Képtörténet – Baksai József: Szent Kristóf

Egy kortárs műalkotás a legtöbb esetben már nem csak ecsettel és festékkel készül. Képtörténetek sorozatunkban megmutatjuk, hogyan lehet műtárgy az emberi test, egy videó, vagy éppen azok az anyagok, melyekben más már nem lát fantáziát. Ehhez pedig kreatív és intim alkotótereket fedezünk fel, ahol kortárs művészekkel találkozunk. A képek előtt állva pedig közösen kutatjuk fel mindazt, ami mögöttük van. Nézzük meg együtt, hogy miért is nem tud bárki ilyet festeni!

Baksai József a Szentendrei Régi Művésztelep meghatározó alkotója. Képzőművészeti munkássága mellett oktatói tevékenysége is jelentős, ugyanis több mint negyven éve tanít. Műtermében nagyméretű szénrajzokat, légies hatású akvarell kompozíciókat, és vaskosan rétegzett, olajfestékkel készített, ember nagyságú festményeket is láthatunk. Jelenleg egyéni kiállítására készül, melyben helyet kap majd a Szent Kristófot ábrázoló alkotása is, melyet most közelebbről is megvizsgálhatunk.

Baksai József (1957)

Szent Kristóf, 2021

olaj, vászon

200 x 100 cm

„Ennek a Szent Kristóf kompozíciónak, amin jelenleg dolgozom, van egy korábbi előzménye. Egy hasonló témát 1992-ben már megfestettem. Korábban olvastam Michael Tournier: Rémkirály című könyvét, és mivel általában olvasásélményeim inspirációiból dolgozom, így ez a mű is megihletett. Olvasás közben állandóan jegyzetelek, van mellettem egy pakli papír, és toll is. Ha jön egy ötlet, akkor azt lejegyzetelem. Ezekből nem konkrét vázlatok születnek, hanem inkább emlékeztetők. Egy könyv végigolvasása közben elég sok képterv születik, és ezek alapján állnak össze később a festményeim.

Egy ilyen jellegű olajkép, mint ami most látható nagyjából három hónap alatt készül el. Az alapra felvitt vastag festékrétegek átszáradásához ugyanis hosszabb idő szükséges. Az olajfestmények mellett azonban kisebb méretű akvarelleken is dolgozom, amikkel gyorsabban tudok haladni. Így ezek a munkák egymással párhuzamosan készülnek.”

Szent Kristóf legendája és a Rémkirály

„Képeimen általában elég sokféle mítosszal és különféle vallásokkal is foglalkozom, mivel felfogásom szerint a legtöbbjük végső célja nagyon hasonló. Az üdvösség elérése, önmagunk kiüresítése minden hitrendszerben egységesen jelen van. A bemutatott festményem főszereplője Szent Kristóf, aki egy ókori keresztény vértanú. Őt is az a vágy fűtötte, hogy Krisztussal találkozhasson, és ezért áldozatok meghozatalára is képes volt. Történetét a Legenda Aureából ismerjük. Egy remete tanácsolta számára, hogy testének erejét állítsa a gyengébbek szolgálatára, és segítsen számukra átkelni a nagysodrású folyón. Kristóf  tehát botjára támaszkodva a zarándok utazók támasza lett, és sok embert átjuttatott a túlpartra. Egy éjjel egy kisgyermek kérte segítségét, akivel szintén elindult, hogy átkeljen a folyón. Ám a gyermek súlya egyre nehezebb és nehezebb lett, amitől Kristóf csaknem a víz alá merült. Mikor átértek, a kisfiú így szólt: „Ne csodáld, Kristóf, mert nemcsak az egész világ terhét cipelted a válladon, hanem azt is, aki a világot teremtette. Én vagyok Krisztus, a te Királyod, nekem szolgálsz ezzel a munkával. Hogy megbizonyosodj arról, amit mondok, visszatérve szúrd a földbe botodat a kunyhó mellett, s meglátod, reggelre kivirágzik, és gyümölcsöt hoz.” Szent Kristóf neve egyébként görögül Christophoros, ami azt jelenti, hogy Krisztus-hordozó. Alakját, mint az üdvösségre törekvő ember jelképét festetem meg.

Az ide kapcsolódó olvasmányélményem, az említett Rémkirály című könyv a második világháború időszakában játszódik, és tulajdonképpen a főszereplő, Abel életét követhetjük végig benne. Az egész történet tele van szimbólumokkal. Nem véletlen például, hogy Abel árvaként a Szent Kristóf Kollégium lakója volt. Ajánlom a könyvet az olvasók számára, vagy a film adaptációt, mely John Malkovich főszereplésével szintén zseniális!”

A kép részletei és dimenziói

„Amint látható a képnek igen vaskos felülete van, ami a felhordott festékrétegeknek köszönhető. A festéket én magam készítem, mivel ilyen mennyiségben igen költséges az alapanyag.  A recept pedig nem más, mint pigment és lenolaj. Ezt viszem fel fokozatosan, rétegenként, amíg megfelelően átszáradnak az egyes felületek. Ha türelmetlen lennék, akkor az anyag ráncosodna és repedezne, ezért jól kell bánni az idővel.  Az olajfesték egyébként a legjobb kötőanyag, ha otthagyod a palettán, akkor levésni sem lehet róla. Ezért a festményeim nagyon masszívak. Már fiatalon ezzel a technikával kísérleteztem, csak akkor még a szabadban festettem olajjal és addig rétegeztem a felületeket, amíg rájöttem, hogy ez a módszer a témát is kiemeli.

Sok akvarellt is készítek, ami ezzel szemben sokkal gyorsabban készül el. Az építészeti akvarell stílust kedvelem jobban, ami egy alapozott technika, tehát festés előtt a kartont le kell alapozni.

Sok szempontból van dualitás, azaz kettősség a munkáimban, ami a munkamódszeremben és az ábrázolt témákban is megfigyelhető. Mitológiai és bibliai témákkal is foglalkozom. A képeimen belül gyakran jelennek meg olyan figurák, melyek egyszerre utalnak profán és szakrális tartalmakra is. Az értelmezésben pedig nagy szerepe van az asszociációknak. Az elsődleges jelentésen túl még számos réteg felfedezhető a kompozíciókban, melyek akár egymással ellentétesnek is hathatnak. Ezen kívül a munkamódszeremben is megjelenik a kettősség.Például a nagyméretű festményeimen zavar a részletgazdagság, pedig minden kompozíciót realistán kezdek megfesteni. Aki képes a realisztikus ábrázolás módra, abban általában meg is van az igény arra, hogy így fejezze ki magát. De aztán elkezdem szétszedni, dekomponálni a képet. Érdekes, hogy az akvarelleknél egyáltalán nem zavar a realisztikus ábrázolás mód, sőt, ott törekszem is erre.”

Jelek és jelentések

„Az ábrázolás szempontjából több érdekessége is van a Szent Kristóf festménynek. Például Kristóf vállán Krisztust nem gyermek képében, hanem egy vékony arany sáv megfestésével jelenítettem meg. Örök kérdés, hogy az isteni minőséget meg lehet-e festeni, vagy sem, és ha igen, akkor milyen módon? Ezért ezt a megoldást választottam a dilemma feloldásához, mivel az arany szimbolikája megfeleltethető Krisztus ábrázolásának.

A regényhez visszakanyarodva pedig fontos szempont benne, hogy a főszereplő milyen állatokat kedvel. Kedvencei, a szarvas, a ló és a galamb, melyek jelképei az újjászületésnek, az örök életnek és a léleknek. Ez is egy párhuzam Kristóf törekvéseivel, akinek célja az üdvözülés. Ezért lett a kompozíció fontos eleme a SALUS (azaz üdvösség) felirat, aminek jelentése is meghatározó, de mint képalkotó elem is lényeges. Szeretek játszani a képekben a szövegek megjelenítésével, és azok helyével is. Fontos számomra a betű, mint képelem. 

Továbbá az is egy izgalmas tényező, hogy a kép igazán csak akkor érvényesül, ha a néző egy kicsit távolabb áll meg előtte. Sok részlet, csak egy bizonyos távolságból áll csak össze a szemben. Amikor festem a képet, akkor nem csak ebből a szögből dolgozom rajta, ahogy most áll a műteremben, hanem elviszem a hátsó falhoz is és a kertbe is kiviszem. Ez azért fontos, mert minden irányból meg kell világtani, ugyanis így másként látszanak az egyes oldalak. A fényviszonyok teljesen megváltoztatják a képet, amikor körbeforgatom. Felül szórt fény világítja meg, és oldalról nézve is mindig másmilyen. Érzékletesebb élmény jön tehát létre, ha teret hagyunk ahhoz, hogy igazán érvényesülni tudjon a festmény.

A Képtörténetek sorozatban bemutatott műalkotások a MANK közreműködésével megvásárolhatóak a publikálás hónapjában, így Baksai József: Szent Kristóf című festménye 2021. márciusában. Kapcsolatfelvétel: kozonseg@alkotomuveszet.hu