Megnyílt a "Belső fény" kiállítás a MANK Galériában

A tárlaton üveg, kerámia, textil, grafikus- és ötvösművészek, valamint restaurátor és belsőépítészek a témába illeszkedő munkája jelenik meg. A Lencsés Ida Ferenczy-díjas kárpitművész kurátor által megálmodott kiállítás december 23-ig látogatható.

A tárlatra érkezett vendégeket Dr. Hóvári János, a MANK főigazgatója köszöntötte, aki házigazdaként örömmel fogadta a galéria falai közé érkező fényeket és a fantasztikus látványt hordozó formákat. Aknay János Kossuth-díjas festőművész, a MAOE elnöke elmondta, hogy mindent megpróbálnak megtenni azért, hogy a tagozatok önállóan is bemutatkozhassanak, a lehetőségért pedig köszönetet mondott a MANK vezetőségének. Mint megtudtuk, a következő alkalommal a Képzőművészeti Tagozat kiállítására készülnek a szülőföld témakörében.

„A fény éve lehetőséget teremt arra a mindennapi természetes jelenségre való odafigyelésre, ami még természetes, de mint azt már tapasztalhattuk 10 évvel ezelőtt is, hogy a Napfogyatkozás milyen élményt vált ki belőlünk. Az életnek a fény az egyik legfontosabb eleme. A megfoghatatlan fényt, az anyagnélküliséget, hogyan tudják a művészek ábrázolni, megjeleníteni. Ezt a nagy kérdést az évek során a kutató, a kérdést feszegető művészek próbálják megfejteni és ebben a kiállításban láthatóvá tenni. Rendezvényünkkel szeretnénk megmutatni, hogy a művészetben a fény hogyan tárgyiasul. A különböző iparművészeti szakágak, hogy írják át a fényhez való viszonyukat. Mennyire fontos a belsőépítésznek, mennyire válik érdekessé a lámpatervezőnek. Az örök fény, a belső fény, a kisugárzás, mennyire határozza meg az ember személyiségét. Mindenki számára egyre fontosabb a fizikai megjelenése, az egyre terjedő mobiltelefon, tablet, GPS rendszer, így új tárgyakkal, fogalmakkal ismerkedünk meg, melyek 20 éve nem is léteztek. A hagyományos anyag, mint az üveg, a kerámia a fény által életre kel és felragyog. Az üveg és a fény egymástól elválaszthatatlan fogalmak. A legtöbb üvegművész erre a jelenségre építi a munkáit. A napfény, vagy este az irányított fény előhozza az optikai játékra épülő vagy a csiszolt és polírozott kisplasztikák rejtett csodáit. A fénynek erre az átható tulajdonságaira építenek a kiállított művészi alkotások. Célunk, hogy minél többen közel kerüljenek a művészethez, az iparművészethez ezáltal a Belső fényt is megtalálják önmagunkban és a tárgyakban.” – ismertette a kiírást Lencsés Ida kurátor, Ferenczy-díjas kárpitművész, a MAOE Iparművészeti Tagozat Vezetőségének elnöke.

Simon Károly Ferenczy-díjas formatervező iparművész, az MMA Iparművészeti és Tervezőművészeti Tagozat vezetője így fogalmazott a megnyitón: „A művészetnek sok műfaja van. Gondoljunk csak a zenére. Vajon mennyire lényeg benne a fény, a szó mindennapi értelmében? Az előadónak látni kell a kottát, a zenekari műveknél látni kell a karmestert. A hallgatóságnál nem lényeges a látás. Nagyon sokan behunyt szemmel hallgatják a művet. Karajan behunyt szemmel vezényelt. Felmerül a kérdés: a zenét valóban csak hallani kell? Nem. A zenét látni is lehet, mert a legnagyobb művekben megjelenik az úgynevezett belső fény, olykor elementáris erővel. Ez a belső fény az, ami kizárólag az emberi lélek sajátossága.” Hozzátéve: „A művészet értékének nincs mértékegysége, de az abszolút értéke soha nem derül ki azonnal. Az idő múlásával viszont kiderül, hogy érték határa a csillagos ég. Ott van a nyomorgó és megőrült Van Gogh. Ő volt talán a korában a legnagyobb vagy talán az egyedüli, aki a fény újraértelmezéséhez eljutott, aki felfedezte benne az istenit és a kozmikust. Legtöbb művében megjelenik az a bizonyos belső fény, amit a kora nem ismert fel, de később a hallhatatlanságát jelentette számára.”

Simon Károly arról is mesélt nekünk, hogy a fénnyel foglalkozó művészeknek érdemes lenne elmerülniük a különböző tudományokban, mint például a fizikában, amely által megbízható háttérismereteket szerezhetnek és új inspirációkat nyerhetnek. Példaként említette Molnár Kálmán munkáját, amely a galaxisokat le tudta fordítani a geometria és a matematika nyelvezetével. Schrammel ars poeticáját idézve: „szeretnék jó műveket csinálni, de csak ritkán sikerül” – elgondolkoztatónak találja, hogy vajon hányan is találták el és ragadták meg a felhívás lényegét. „Aki a fényt fizikailag és lélektanilag megérti, sőt, képes is ábrázolni, az soha nem tűnik el a művészettörténetből” – vallja.

A kiállító művészek:

Üvegművészek: Bohus Zoltán, Botos Péter, Smetana Ágnes, Mezősi Eszter, Kerámikus művészek: Borza Teréz, Pázmándi Antal, Pannonhalmi Zsuzsa, Textilművészek: Balogh Edit, Hager Ritta, Katona Szabó Erzsébet, Kelecsényi Csilla, Lencsés Ida, Makkai Márta, Pasqualetti Eleonóra, Péreli Zsuzsa, Belsőépítészek: Márton László Attila, Somlai Tibor, Somogyi Pál, Grafikusművészek: Felsmann Tamás, Kulinyi István, Molnár Kálmán, Sára Ernő, Ötvösművészek: Kálmán László, Sor Júlia, Restaurátor: Bedő Csongor László