Mi a műtárgypiac? – Sajátosságok és érdekességek a művészetek Monopolyjáról

A műtárgypiac egy speciális gazdasági szegmens, ami sokak fantáziáját izgatja. Úgy működik, mint egy műalkotás: látjuk, hogy mi történik az előtérben, de sok olyan tényezőt, ami szükséges a megértéshez, csak sejthetük.  Miért gondolják sokan azt, hogy a műtárgypiac egy felfújt lufi, vagy miért tekintik éppen végtelen vadászmezőnek? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre keresünk választ!

Hihetetlenül népszerűek azok a sztorik és filmjelenetek, amikor valaki a padláson talál egy festményt, majd egy aukció során csillagászati összegekért adja el. Kevés ehhez hasonló értékesítési helyzet van, ami ilyen felokozott figyelmet generál és ennyire ígéretesen kelti a gyors meggazdagodás lehetőségét. Talán a szerencsejáték okoz még ekkora adrenalin-löketet. Ezért is ennyire sejtelmes, és izgalmas mindaz, ami a műtárgypiacról a reflektorfényben látszik. Tulajdonképpen erre a függőségi és vágyakozási reakcióra épül az egész aukciós piac. Tudomány, gazdaság, pszichológia és az a bizonyos plusz: a művészi nagyszerűség működteti ezt a globális rendszert, ami mágnesként vonzza az embereket. Ne feledkezzünk meg azonban arról a szakmai háttérmunkáról sem, mely ezt a világot megteremti, meghatározza az értékképzés tényezőit, ezáltal pedig relevánssá teszi a befektetések és a gyűjtemények létrejöttét.  

Az izgalom tulajdonképpen abban rejlik, hogy a művészeti piac olyan gazdasági modellben működik, amely nemcsak a keresletet és a kínálatot veszi figyelembe, hanem igyekszik megjósolni egy műtárgy aktuális és jövőbeli értékét is. Ezt nevezzük becsértéknek, ami soha nem egy fix összeg. Senki nem tudja forintra pontosan megmondani, hogy egy műalkotás mennyit ér. Annyit, amennyit adnak érte – mondják gyakran a kereskedők. Ehhez hozzá kell tenni az idő tényezőjét is: annyit, amennyit adnak érte, abban az adott pillanatban, amikor elkel. Mert nem biztos, hogy néhány év múlva is olyan sokat, vagy éppen olyan keveset fognak fizetni érte egy következő értékesítési helyzetben. Hasonlít mindez a részvények mozgásához, és függ attól is, hogy a művet képviselő galerista, tanácsadó, műgyűjtő mennyit foglalkozik vele, hol mutatja be, milyen kutatások alá vetik – a tényezőket a végtelenségi sorolhatjuk. Rivaldafény és csillogás látszik tehát kívülről, ám behatóbban megnézve nagyon sokrétű, és igen alapos szaktudás szükséges ahhoz, hogy valaki a műtárgypiac vezető egyéniségévé váljon.

Mindez fokozható azzal, hogy a piac soha nem lesz teljesen átlátható; a magánértékesítési adatok nem állnak rendelkezésre, ezeknek alig felét jelentik be hivatalosan. Amit biztosan tudunk, azok az aukciók adataiból nyert információk, melyek elképesztő árakat produkálnak.

Nézzük meg kicsit közelebbről ezeket a számokat:

A globális művészeti piacot 2018-ban több mint 67 milliárd amerikai dollárra becsülték, szemben az előző évi csaknem 64 milliárddal. Ez a növekedés a globális művészeti értékesítés volumenében is megmutatkozik, amely 2018-ban megközelítőleg 40 millió tranzakciót ért el, szemben az előző évi 39 millió tranzakcióval. Különböző régiókban Észak-Amerikában volt a legnagyobb a világ művészeti piacának részesedése, Európa pedig a második helyet foglalta el.[1] Az artprice.com szakemberei is alátámasztják a tényt, hogy a műtárgypiac egyre növekszik. Felmérésük szerint 2019-ben világszerte legalább 550 000 képzőművészeti tételt értékesítettek aukciók útján, összesen 13,3 milliárd dollár értékben. Ez az eddigi összesített legtöbb képzőművészeti árverési tétel egy év alatt. A magyar aukciós piac összforgalma például 2016-ban meghaladta a 11,5 milliárdos nagyságrendet jutalékok nélkül.[2]

Ami pedig számunkra kiemelten fontos, hogy világszerte megugrott a kelet-európai művészet iránti érdeklődés, és egyre gyakoribbá válnak a magyar művészeket külföldön prezentáló kiállítások, vásári részvételek, ezáltal kiszélesedtek értékesítési lehetőségei is. Ma már a legjelentősebb művészeti világvásárokon is nívós helyen vannak jelen magyar alkotók, ami az egyre professzionálisabban működő galériás világ tevékenységének legfőbb bizonyítéka.

Mitől ennyire értékes egy műtárgy?

Egy műtárgy attól igazán értékes, azért éppen az a „produktum” kap kiváltságos figyelmet, mert mindamellett, hogy egyszeri és megismételhetetlen – még akkor is, ha megpróbálják hamisítani –, úgy működik, mint egy időkapszula. Sűrítve benne vannak az adott kor sajátosságai. Ezek lehetnek olyan magától értetődő dolgok, mint az anyaghasználat, mely régiségek esetében nagyon nagy támpontot jelent meg-, és felbecslésükben. Ezek az alapanyagok önmagukban is értékesek lehetnek, mint például az arany, a bronz, a márvány vagy a pigmentek közül a bíbor vagy az ultramarin, de akár drágakövek, fosszíliák vagy bármi más is hozzátartozhat, amiket egyezményesen értékesnek határozunk meg. Bagatell esetekben akár a műtárgy mérete is beleszámíthat az érték meghatározásába. Értéket képvisel az eljárásmód is, a különféle alkotási technikák, melyek vívmányai szintén korrajzot adhatnak. Az alkotó egyedi látószöge tudósíthat minket társadalmi aktualitásokról, elénk tárhat pillanatnyi állapotokat, és szubjektív megközelítésmódokat is. Ezekből sokat tanulhatunk, mivel kulturális és tudományos vonatkozásai is vannak. És mindig szerepet játszik a személyes kötődésünk is, mely a kizárólagos birtoklás vágyát motiválja. A műtárgypiac az a terület, ahol az impulzusvásárlás akár jövedelmező is lehet. A megérzések gyakran generálnak értéknövekedést, és ezek az intuíciók sokszor elengedhetetlen tényezők is egy új alkotó felfedezésében, vagy egy különleges régiség, egy kuriózum megítélésében.    

Tegyük hozzá, hogy az egyes alkotások alapvető sajátosságai mellett a másik leghangsúlyosabb értékképző tényező a szakmai munka, ami a színfalak mögött folyik. A kutatásokból kiinduló tevékenység, a mű reputációjának kiépítése kiállítások, publikációk által, a proveniencia, azaz a származási helyek feltárása, és további gyűjteményekbe való beépítése. 

Ha pedig megtaláljuk a padláson azt a bizonyos festményt, érdemes tudni, hogy merre indulhatunk el!

Attól függően, hogy milyen típusú műalkotással van dolgunk, többféle irányt vehetünk, és persze sokféle értékesítési mód közül is választhatunk. Napjainkban az online lehetőségek jelentősen megkönnyítik és felgyorsítják a keresést, és persze az eladást is. Először is, érdemes egy jó minőségű fotót készítenünk a tárgyunkról, majd felvenni a kapcsolatot a legnevesebb árverezőházakkal vagy galériákkal. Az itt dolgozó szakemberek rutinos felmérés után többféle lehetőséget tudnak felvázolni. Előfordulhat, hogy kiállítási anyagba építik be, kiajánlhatják meglévő klientúrájuknak, vagy felveszik bizományos árukészletbe, a legizgalmasabb esetben pedig aukcióra is felvehetik. Lehetőségünk van online értékesítőfelületek használatára is, de először mindenképpen kérjük ki szakember véleményét! Az igazi ritkaságok ugyanis egy árverés során érhetik el a legmagasabb árakat. Ott összpontosul az a nagyfokú izgalom, ahol versenyhelyzet alakulhat ki, melyben nagy szerepet játszanak az anyagi lehetőségen túl a gyors döntőképesség, a műismeret, vagy éppen a személyes intuíciók. Ezt a szituációt érdemes legalább egyszer mindenkinek megnézni!     

Ha érdekel, hogy kik a kortárs művészeti szcéna igazi nagyágyúi – művészek, gyűjtők, kereskedők és más szakemberek közül – mindenképpen nézd meg a Senki többet című 2018-as dokumentumfilmet. Lesz mire rácsodálkozni!

Írta: Sipos Tünde művészettörténész

[1] https://www.statista.com/topics/1119/art-market/

[2] műtárgy.com statisztikája alapján