Képtörténet – Horváth Lóczi Judit: Senza titolo V.

2021.01.15 09:26:29 | ArtTér

Egy kortárs műalkotás a legtöbb esetben már nem csak ecsettel és festékkel készül. Képtörténetek sorozatunkban megmutatjuk, hogyan lehet műtárgy az emberi test, egy videó, vagy éppen azok az anyagok, melyekben más már nem lát fantáziát. Ehhez pedig kreatív és intim alkotótereket fedezünk fel, ahol kortárs művészekkel találkozunk. A képek előtt állva pedig közösen kutatjuk fel mindazt, ami mögöttük van. Nézzük meg együtt, hogy miért is nem tud bárki ilyet festeni!

A Képtörténetek sorozatban bemutatott műalkotások a MANK közreműködésével megvásárolhatóak a publikálás hónapjában, így Horváth Lóczi Judit műalkotása is 2021 januárjában. Kapcsolatfelvétel: kozonseg@alkotomuveszet.hu

Horváth Lóczi Judit a Szentendrei Régi Művésztelep legújabb műterembérlője. Alkotóterét az utóbbi hónapokban rendezte be ebben a kultikus közegben, ahol a modern és kortárs magyar művészek legnevesebb tagjai is számtalan inspirációt nyertek. Ha körülnézünk nála, precízen szelektált eszközöket, nagyméretű installációkat, néhány régiséget és példaképeit megidéző utalásokat is felfedezhetünk.

Mivel Juditot erősen foglalkoztatja mindaz, ami körülötte és vele történik, így egy olyan munkáját mutatja be nekünk, melyben a 2020-ban átélt érzéseit és gondolatait sűrítette.

Kiállítás enteriőr a Senza titolo sorozat darabjaival, Fotó: Rácmolnár Milán

Horváth Lóczi Judit (1981-)

Senza titolo V.

70/2020

110x80cm

akril, vászon, MDF lap, fa

Senza titolo V., Fotó: Horváth Lóczi Judit

Az inspiráció – ami a gondolkodást elindítja

2019-ben a Velencei Biennálén láttam Jannis Kounellis kiállítását a Prada Fondazione palotájában, ami teljesen magával ragadott. Korábban is ismertem Kounellis munkáit, de főleg csak csoportos kiállításokról, itt azonban az egész életműből válogattak. Ahogy néztem a kiállítást, azt éreztem meg, hogy ő az anyagok valóságát akarja megmutatni, a formákat, a felületeket, az anyagok lelki és valós tömegét. Semmi plusz körítés, csak egy vasdarab, vagy gyapjú. A címük pedig csak annyi volt: senza titotlo, tehát cím nélkül. Nagyon tetszett nekem, hogy semmilyen támpontot nem ad, hanem a bemutatott puszta anyagok szépségét kell tudnunk értékelni. Ezt az egyszerűséget próbáltam meg átformálni a saját vizuális nyelvemre. Persze nagyon sok munka van azzal, hogy egy egyszerűnek tűnő kép életszerű legyen és működni kezdjen.

Jannis Kounellis kiállításenteriőr Forrás: http://www.fondazioneprada.org

Ez a kép a Senza titolo sorozatom utolsó része. A szériából egy másik nagyméretű darab itt van a szentendrei műtermemben, másik három pedig már magánkézben, és már ki is volt állítva egy csoportos kiállításon, a Hybrid Art Spaceben, 2019-ben. A sorozat jellegzetessége, hogy a képeknek csak az oldalát festettem meg nagyon erős narancssárga vagy rózsaszín színekkel, melyek különleges visszfényt vetnek a fára. A szemben lévő felületüket pedig fehérre festettem minimális fekete mintával.

Senza titolo V., Fotó: Horváth Lóczi Judit

A lényeg – mit jelent ez a firka?

Amikor ezek a kompozíciók alakultak a fejemben, azt akartam általuk megvizsgálni, hogy minimális elemekkel dolgozva meddig értékelhető képként egy kompozíció. És ennél az utolsó darabnál egyszerűen nem tudtam, hogy mit fessek, sokáig bajban voltam vele. Az oldala és a fehér felülete már másfél éve megvolt. Így 2020 év vége felé egyszer csak rájöttem, hogyha az aktualitást bele akarom hozni a sorozatba, akkor azt kell megfestenem, ami idén történt.

Senza titolo V. részlete, Fotó: Csákvári Zsigmond

Minden, amit eddig gondoltunk, amit eddig szépen felépítettünk, az ebben az évben megsemmisült, megkérdőjeleződött, átalakult. Ha ezt egy vonalhálós füzetben jeleníteném meg, akkor egy hatalmas, indulatos firka lenne a négyzetrácsok között. Egy kaotikus vonalrendszer, ami mindent áthúz, és összekuszál. Na, ekkor gondoltam, hogy ezt fogom megfesteni. A képnek egy nagyon pici részen csináltam egy szabályos vonalrendszert, de látszik rajta, hogy ez nem igazán stimmel a többi részével, nem találkoznak a vonalak egymással. Szimbolikusan ez teljesen igaz a 2020-as évre. Arra kényszerültünk, hogy elfogadjunk helyzeteket, amiket pedig a sors áthúzott, azokat újragondoljuk, újrakezdjük, másképpen fogjuk fel. Szerintem nem lehet ugyanonnan folytatni a dolgokat, máshogy kell értelmezni, máshogy kell csinálni, és hátat kell fordítani sok mindennek, ami eddig volt. Ez a túlélés kulcsa, hogy az ember józan esze megmaradjon és tovább tudjon haladni az életében.  

Senza titolo V. részlete, Fotó: Csákvári Zsigmond

A munkafolyamat – hogyan lesz egy firkából festmény?

Általában nagyon sokat rajzolok, sok vázlatot készítek, amiket füzetekben gyűjtök. Ennél a munkánál is így volt. Mivel régóta állt már és sokat foglalkoztatott, ezért nem is mertem azonnal elkezdeni, hanem készítettem hozzá egy kisméretű munkát. Amíg dolgoztam rajta lefotóztam a fázisokat is, mert nagyon érdekelt, hogyan fog végül sikerülni. Konok Tamás meghatározó mesterem volt, ő mindig mondogatta nekem, hogy sok kis vázlatot kell készíteni, mert már akkor is jól lehet látni, hogy van-e akkora ereje a kompozíciónak, hogy érdemes legyen nagyban is megcsinálni. És jó eszköz arra is, hogy a gondolatainkat rögzítsük.

Ezt a könnyed vonalat, ami ennek a képnek a felületén van, persze nem volt olyan könnyű megcsinálni, mint ahogyan tűnik!

Senza titolo V. fázisképek, Fotó: Horváth Lóczi Judit

Már az alapforma sem szokványos, szeretem, ha már itt valamilyen eltérés van a megszokott négyzetes formától: ennek a képnek a közepében is van egy lyuk. A masszív faalapot asztalos készíti a megadott paraméterek szerint. Erre feszítem fel a vásznat, ami szintén nagyon időigényes dolog. Felkasírozom a felületre, lesúlyozom és legalább egy napig hagyni kell száradni, utána ráhajtogatom az oldalára és minden egyes hatásnál ezt ismételni kell. A vászon, amit használok, elég rugalmas, de bordázott is, ezért több rétegben le kell alapozni, majd visszacsiszolni és csak utána lehet elkezdeni a festést rajta.

Ezután kellett megfestenem a firkát, amit már előzőleg megrajzoltam, és kipróbáltam. Úgy készült, hogy a teljes alapot maszkolószalaggal befedtem, erre rámentem tollal, és megrajzoltam a kusza vonalhálót, majd Olfa-késsel kivágtam a vonalíveket. Az Olfa-kés egy precíziós eszköz, amivel gyönyörűen és nagyon pontosan lehet dolgozni. Ezután befestettem a kivágott vonalakat, majd lehúztam a maszkolószalagot. Még két napig szöszöltem rajta, hogy kijavítsam az esetleges hibákat.

Senza titolo V. fázisképek, Fotó: Horváth Lóczi Judit

Tehát ennek a firkának az átültetése igazi sziszifuszi munka volt, amit hihetetlenül precízen kellett kiviteleznem, mégis teljesen gesztusszerűnek tűnik, és dinamikus könnyedség árad belőle!

A Képtörténetek sorozatban bemutatott műalkotások a MANK közreműködésével megvásárolhatóak a publikálás hónapjában, így Horváth Lóczi Judit műalkotása is 2021 januárjában. Kapcsolatfelvétel: kozonseg@alkotomuveszet.hu

Partnereink

EMMI NKA MMA
previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow
previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow
previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow
previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow
previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow