Képtörténet – Kiss Márta: Olvasó II.

Egy kortárs műalkotás a legtöbb esetben már nem csak ecsettel és festékkel készül. Képtörténetek sorozatunkban megmutatjuk, hogyan lehet műtárgy az emberi test, egy videó, vagy éppen azok az anyagok, melyekben más már nem lát fantáziát. Ehhez pedig kreatív és intim alkotótereket fedezünk fel, ahol kortárs művészekkel találkozunk. A képek előtt állva pedig közösen kutatjuk fel mindazt, ami mögöttük van. Nézzük meg együtt, hogy miért is nem tud bárki ilyet festeni! Ráadásul a bemutatott munkák a MANK jóvoltából meg is vásárolhatók!

A MANK legújabb reART – Kortárs környezet című pop up kiállítása a kortárs művészet, és a környezetvédelem viszonyát mutatja be. A tárlat tematikájában sokféle szempont és technika is érvényesül. Festmények, fotók, szobrok és interaktív műtárgyak hívják fel a figyelmet a pazarló energiafogyasztásra, légszennyezettségre, a hulladékok újrafelhasználására, vagy akár az információs túltelítettség káros hatásaira is. A reART kiállítás válogatásából, ez utóbbi témával foglalkozó műalkotást, Kiss Márta: Olvasó II., hímzett festményét vizsgáljuk meg közelebbről.

Kiss Márta: Olvasó II., 2020, olaj, vászon, hímzőfonal, 50 x 40 cm

Ár: 460.000 Ft

Vásárlás: kozonseg@alkotomuveszet.hu

„Az Olvasó II. – ahogyan az a címéből is látszik – egy sorozat darabja. Két hasonló témájú festményt készítettem el, melyek párba is állíthatóak. A kompozíciókban az olvasás, és az információszerzés témáját jártam körül.”

Kivetített valóságok – a festmény terei

„A képek technikai különlegességét a hímzések adják. A hímzett felületek által olyan gondolati dimenziót emelek be a képmezőbe, amely a szem számára nem érzékelhető. Mindig is érdekelt a festményeim létrehozása kapcsán, hogy hogyan tudom megjeleníteni a fizikai valóság elemeit a kapcsolódó, láthatatlan világok kiegészítésével. Hogyan lehet a nagyon hétköznapi, és a profán dolgokat, a szent és magasztos minőségekkel összhangba helyezni. Ez a szemlélet a mitológiák és a mesék iránti érdeklődésemből fakad. Folyamatosan kutattam ennek a szempontnak a festészeti eszközökkel megvalósítható lehetőségét. Így akadtam rá a hímzés technikájára, ami nagyon elkezdett izgatni. Ha egy kétdimenziós képsíkba beszúrom a tűt, és elkezdem kihímezni az egyes részeit, ott kinyílik egy másik dimenzió. Ezért a hímzésnek nem a dekoratív jellege, hanem a térbeli megjelenése érdekel leginkább. 2020-ban szinte folyamatosan ezzel az eljárással foglalkoztam.

Az Olvasó I. és II. című festményeimben is az információs tereket igyekeztem érzékeltetni a hímzések által. Mivel a könyv lapjainak olvasása, és a telefon képernyőjének böngészése másféle fókuszáltságot követel, ennek megfelelően az két különböző információs teret eltérő módon jelenítettem meg. A képek kontrasztban is állnak egymással azáltal, hogy az olvasás az értő figyelmet követeli meg, a virtuális világban való görgetés pedig sokszor szétszórja a figyelmünket.

A téma iránti érzékenységemet mutatja, hogy egyébként eléggé lezárt világban élek, amiben tudatosan határokat szabok meg. Csak úgy tudok megfelelő harmóniában és minőségben létezni, ha csak bizonyos szűrt csatornákon keresztül engedem magamhoz az információkat. Ez nem azt jelenti, hogy ne használnám a közösségi médiát, vagy az online megoldásokat, de igyekszem tudatos kontrollt gyakorolni felettük. Az elmémet konstruktív módon, a számomra fontos témák tanulmányozásával foglalom le, melyekhez egyébként sokat is olvasok. Amikor az üresnek vélt időjáratainkban csak görgetjük a hírfolyamot – ahelyett, hogy valami építőjellegűt csinálnánk – akkor elpazaroljuk az értékes időnket. Ilyenkor az elménkben szétfolyik a fókusz, és szétesik a figyelem. A könyvolvasás, viszont igénybe veszi a képzeletünket, és automatikusan belső képeket hozunk létre általa. Ilyenkor más energiákat mozgósítunk, mert elmélyedünk az adott szövegben.”

Hímzett festmény – az inspiráció

„Tudat alatt, egyfajta nosztalgikus-érzésem van a hímzésekkel kapcsolatban, mert nagymamámnak ez volt a hobbija. Kislányként én is készítettem vele kalocsai mintás terítőt. De mint említettem, a festményeim esetében nem ez a fajta dekorativitás foglalkoztatott. A művészettörténetben egyébként sok aspektusból foglalkoztak, és foglalkoznak ma is képzőművészek a hímzésekkel.

Az mára kialakult alkotófolyamatomat kísérletezés előzte meg. Eleinte vastagabban alapozott képekre próbáltam hímezni, de a fonalak körül kipattogott a festék. Ezért rugalmasabb vásznat kellett választanom, és redukálnom kellett a festékrétegeket is. Mivel alapszakmám szerint restaurátor vagyok, ezért van rutinom és ismeretem a festészeti anyagokkal kapcsolatban, ami nagy segítségemre volt ebben a műfajban. A jövő restaurátorainak kihívást is támasztok ezzel az eljárásmóddal, mivel a fonal anyaga hamarabb elveszíti majd tartását, akár hamarabb is tönkremehet, mint maga a kép, de a tisztítása sem lesz egyszerű. Gondolkodom azon, hogy adok majd egyfajta engedélyt arra, hogy újra lehessen hímezni ezeket a részeket, ha szükséges. A szakmában egy örök dilemma, hogy mik azok a javítások és retusálások, amit el lehet végezni egy műalkotáson úgy, hogy az ne változtassa meg a szerző eredeti koncepcióját.”

Keretről-keretre – az alkotófolyamat

„Amikor jön egy ötletem, és megszületik a fejemben a kép, akkor a környezetemből keresek rá egy megfelelő beállítást. Mielőtt leülök a vászon elé festeni, addigra a kép tulajdonképpen már készen van a fejemben. Általában egy külön lapra le is rajzolom a kompozíciót, amit egy következő lépésben átültetek a vászonra. Amikor a hímzett képeket készítem, olyankor először megfestem a képet, és akár több hetet is kell várni arra, hogy a festék és a lakkozás is megszáradjon. Ez hosszú folyamat, ezért egyszerre több képen is dolgozom: a különféle fázisokban mindig van mit csinálni az egyes képeken. Amikor a felvitt rétegek megfelelően megszáradtak, akkor leveszem a vásznat a feszítőkeretről, és áteszem egy másik, nagyobb keretre. Ekkor kezdem el kihímezni az egyes részleteket.”

„A hímzett festménysorozatomat követően jelenleg más téma felé irányult a figyelmem. Az utóbbi időben a természet, és az ember kapcsolata érdekel. Foglalkoztat az élővilág harmóniája. Belső képeim alapján ebben a témában készítem el legújabb festményeimet.”   

A Képtörténetek sorozatban bemutatott műalkotások a MANK közreműködésével megvásárolhatóak, jelen esetben az Ökoindustria rendezvény keretében, így Kiss Márta: Olvasó II. című festménye is 2021 május 31-ig. Kapcsolatfelvétel: kozonseg@alkotomuveszet.hu