítsák a szövési technikákat és megismerjék az anyagokat.

Jasna Štih Kapetanić munkája

„A textilművészet ezen ága sok időt követel meg, miközben fizikai erőt is igényel, ráadásul olykor magányos munka, amely kellő alázatot kíván meg a művésztől. Az aprólékos és precíz folyamat nemcsak a karton hű lemásolását jelenti, hanem éppen a spontaneitást, a képi tartalom anyagban való megformálását, ráadásul költséges műfaj, ezért a vevőkör igen korlátozott” – avat be minket a szakma rejtelmeibe Tápai Nóra, a Miniatűr textilek címmel magyar és horvát textilművészek munkáiból nyílt közös zágrábi kiállítás kurátora. Az április 4-étől a Zágrábi Magyar Intézetben látható tárlat annak a kétoldalú művészeti együttműködésnek az eredménye, amely egy éve a MANK Nonprofit Kft. magyar textilművészetet bemutató kiállításával kezdődött Zágrábban.

A május 8-ig megtekinthető kiállításon a Magyar Kárpitművészek Egyesületével és a horvát iparművészek szövetségével (ULUPUH) együttműködve 35 magyar és 12 horvát textilművész alkotásait mutatják be. A magyar művészek munkái inkább a kárpitművészeti hagyományokhoz, míg a horvát alkotások a poszt avantgárd megfogalmazáshoz kötődnek. „Míg a magyar művészek főként fali textileket, hagyományos francia gobelin (haute lisse) technikával készült munkákat, addig a horvát kollégák konceptuális, experimentális munkákat állítottak ki. Ez azt jelenti, hogy a pamut és a gyapjú selyemszál alkalmazása mellett főként fémet, fát, üveget, műanyagot, filcet, papírt is felhasználtak” – mondta el a kurátor. Hozzátette: a horvátok sokkal több háromdimenziós munkát hoztak a kiállításra, mint a magyar alkotók.

A horvát művészek a mai kor akár hétköznapi kérdéseire kerestek választ, miközben teret kapott a minimalizmus, a merész, a friss gondolkodás, a kritikai tömörítés, a kísérletezés. A magyar művészek anyaga a tavalyi nemzetközi KÁRPIT 3 kárpitkiállítás ARANYFAL című munkáiból került ki. Ennek témája az apokalipszis és a globális fenntarthatóság kérdését járta körül.

A mai korszellem, a rohanó élet kevéssé kedvez ennek a műfajnak, és bár „mindig vannak a szakmának lánglelkű követői és képviselői, akik nem hagyják, hogy ez a műfaj feledésbe merüljön”, a problémák sora ezzel még nem oldódik meg. Bár a szakmát oktatják egyetemi szinten, ez a tanulmányi idő mégis kevés arra, hogy a művésznövendékek igazán elmélyedhessenek a kutatásban, az anyaggyűjtésben, a tervezésben, elsajátítsák a szövési technikákat és megismerjék az anyagokat – jegyezte meg a kurátor.

„A kiállítás ötlete tavaly fogalmazódott meg, amikor 2017 májusában az egyesületünk nagyméretű kárpitjainak adott helyet a zágrábi Balassi Intézet – a MANK Nonprofit Kft. szervezésében. A megnyitóra horvát művészek is eljöttek, megismerkedtünk, és a megnyitót követő vacsorán arra jutottunk, hogy 2018-ban kellene egy közös minitextilkiállítást rendezni Zágrábban. Ez az ötlet vált valóra idén. Jó alkalom volt, hogy meghívjuk őket Magyarországra, hogy megnézzék a műhelyünket, ahol jelenleg három szövőszéken összesen 20 négyzetméternyi kárpitot szövünk a Szent László-emlékév alkalmából. Remélhetőleg több napot is eltöltenek nálunk, hogy előkészíthessünk egy magyarországi közös kiállítást is a jövőben” – mondta el Tápai Nóra.

Forrás: Kultúra.hu