Képtörténet / Ronga Eszter: Türkiz-rózsaszín

2021.08.09 12:00:00 | ArtTér

Egy kortárs műalkotás a legtöbb esetben már nem csak ecsettel és festékkel készül. Képtörténetek sorozatunkban megmutatjuk, hogyan lehet műtárgy az emberi test, egy videó, vagy éppen azok az anyagok, melyekben más már nem lát fantáziát. Ehhez pedig kreatív és intim alkotótereket fedezünk fel, ahol kortárs művészekkel találkozunk. A képek előtt állva pedig közösen kutatjuk fel mindazt, ami mögöttük van. Nézzük meg együtt, hogy miért is nem tud bárki ilyet festeni.

Ronga Eszter festményeinek visszatérő témája a nyár, azok a hangulatok és tevékenységek, melyek ehhez az évszakhoz köthetőek. A miniatűr karakterek személyes történetei között bolyogva mi is visszaidézhetjük legszebb nyári élményeinket. Mindezekért választottuk e havi Képtörténetünkhöz a Türkiz-rózsaszín című festményt.

Ronga Eszter (1991-)

Türkiz-rózsaszín, 2021

olaj, vászon

70 x 100 cm

Színes terek víziója

Szeretem az első ránézésre szokatlannak tűnő, rózsaszín tereket megfesteni. Ebben a festményben izgalmas hatást keltenek a kapcsolódó színárnyalatok, de a vízszintes és függőleges irányok összeegyeztetése is játékosságot ad a kompozíciónak.

Tulajdonképpen amit látunk az a balatoni naplemente színeinek a szétbontása, melyek között rózsaszínek, lilák, és kékek is megjelennek. A látványban az ég tükröződését geometrizálva festettem meg a víz felszínén.

Inspiráció

Konkrétan egy tavalyi nyaralás élménye ihlette ezt a festményt. A naplementének ezen különleges színvilágát szerintem csak a Balaton-parton lehet látni. Ha elmerülünk a látványban, akkor az ég és a víz találkozása szinte egybefonódik. Ezt a jelenséget szerettem volna megfogni, és játékossá tenni a színek változatosságával, vibráltatásával. Lila, türkiz és rózsaszín színek olvadnak össze, mint ahogy az ég összeér a Balatonnal.  Nincs egy élesen meghúzható, konkrét határ, ahol a föld, a víz és a levegő különválna. Ebben a napszakban egyébként is könnyű feloldódni, ás átadni magunkat az oldott hangulatnak, amikor már kellemesebb a közérzetünk, nincs olyan meleg, nem vakít a nap. Festményeimmel szeretném becsempészni, és megőrizni a nyarat a négy fal között is. Számomra ez kihívást is jelent, de egyben egy olyan témát is nyújt, ami folyamatosan foglalkoztat. Olyan ez, mint mikor valaki köveketgyűjt, vagy kis üvegcsékben homokot hoz haza az adott helyről, egy szép helyről, ahol jól érezte magát. Később, amikor ezeket nézi, újra át tudja élni az emlékeit, a hangulatot vissza tudja hozni kicsit. Én ezt a színekkel igyekszem megragadni és festményekbe fogalmazom át.

Képek, zenék, ritmusok

A festmény sávozásának ritmusa van, mely folyamatos átmenetet képez, mélyíti a teret. A csíkozás egyébként több képemen is megjelenik. Számomra egészen egyszerűen ez a minta is hozzá tartozik a nyárhoz, gondoljunk csak a vízpartokon feltűnő piros-fehér, vagy kék-fehér csíkos napernyőkre és strandtörölközőkre. A vízszintes és függőleges vonalak, és irányok képi szerkesztése nagyon izgalmas volt számomra. Ezeken a színmezőkön a szereplők hangjegyekként vannak jelen, akárcsak egy kottalapon. A zeneiség és a ritmus tudatosan került a kompozícióba.

A zene a hangulat megteremtésének egyik legfontosabb kulcsa, a ritmus sodor, elragad és segít átszellemülni, elszakadni, kiszakadni, dimenziókat tud megnyitni, megnyugtat, vagy felráz. Az ég és föld ritmusos egybefonódása a festményemen a zenéhez hasonló módon próbál kiszakítani a hétköznapból, egy adott lelkiállapotból, megteremteni a nyaralás hangulatát, hűsít, megnyugtat. Amikor ezt a képet nézem, nyáresti halk jazz jut eszembe, elhalkuló hangokkal, félbemaradt ritmusokkal, amik újra és újra felcsendülnek.

Mivel elég ösztönösen festek, ezért tudatosítanom kell magamban, és figyelnem kell arra, hogy létrejöjjön a harmónia a kompozícióban. Folyamatosan mérlegelem, hogy merre haladnak, hogyan helyezkednek el az alakok és a színfoltok. Ezen a képen a tér, akár egy lépcsőre is emlékeztethet, melyen a figurák egyre beljebb és feljebb haladnak. Egyik sávból átlépkednek a másikba, de nem tudjuk pontosan, hogy a földön, a vízen, vagy éppen az égen járnak. Így az alakok teljesen elrugaszkodnak a valóságtól. Bár hétköznapi dolgokat csinálnak: napoznak, sétálnak, zenélnek, de nem tudjuk konkrét kontextusba zárni őket. Annak ellenére, hogy realisztikusan ábrázolt emberek, mégis egy elképzelt térben, és valóságban élnek. Nagyon élveztem ennek a szituációnak a kialakítását festés közben. A sétálás tevékenységére emlékeztetett leginkább, ami szintén nem egy konkrét helyzet: már nem vagyunk ott ahonnan elindultunk, és még nem értük el a célt sem.

Kik ők, az átmenők?

A festményen szerepelnek olyan alakok, akiket többször is megfestettem már más képeimen, és valamiért megkedveltem őket. De karakterjegyek alapján felismerhetőek ázsiai és olasz turisták is. Róluk főleg az öltözékük árulkodik. Van néhány kedvenc figurám, például a piros nadrágos olasz nő, aki nagyon határozott léptekkel halad át a képen, benne tükröződik a jellegzetes déli virtus. A haladási iránya egyébként egy átlót hoz be a kép szerkezetébe, és dinamikát ad a látványnak. Legfelül pedig látunk egy alakot, aki türkizes, lilás ruhában van, mely rímel a festmény színes sávozására. Könnyedsége, és légiessége által még inkább összeolvad a térrel.

Festésmód

Leginkább az olaj-vászon technikát szeretem, és inkább a méreteket variálom.

Az alkotómunka nálam folyamatos dolog. Mindig nyitott szemmel járok, és fotók, vagy jegyzetek formájában gyűjtöm a számomra érdekes karakterjegyeket, és motívumokat. Ehhez az kell, hogy kimozdulhassak, és észrevehessem a hétköznapok izgalmas mozzanatait. A képalkotás tehát már akkor elindul, amikor még ecsetet sem fogtam a kezembe. Ezért fontos egy nyaralás, vagy utazás, ami a kikapcsolódás mellett számomra inspirációt is jelent. Az összegyűjtött mozdulatokat, formákat, és jeleneteket pedig egy jegyzetfüzetben rendszerezem. Sokat gondolkodom rajtuk. Amikor leülök a vászon elé, akkor nagyon ösztönös, és ritmusra hangolt alkotófolyamat indul el. Először felrajzolom az alakokat, majd megfestem őket, és elkezdem a színre bontást, valamint a színkeresést. Ilyenkor nagyon fontos tényező a hangulat, mert újra rá kell találnom arra az érzésre, amit az utazásaimból visszaidézhetek. Ezért a festés számomra egy nagyon aktívan megélt alkotófolyamat.

A Képtörténetek sorozatban bemutatott műalkotások a MANK közreműködésével megvásárolhatóak a publikálás hónapjában, így Ronga Eszter: Türkiz-rózsaszín című festménye 2021 júliusában. Kapcsolatfelvétel: kozonseg@alkotomuveszet.hu

Eladási ár: 400 000 Ft.

Partnereink

EMMI NKA MMA
previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow
previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow
previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow
previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow
previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow
previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow