Provokált női szerepek – Az anyaság témája a kortárs magyar képzőművészetben

Borítókép: Fajgerné Dudás Andrea Júlia: Hozzátáplálás, 2017, olaj, vászon, 90 x 120 cm. Forrás: fajgerne.com

Az utóbbi évek kortárs művészetében egyre nyíltabban jelennek meg a női lét érzékeny és intim témái, mint a fogantatás, a terhesség, a szülés, a szoptatás, sőt a személyes traumák, mint a meddőség vagy a mesterséges megtermékenyítés. Fajgerné Dudás Andrea az anyaság szentimentális felfogásával és sztereotip ábrázolási hagyományával szembemenve a női testet övező tabukat és a hagyományos nemi szerepekhez kapcsolódó kliséket veszi górcső alá. A témát Kállai Ernő művészettörténészi és műkritikusi ösztöndíjasként Popovics Viktória dolgozza fel.

Fajgerné a magyar képzőművészeti szcénában a nőiség marginális témáinak hangot adó, fiatal művészgeneráció egyéni hangú képviselője. Házasságkötése után a tradicionális magyar névviselési szokásoknak megfelelően felvette férje vezetéknevét, amelyben a -né utótag a férfihez való tartozást, a férj tulajdonaként való létezést hivatott jelölni. A kortárs művészeti közegben disszonánsan csengő névválasztása elsőre előítéletek egész sorát hívhatja életre, munkáit megismerve azonban egyértelművé válik a társadalomkritikai él és a radikális művészeti állásfoglalás. Festményeinek központi motívuma saját teste, a maga kendőzetlen valóságában, meztelenül, hájasan, ráncosan ábrázolva. Performatív projektjeiben testét festővászonként, művészeti üzenet közvetítésére alkalmas projekciós felületként használja. Olaj-vászon-képeivel és performanszaival egyaránt az önelfogadás mellett teszi le a voksát, és szakít az idealizált női test ábrázolási hagyományával.

Alkotói tevékenységére a tradíció és az emancipáció kettőssége jellemző. Hagyományos női szerepeket ölt magára, házasságban él, gyermekeket nevel, házimunkát végez, miközben provokatív, zavarba ejtően intim vagy épp tabunak számító témáival kritizálja a hagyományos nemi szerepeket. Házas élet című festményciklusában egy olyan párkapcsolatot ábrázol, melyben a férj és a feleség egyenrangú társként jelenik meg. Míg a nő alkot és fest, addig a férj a háttérben vezeti a háztartást, amikor pedig a férj a kenyérkereső, a feleség gondoskodik a család szükségleteiről. Aki a láthatatlan (fizetetlen) munkát végzi (legyen az a nő vagy a férfi), minden esetben meztelen, ezáltal az otthon és a munka világa, a privát szféra intimitása és a nyilvános szféra „szerepjátéka” konfrontálódik.

Az anyává válás viszontagságairól szóló, Angyali üdvözlet című festményciklusában nemcsak egy a hazai kortárs művészetből hiányzó tematikát dolgoz fel, hanem a társadalmi közbeszédben is tabunak számító, ugyanakkor rengeteg nőt érintő jelenséggel, a meddőséggel és a mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozik. Az angyali üdvözletek ikonográfiáját értelmezi újra, melyben Gábriel arkangyalnak a beavatkozást végző orvos, az isteni fénysugárnak a műtéti lámpa felel meg. A festményeken tárgyilagosan festi meg az orvosi eszközökkel való teherbe esés folyamatát, sőt a nagyon erős tabunak számító, férfi meddőségi kezelést. Nemi és reprodukciós szerveit (sőt férjéét is) megjeleníti, ezáltal a biológiai funkcióira redukált nő (és férfi) képét emelve be az ábrázolási hagyományba. A festményekhez egy installáció, egy lepedővel letakart ágy is tartozik, mely a szexuális együttlét, a fogantatás, a szülés szimbolikus helyszíne, az intim szféra színrevitelének emblematikus művét, Tracey Emin bevetetlen ágyát (My Bed) idézi. Fajgerné a kipreparált lepedőn a teherbe esés szinte minden mozzanatát mániákusan dokumentálja, hormontabletták, ovulációs tesztek csomagolásai sorakoznak, a gyógyszerleírások lapjai pedig egy női test sziluettjét rajzolják ki.

Pár hónappal későbba Türelem rózsát terem című performanszában már a teherbe esés sikerét ünnepli. Az acb Galériában szervezett kiállításának megnyitóján a közönséggel vágatja le férjhezmenetele óta növesztett, rózsákkal teletűzdelt, hosszú hajtincseit.[1]  Alevágott hajból paróka készült, mely számára a gyermekáldásért való, kitartó küzdelem, a várakozás és a türelem szimbóluma, a hajvágás rituáléjával pedig életének egy új szakasza, a várva várt anyaság veszi kezdetét.

A szoptatás témájának szentelt festménysorozata lerántja a leplet az anyatejes táplálásra rakódott társadalmi elvárásokról. A Galaktotrophusza sorozatában a bizánci, szoptató Madonna ábrázolásokból indul ki, magát hol modern Madonnaként, hol többkarú Sivaként ábrázolja, akinek tennivalói a produktív és reproduktív munka körül oszlanak meg, a szoptatás csak egy a számos feladata (főzés, festés, olvasás, írás/ügyintézés) közül. Gyere keblemre című festménye „a jó anya szoptat” mítoszt rombolja le, mely teljesítménykényszer elé állítja a nőket és kizárólag a „van teje – nincs teje” kérdés mentén értékeli az anyaságot. A Louvre híres mellbimbócsípő képét értelmezi újra (Gabrielle d’Estrees és testvére a fürdőben, 1592), mellyel egy meglehetősen drasztikus, csecsemőgondozási osztályokon bevett gyakorlatot idéz meg, ahol az érzékeny mell megcsavarásával tesztelik, hogy az újdonsült anyának elindult-e a tejelválasztása. Fajgerné olyan jelenteket is ábrázol, ahol a szoptató anya fantáziavilága, a szoptatás erotikus konnotációban jelenik meg, melyre Renate Bertlmann Zartliche Berühungen című, 1976-os művéből kiragadott részlettel utal. A sikertelen szoptatásról is nyíltan beszélnek képei, a Szoptatás helyettesítő című festmények témája a meddő mellek, valamint a különböző szoptatást segítő és imitáló készülékekkel (Supplemental Nursing System) való küzdelem.

Második várandósságát szintén egy performansz és egy virtuális kiállítás formájában dolgozta fel, egy lépéssel még mélyebbre hatolva az önfeltárulkozás és a tabudöntögetés terén. Meztelen, terhes testét ábrázoló festményein feltűnnek az öregedés jelei, az előző várandósságból megmaradt striák és narancsbőr, melyet hat évvel ezelőtti, állapotos testét ábrázoló aktfestménye mellé helyez. Új motívum a második, szintén nem problémamentes terhességét végigkísérő, természetes gyógymód és rituálé, a kamillavirág főzetéből készített fürdő. Ezúttal nem közönség, hanem kamerák előtt zajló, Kamilla című performanszában[2] kibeszéli magából a második meddőségi eljárás viszontagságait, pontról pontra beszámol a nőgyógyászati vizsgálatokról, a hormongyógyszerekről, a petesejtek (nem)termelődéséről, testi-lelki érzetekről. A szuggesztív monológ közben hajtincseiből fonatot készít születendő gyermeke számára. A performansz részeként a kamillateával kínálja a virtuális látogatót, melybe terhességi tesztcsíkot helyez. A testnedvek, a haj és a köröm általi undorkeltés műveinek visszatérő eleme. A vizelet és az abba helyezett tesztcsík, a menstruáció, a véres fehérnemű a gyermekre vágyó nő életében egyet jelent a sikertelen megtermékenyüléssel és a remény elvesztésével. A fürdőszobatitkok naturalisztikus bemutatása, a kényes témák kibeszélése Fajgerné esetében a kudarc feldolgozásának terápiás eszköze, önfeltáró és személyiségfejlesztő munka.

Fajgerné Dudás Andrea művészetének felforgató karakterét a marginális témák középpontba állítása és a zavarba ejtően intim részletekbe menő kivesézése adja, miközben saját testének használatával folyamatosan provokálja a női test reprezentációjának művészettörténeti és tömegkommunikációs hagyományát. Tevékenységének radikalitása abban ragadható meg leginkább, ahogyan tabutémákat emancipál és tart elbeszélésre méltónak, az anonimitás helyett arccal, testtel, gátlásokat, társadalmi szerepeket levetkőzve vállalja önmagát. Dekonstruálja a tradicionális háziasszony-feleség-anya szerephármasát, majd azt újraértelmezve, emancipált, öntudatos nőként tölti be újra.

Írta: Popovics Viktória

[1] „New Yorkban láttam Frida Kahlo önarcképét levágott hajjal, mely nagy hatással volt rám, és megfogadtam, hogy addig növesztem a hajam, amíg anya nem leszek. Akkor nem gondoltam volna, hogy ez nem lesz egyszerű dolog! A hajam sosem volt még olyan hosszú, mint most, több mint duplájára megnőtt. Sok csalódás, vetélés és sikertelen beültetés után 29 hónapot vártam türelemmel, és Gábriel arkangyal bekopogtatott hozzám!”

[2] (335) Fajgerné Dudás Andrea Júlia: Kamilla /performansz – YouTube