Mit is ad az iparművészet nekünk?!
#Kortárs+Tudás – 8. rész
Körülöttünk szinte mindent! A nap indítását jelentő kávéscsészét, a gyermek játékát, vagy éppen az autónk formáját. A #Kortárs+Tudás művészeti ismeretterjesztő sorozat 8. részéből kiderül, milyen sokszínű az iparművészet világa.
Nehéz összefoglalni, hogy mi is az az iparművészet, hiszen az ötvösök, a bőr- és üvegművesek, a keramikusok, de még a fémművesek is az iparművészet széles terültébe tartoznak. Olyan művészeti ágak gyűjtőfogalma ez, amely használati- és dísztárgyakat, művészi igényű és technikájú kivitelezéssel hoznak létre.
„Az iparművészet újabb keletű szó s külföldi mintára a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben terjedt el nálunk. A művészet régi virágzó korszakaiban művész és mesterember között alig volt különbség. Mind a ketten a munkásságuk javával vallásos célokat szolgáltak. Isten dicsőségére tőlük telhetőleg tettek ki magukért s a legjelentéktelenebb feladatot kicsinyelték” – hangzik a ma már humorosnak ható definíció Divald Kornél csaknem száz évvel ezelőtt írt könyvében. A Magyar iparművészet története című kiadvány 1929-es megjelenése jól jelzi, hogy az iparművészet igen régóta fontos, már-már központi téma a magyar művészettörténetben, ha külön kiadványt is szenteltek neki.
Az előörs: a Zsolnay
Az iparművészet előzménye, a művészi ipar fénykora akkor következett be, amikor az ipari forradalom visszaszűkítette a kézműves termelés területeit, és megkezdődött a gyáripar fellendülése. Ez a fejlemény ugyanis csak tovább növelte a szép iránti elvárásokat: bővült a divatvilág, az épületek hihetetlen részletgazdasággal büszkélkedhettek, az enteriőrök stiláris gazdagsága pedig a korban abszolút a hatalmába kerített volna minket. Az ipar pedig felzárkózott ehhez az igényhez, a keresletnövekedés mellett megérte a kisszériás termelés, az egyedi igények kielégítése. Olyan nagyüzem is létesült persze, ahol a gépi és az igényes kézi munka egyaránt szerepet játszott: a pécsi Zsolnay-gyár ezt a szisztémát világhírűvé tette. De kellett hozzá a gyár világhírű újítása is: itthon Petrik Lajos és Wartha Vince vegyészek segítségével Zsolnay Vilmos dolgozta ki és honosította meg ezt a technikát, amivel a kerámiák fényes mázat kaptak. A művészi fokra emelt gyártással a lakatosüzemek, kőfaragó vállalkozások, edény- és üveggyárak, textilüzemek, bútorgyárak, háztartási eszközöket ellátó cégek is foglalkoztak. Színvonalukat és annak megtartását pedig akkoriban állami segítség is biztosította, ráadásul termékeiket jelentős múzeumi kiállításokon mutatták be, és ajánlhatták az építtetőknek vagy a lehetséges vásárlóknak. Némelyek a világkiállítások sztárjainak sorába is bekerültek. Amikor pedig kettévált a művészi ipar és a képzőművészet, az osztódás hatására az iparművészet felváltotta a művészi ipart, aminek mára a gyümölcse a tervezőművészet és design is.
Igazi újdonság: gombából készült szatyor
Ma már viszont nemcsak izgalmas formákat, formabontó, ötletes dizájn megoldásokat találunk ilyenkor a sorban, hanem már az anyaghasználatban is remekelnek a magyar iparművészek. Németh Ninetta olyan megoldást fejlesztett ki a műanyag-bevásárlószatyrok helyettesítésére, ami biológiailag lebomló, környezetbarát alternatívát jelent a minden nap használatos műanyagok helyett. A kísérletezések során előállított egy organikus növényi anyagot, aminek segítségével rugalmas, vízlepergető szatyrokat tud előállítani. A bevásárlótáskák kombucha gomba használatával készülnek, ami egy olyan mikrobaközösség, amit elsősorban fermentált tea készítésére használnak. A fermentálás során a gomba szaporodik és a felszínen hártya keletkezik. Egy bevásárlószatyornak elegendő hártya körülbelül két hét alatt fejlődik ki, ami kiszárítva tudja funkcióját betölteni. A kombucha hártya felveszi az edény formáját, amiben növekszik, így gyakorlatilag a szabás, mint munkafolyamat, kihagyható. Az edény alakja maga a szabásminta, aminek köszönhetően zero waste módon készülhet el rögtön a tárgy, végleges formájában. Az anyag színezhető is, ásványi anyagokkal, gyümölcsök és zöldségek levével vagy fűszerekkel. A kombucha réteg szója- és kókuszolajjal kezelve pedig lágyítja és impregnálja az anyagot. Az innovatív megoldás hosszú távon lehetőséget teremt a műanyagok leváltására és egy tudatosabb, fenntarthatóbb alternatíva térnyerését jelentheti.
Amikor a képzőművészet és az iparművészet találkozik.
Aztán ott vannak azok az iparművészeti munkák, amelyek egyértelműen a képzőművészet határán mozognak. Ilyen például Kóródi Zsuzsanna munkássága, akinek üvegművészeti munkái izgalmas térbeli kalandozásokra hívnak minket. A korábban szintén Kozma Lajos-ösztöndíjas Led című üvegobjektjeiben Victor Vasarely és Bridget Riley síkban megvalósított op-art festészeti megoldásait gondolja tovább. Egyedi grafikáján szétbontja, majd lencséje segítségével virtuálisan kiterjeszti azt a végtelen térbe úgy, hogy megmarad a tisztán optikai, analóg kép-tér képzet határain belül. A munkában a nézőpontunk változtatásával bontakoznak ki a különböző térbeli hatások, virtuális mozgások. Az üvegreliefek párhuzamos és merőleges rétegei rendezik ismétlődő ritmusba a vibráló felületeket. A rétegek között jön létre a látvány, a mozgás, a fénygeometria, amelynek optikai képmélysége a végtelenség érzetét kelti. Kóródi Zsuzsanna a kézműves, az ipari és a digitális technológia együttes alkalmazásából épít emblematikus képi világot. Ennek kiemelt tárgya a monokróm síkformák és a változó színátmenetek izgalmas ütköztetése a moaré effektust is mutató virtuális térben. A művész 2011 óta kutatja a lentikuláris lencsében rejlő optikai lehetőségeket, amelyet sorozatában a Led képernyők pixeljeinek additív színkeveredésével ötvöz. Kóródi a következetes műhelymunka során speciális technológiák ötvözésével hozza létre az üveg lentikuláris lencsét. Ezt rögzíti az általa előzetesen számítógéppel megtervezett hét különböző képi hatást egy síkban megjelenítő statikus grafikára, így létrehozva egy összetett, oszcilláló művet.
Karton a nappaliban? Naná!
Nem kisebb érdeklődésre tart számot például a lakberendezés területén nyújtott újdonságok: Terbe János kartonbútorai Karton Design révén fesztiválok, kiállítások alkotóelemeivé váltak. Az osztrák papírmágnás Thomas Prinzhorn a tulajdonában lévő dunaújvárosi Hamburger irodájában szivarozva ült a Karton Design papírfoteljében: „nekem ez tetszik, szeretnék ilyet az ausztriai irodába is”. Terbe János egyike volt azoknak, aki észrevette ezeket a lehetőségeket és elkezdett kartonból kézzel készített, egyedi bútordarabokat gyártani. És egyre több csoda született meg a keze alatt: kezdetben csak olyan darabok, melyek síklapokból álltak és egyszerű hajtogatással alakultak át egy székké vagy egy könyvespolccá. Ma már viszont a formák kimeríthetetlen sokasága jelenik meg ezekben a bútorokban: a székekben, fotelokban és a többi használati tárgyban egyre több a görbület, a rafinált formaalakítás. Szóval egy pillanatig se gondoljuk, hogy a kartonból nem lehet izgalmas és modern darabokat létrehozni.
A legnagyobbat hagytuk utoljára, a Rubik-kocka
És akkor ott van még a legnagyobb siker, a Rubik-kocka. Rubik Ernő a 20. század egyik legmeghatározóbb alakjává vált korszakalkotó találmányával, az ő Bűvös kockájával. Hatása nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon érzékelhető – és a mai napig töretlen sikernek örvend. A 20. század egyik legismertebb szellemi és ipari terméke, a Rubik-kocka óriási szenzációnak számított a 80-as években, de tervezőjéről, Rubik Ernőről kevesen tudják, hogy építészmérnökként és belsőépítészként kezdte a pályát. Sikere sajátos ívet írt le, és a 70–80-as évek Magyarországán egyedi esetnek számított. Játékai, mint a képzőművészet és a dizájn közötti átjárhatóság mintapéldányai számos kiállításon szerepeltek. És talán azt is kevesen tudják róla, hogy a Bűvös kocka bevételéből két alapítványt is létrehozott: 1981-ben a Rubik Ösztöndíj Alapítványt, amivel a fiatal iparművészek külföldi tanulmányait támogatta, 1982-ben pedig a Rubik Innovációs Alapítványt, ami a feltalálók helyzetének javítását tűzte ki célul.
Írta: Takács Erzsébet
