Képtörténet – Bereczki Kata: Pöfeteg

Egy kortárs műalkotás a legtöbb esetben már nem csak ecsettel és festékkel készül. Képtörténetek sorozatunkban megmutatjuk, hogyan lehet műtárgy az emberi test, egy videó, vagy éppen azok az anyagok, melyekben más már nem lát fantáziát. Ehhez pedig kreatív és intim alkotótereket fedezünk fel, ahol kortárs művészekkel találkozunk. A képek előtt állva pedig közösen kutatjuk fel mindazt, ami mögöttük van. Nézzük meg együtt, hogy miért is nem tud bárki ilyet festeni!

Bereczki Kata festményei a mindennapi élet pillanatait ragadják meg. Festett személyei ugyanazt a valóságot élik, amit mi: buliznak, dolgoznak, nyaralnak, játszanak, élnek. A gyerekkor játékkal teli időszakát, az időskor lelassultságát, a fiatal évek bohémságát is pont úgy festi meg, ahogyan azokat a valóságban megéljük. Szereplői azonban arctalanok, nélkülözik a személyes vonásokat. Hogy ez miért van így, arról egy festményének történetén keresztül mesél.

Berecki Kata: Pöfeteg, 2021

akril, vászon

100 x 100 cm

Képépítés: a monitortól a vászonig

„A festményeim mindig akril festékkel, vászonra készülnek. Általában fotók alapján dolgozom, melyek többségét én magam készítem, vagy régi családi albumokból választom ki a képeket egy-egy festményhez. Az évek során gyakorlatot szereztem abban, hogy egyes jelentekben meglássam azt a beállítást, amiről már el tudom képzelni, hogy képet tudok komponálni belőle. Olykor akár több fotót felhasználva állítok össze egy új kompozíciót, amiből festmény készül. A munkafolyamatban a fotózás után, egy számítógépes programmal rajzolom meg a beállítás körvonalas rajzolatát, ami tulajdonképpen egy vázlat, de alapos, gyakorlati szaktudást igényel. Ezt kinyomtatva egy transzferpapír segítségével viszem át a rajzot a vászonra és kezdem el kifesteni a mezőket. Ilyenkor derül ki, hogy a kép működik-e a vásznon is, és ha szükséges, akkor javítani kell az arányokon. Mindemellett a színeknek is nagy jelentősége van. Legtöbbször elrugaszkodok a valóságtól, és nem a valós árnyalatokat használom. Ezzel szintén a fantáziának adok teret, illetve kialakult már egy viszonylag jellemző színvilág, amit használok.”

A Pöfeteg

„A Pöfeteg című festmény idén nyáron készült, és a szomszédunkat, Klári nénit ábrázolja. Budapest mellett, Nagykovácsiban élek, és vidéken is nőttem fel. A vidéki élet jellegzetességei fontos elemei a festményeimnek. Szeretném megörökíteni bennük az ott élő embereket, és a hozzájuk fűződő személyes történeteket. Fő témám általában a régi, éltűnőben lévő vidéki élet, melynek akár a leghétköznapibb jeleneteit ábrázolom. Mivel én is sok időt töltöttem, és töltök ebben a közegben, ezért sok emlékem innen eredeztethető, melyek erősen jelen vannak az életemben. Gyermekkoromban sok időt töltöttem a nagymamámmal, ami meghatározó időszak a számomra. Azért szeretném megörökíteni ezeket a múltba révedő pillanatokat, hogy a másokban is élő jó emlékeket előhozzam.

A Pöfeteg című festmény központi figurája tehát Klári néni, aki rendszeresen jár gombászni az erdőbe, és egyszer egy óriás pöfeteget hozott onnan. Lefotóztam, amikor megmutatta nekem, ez alapján készült a festmény.”

Háttér-részletek

„Festményeim háttereit általában semlegesítem, így nagy, homogén, tiszta felületekkel dolgozom, és csak egy-egy számomra fontos, vagy tipikus tárgyat dolgozok ki részletesebben. Ebből érdekes dolgok születnek, mert akár szimbolikus utalások is társulhatnak általuk a kompozícióhoz. A Pöfeteg esetében véletlen, hogy a kiinduló fotón szerepelt egy létra, de szándékosan emeltem ki, mert érdekessé, izgalmassá teszi a kép konstrukcióját. És nyílván többféle jelentéssel is fel lehet ruházni a létrát. Emellett néhány növényt is részletesebben dolgoztam ki a kompozícióban.

Sokat gondolkodtam a festmény elkészülése után, hogy utaljak-e a címmel a gombára, mert nem biztos, hogy mindenki rögtön felismeri a pöfeteget, ugyanis mindössze egy nagy fehér folttal ábrázoltam, így igazából bármi lehet, amit a néző odaképzel. Végül úgy döntöttem, hogy  megnevezem, mert maga a gomba a mérete miatt is nagyon érdekes.”

Arctalanok

„A munkáimban általában nincs arca az embereknek. Sokat kísérleteztem ezzel kapcsolatban, amikor ezt a stílust kezdtem el használni. Próbáltam például jelzésszerű vonásokat festeni, de aztán nem láttam indokoltnak, hogy csak ezek a részletek legyenek kidolgozva. Ebben a formában nem volt meg az összhang. Másrészt, pedig ha nem festem meg az arcokat, akkor nem konkrét személyeket ábrázolok, azaz személytelenítek, így mindenki a saját gondolataiból, vagy emlékeiből be tudja helyettesíteni a saját nagymamáját vagy szomszéd nénijét, vagy akit szeretne. Erre a személyes asszociációra hívom a képeimet nézőket.”

A Képtörténetek sorozatban bemutatott műalkotások a MANK közreműködésével megvásárolhatóak a publikálás hónapjában, így Bereczki Kata: Pöfeteg című festménye 2021. decemberében. A festmény A mi ünnepünk című kiállítás keretében megtekinthető az ÚjMűhely Galériában.  Kapcsolatfelvétel: kozonseg@alkotomuveszet.hu