Képtörténet – Kicsiny Martha: Cittá Ideale VIII.

Kicsiny Martha műtermében. Fotó: Sági Péter

Egy kortárs műalkotás a legtöbb esetben már nem csak ecsettel és festékkel készül. Képtörténetek sorozatunkban megmutatjuk, hogyan lehet műtárgy az emberi test, egy videó, vagy éppen azok az anyagok, melyekben más már nem lát fantáziát. Ehhez pedig kreatív és intim alkotótereket fedezünk fel, ahol kortárs művészekkel találkozunk. A képek előtt állva pedig közösen kutatjuk fel mindazt, ami mögöttük van. Nézzük meg együtt, hogy miért is nem tud bárki ilyet alkotni!

Kicsiny Martha, a Derkovits-ösztöndíj lehetőségével egy éven keresztül lehetőséget kapott arra, hogy a Szentendrei Régi Művésztelep egyik alkotóházában dolgozhasson. Ez a helyszín pedig elgondolkodtatta eszközhasználatáról, és alkotóterének kihasználásáról, hogy saját, emberi testekből felépített tereit nagyobb léptékben valósíthassa meg. E havi Képtörténetünkben a műtermében készített, emberi testekből álló épületet ábrázoló rajzát mutatja be az olvasók számára.

Kicsiny Martha: Cittá Ideale VIII., 2021

filctoll, papír

70 cm x 50 cm

Eladási ár: 200.000 Ft

Egyensúly a művészi kifejezésformák között

A képeimen, bármilyen műfajúak is legyenek, sokszor olyan terek, vagy épületek láthatóak, melyeket emberi testek alkotnak. Ezt a képi kifejezésmódot legtöbbször arra használom, hogy társadalmi ügyekről, hatalmi hierarchiákról gondolkodjam. Az évek során különböző formát kapott ez a gondolat, melyet jelenleg 3D animációval, valamint filctollal készített rajzokkal fejlesztek. A kézi rajzolás munkafolyamatának katalizátora lett az új műtermem. A filctollal való rajzolás most önazonosabb számomra, mint más festészeti technikák használata, mivel tisztább és átláthatóbb kompozíciók születhetnek így. A rajzolás azért is lett izgalmas számomra, mert azonnal látom az eredményét, szemben a számítógépes szoftverrel készített animációval, melyet akár hónapokig is fejlesztek, de csak később válik láthatóvá a teljes mű. A két eltérő technika és munkafolyamat így kiegyenlíti egymást. A rajzolás munkafolyamatában a perspektivikus ábrázolással és a geometriával való játékot szeretem leginkább. A rajzolás manuális volta miatt meditatív élmény is egyben. Szintén izgalmas számomra a perspektivikus torzítás, az arányrendszerek megalkotása, és az árnyékolás is.

Az ideális város

Jelenleg egy 3,15 x 1,55 méteres rajzot készítek, melyen szintén apró emberalakokból formált épületek jelennek meg. Egy sorozaton dolgozok most, mely a Cittá ideale munkacímet kapta. Az olasz kifejezés jelentése: ideális város, mely a reneszánszból származik, amikor az építészek az ideális városok tervezésén fáradoztak. Rajzaimhoz a korabeli reneszánsz festmények jelentették a legfőbb inspirációt.

A másik fontos inspirációt egy kortárs olasz építész, Luca Galofaro kollázsa jelentette. Átdolgozásomban megváltoztattam az ábrázolt épület perspektíváját és szerkezetét. Nagyon tetszett az épülettömeg emberközpontúsága a kör- és boltíves formái. Minden kompozíciómban arra törekszem, hogy az összkép ne didaktikusan nyomasztó hatást keltsen, hanem izgalmas látványt nyújtson.

A rajzon megjelenő színeknek erőteljes dinamikája van, mely főleg az éles árnyékoknak köszönhető. Sokat kísérleteztem a színpárokkal, de végül a fekete és a narancssárga mellett döntöttem. Tetszik a bennük rejlő kettősség. A narancssárgában benne van a fény, az emelkedettség és az ókor hangulata. Fontos számomra az óegyiptomi kultúrkör. Gyerekkoromban lenyűgöztek a British Múzeum csodálatos óegyiptomi műtárgyai, akkoriban sokat foglalkoztam ezzel a korszakkal. Nem tudatosan alakítom így, de sok motívumot visszaköszönni látok ebből a gyerekkori időszakból. A Ravatalozó című munkám is például egy sírkamrára emlékeztet.

Kicsiny Martha Ravatalozó című alkotása, 2021. Fotó: Vincze Alina

Ravatal

Ez a képem egy belső teret mutat, mely szintén emberi testekből lett felépítve. Egészen idáig belső terekben gondolkodtam, és csak a jelenlegi sorozatomban váltottam a külső nézet felé. Szeretnék később olyan számítógépes munkákat csinálni, melyekben a megrajzolt városaimat be lehet járni, és az épületekbe is be lehet menni. A legutóbbi 3D szoftverrel létrehozott digitális munkám a Lágyburkolat című kiállításomhoz készült triptichon, melynek harmadik része a Ravatalozó. Ez a triptichon a pandémia időszakára reflektál. Ezekben a terekben az élet és a halál kiemelt szerepet kap. Néha kiemelten jelenítek meg egy-egy „kiváltságos” embert, aki nincs arra kényszerítve, hogy teret képezzen meztelen testével, hanem magát eltakarva szabadon mozoghat a térben. A Ravatalozóban a halott embert lepel fedi, ez által tudhatjuk, hogy ő is egy kiváltságos. Azért a kép mérete 4,1 x 2,95 méter, hogy olyan hatást gyakoroljon a nézőre, mintha egy valódi terem küszöbén állna. Mivel a vírushelyzet miatt elmaradt a gyász és az ehhez kapcsolódó rituálék – vagy részt venni ezeken csak keveseknek lehetett –, szerettem volna egy szimbolikus teret létrehozni, ahol valamelyest be lehet pótolni az elmaradt gyászt.

A másik két kiállított munka egy tróntermet és egy iskolát jelenített meg, amelyeken keresztül a hatalomgyakorlás egy-egy módszerét mutattam be. Az elmúlt időszakban mindannyian fokozott mértékben tapasztalhattuk meg saját bőrünkön, milyen nagy hatást képesek ránk gyakorolni hatalmi rendszerek, melyek a pandémia vészhelyzete alatt képesek voltak korlátozni hétköznapi életünket.

Kicsiny Martha Ravatalozó, 2021. Fotó: Novák Doró

Hierarchiákról

Mivel félig angol származású vagyok, és a gyerekkoromat Angliában töltöttem, ezért a gondolkozásmódomba beépült az angol kultúra. Később sok történelmi esemény hatása tudatosult bennem, mint például a gyarmatosítás, melynek máig ható pozitív és negatív következményei vannak. Bár a történelem ezen szakaszaiban természetesen nem vettem részt személyesen, mégis a kulturális identitásom részévé váltak. Vagy például az a tény, hogy ma Magyarországon parlamentáris demokrácia van, hogy nőként szavazni lehet, vagy, hogy nemzetállamban élünk. Mindezek olyan vívmányok, melyekért sok emberáldozatot hozott. Gyakran gondolkodom azon, hogy olyan világban élünk, mely mások küzdelmének és áldozatának az eredménye. Az emberekből álló terek ábrázolásával ezt is kifejezem.

Aktuális témáim szerint alakítom a vizuális nyelvezetemet. Korábban aktívabban foglalkoztam a testtudattal. Direktebb módon jelent meg a szexualizálás: például, megkérdőjeleztem, miért szokványos csak a női testet kiszolgáltatni és látvány tárgyává tenni, amíg férfiakét nem szokás nézni. Lefényképezett emberi testekből hoztam létre fotómontázsokat, melyek szintén tereket alkottak. A diplomamunkámban pedig a szocializmus maradványaként megmaradt érzetekkel foglalkoztam – mint a félelem, a bizonytalanság és a paranoia – ami máig jelen van a magyar társadalomban. A beépített tégla kifejezés, a megfigyeltség, a „poloskák” olyan légkört alakítottak ki, melyből nyugtalanság áradt. Mindezt egy 3D videómunkában dolgoztam fel, melyet a biztonsági kamerák halszem optikaszerű látásmódjával jelenítettem meg. A videóhoz tartozó hang által pedig egy fiktív ügynök jelentését lehetett hallani.

Kicsiny Martha Operatív tekintet (pillanatkép), 2020. Fotó a művész jóvoltából.

Test/épület

A társadalmak hatalmi működését az építészet sajátos arányrendszerei mindig is hűen tükrözték. A térformákkal való kísérletezés pedig azért is nagyon izgalmas számomra, mert lehetőséget ad elgondolkoznom azon, hogy egy stílus milyen üzenetet közvetít az épület használói felé. Érdekel továbbá az is, hogy egy épület hogyan aránylik az emberi testhez. Egy gótikus katedrális például fenségesen tornyosul az emberi test fölé, mintha attól független lenne. Ezzel szemben egy reneszánsz épület sokkal inkább követi az emberi arányrendszert. A jövőben ezzel a témával kapcsolatban szeretnék nagy, látványos munkákat készíteni.

Képeimen a testek jellegzetességek nélküliek, nemtelenek, nem látható a koruk sem. Nincs kirekesztés, mindenki egyenlő. Azért dolgoztam ki a leegyszerűsített emberi testek által létrehozott tereket, mert a lehető legegyszerűbb módon szerettem volna megmutatni azokat a gondolatokat, amik foglalkoztattak.

A rajzaimon a szabályos épülettestek életre kelnek és pulzálnak azáltal, hogy emberi testekből állnak össze. A tömegek messziről szabályosnak látszanak, közelről pedig szabálytalanok, mert egyének alkotják. Ehhez hasonlóan szerveződik a társadalom szövete is, ami felveti azt az izgalmas kérdést, hogy miért és milyen áron álltak össze az egyes emberek társadalommá?

A Képtörténetek sorozatban bemutatott műalkotások a MANK közreműködésével megvásárolhatóak a publikálás hónapjában, így Kicsiny Martha: Cittá Ideale VIII. című munkája 2021 novemberében. Kapcsolatfelvétel: kozonseg@alkotomuveszet.hu