Műterembejáró / Losonczy Orsolya műhelyében
Műterembejáró 9. rész
A MANK képes interjúsorozattal hozza közelebb a kortárs alkotóművészek mindennapjait. Műterembejáró címmel a művészeket saját alkotói közegükben mutatjuk be, ami sok esetben az otthonuk, lakóterük is. A sorozat kilencedik részében Losonczy Orsolya aranyműves-ékszertervező műhelyében járunk.
Mit jelent egy saját műterem az Ön számára?
Szüleim segítettek az indulásban és a mai napig támogatnak saját műhelyem fejlesztésében. Boldog voltam mikor kialakítottak nekem egy szobát a padlásunkon, ez volt az első műhelyem. Aranyműves-ékszertervezőként úgy gondolom, hosszútávon elengedhetetlen egy önálló műhely a saját tervek és elképzelések megvalósításához.
Van példaképe?
Igen, de csak egy-két éve tudom konkrétan megnevezni a példaképem. 2018 nyarán volt lehetőségem jelentkezni Giovanni Corvaja olasz ékszerművész workshopjára. Igazán mély nyomot hagyott bennem nemcsak a tudás, amit elsajátítottam Olaszországban, hanem Giovanni személye és az ő alázata is a szakma iránt. Végtelenül szerény ember, aki tudatában van annak, hogy a világon egyedülálló munkát ad ki a kezéből.
Mikor vásárolták meg az első műtárgyát?
Az első műtárgyamat, amely egy purhabból és aranyból készült madarat formázó gyűrű, Doris Maninger vásárolta meg. Ő a tanárom volt az Alchimia-ban, amely egy kortárs ékszeriskola Firenzében, ahol 2012 és 2013 között tanultam.
Mit javasolna fiatalkori önmagának a szakmával kapcsolatban?
Korábban sokat foglalkoztam azzal, hogy elismerik-e majd a munkám a jövőben. Ha lehetőségem volna újrakezdeni, ez a gondolat fel sem merülne bennem ennyi év tapasztalata után.
Mit gondol arról, hogy művészként nem ciki éhen halni?
Az az igazság, hogy egyszer sem merült fel bennem az éhenhalás gondolata. Nagyon tudatos elképzelésem volt arról, hogy mit és hogyan szeretnék csinálni az iskoláim elvégzése után. Hittem és a mai napig hiszem, hogy egyedit alkotok, akár design ékszerről, akár kortársékszerről legyen szó.
Mi a fontosabb: egy jó kiállítás vagy egy jókor jött vásárlás?
Számomra fontos a személyes találkozás, legyen szó akár az ékszer bemutatásáról egy kiállításon, akár megrendelésekor. Fontosnak tartom, hogy láthatóak legyenek a munkáim, és a közönség élőben kapjon képet az ékszerekről. Ezáltal hosszútávon is biztosítva lehet az anyagi megbecsülés.
Hogy látja, mennyire fontos az önérvényesítés ebben a szakmában?
A művészi munka jelentős része a folyamatos, közönség előtti jelenlét. Egyedi ékszerek tervezésével és készítésével foglalkozom, ezért különösen fontosnak tartom az önmenedzselést, a megjelenési lehetőségek keresését minél szélesebb körben.
Mi az, amit másként tett volna a művészeti pályájával kapcsolatban?
Nem változtatnék semmit, mert minden lehetőséggel boldogan éltem, ami a tanulmányaimat, kiállításaimat és szakmai fejlődésemet lehetővé tette.
Emlékszik a saját kedvenc kiállítására?
A legelső hazai kiállításomra nagy szeretettel gondolok vissza. Zalavári Fruzsinával közösen tartottuk a kiállítást Mineralia címen 2018 szeptemberében egy csodás helyszínen, az ELTE TTK Ásványtárában az Ékszerek Éjszakája rendezvénysorozat keretén belül. Külföldi megjelenéseim közül a legnagyobb szakmai elismerésnek a 2019-es Müncheni Ékszerhét központi kiállítására való beválogatást tartom, ugyanis egyedüli magyar tervezőként válogattak be a Schmuck-ra.
