Válogatás Szilárd Klára műveiből

„Óriási munkabírással, korát megcáfoló erővel szinte folyamatosan alkotó művész Szilárd Klára” – mondta el Aknay János Kossuth-díjas festőművész, a MAOE elnöke a festőművészről. Kiemelte, hogy a háború alatt Magyarországon került szoros kapcsolatba a művészettel, és Istennek hála, hogy sikerült túlélnie a borzalmakat. Bejárta egész Európát, tehetségét már fiatal korában kamatoztatta. Különböző képzőművészeti mozgalmakban vett részt, majd Izraelben teljesedett ki művészete. Megemlítette: „ahányszor meglátogattam, kezében mindig ott volt az ecset”.

Szilárd Klára 1921-ben született Budapesten, ahol olyan mesterek szabadiskoláiban tanult, mint Jaschik Álmos, Gallé Tibor, Istókovits Kálmán, Koffán Károly és Bernáth Aurél. Majd 1944-ben külföldre menekült, és diplomát szerzett az École des Beaux-Artson, Genfben. Férjével 1951-ben Izraelbe költözött, élt Tel-Avivban, Ramat Ganban és huszonhat évig Jaffán. Ravennai tanulmányútja során, 1955-ben freskó- és üvegfestészetet tanult az Accademia di Belle Artin, melyet felhasználva Izrael tizennégy zsinagógájának tervezett ólmozott színes üvegablakokat. Grafikai és szobrászati munkássága is jelentős, 1986 óta készít hegesztett vasszobrokat. Párizsban 1991 és 2001 között lakást és műtermet tartott fenn, majd 1993-ban visszatelepült Magyarországra, nyaranként szentendrei műtermében dolgozik, ahol nagyméretű plasztikáiból szoborparkot hozott létre. Olajképeiben és akvarelljeiben a város számos részletét megörökítette. 

Munkássága során tagja lett az Izraeli Festők és Szobrászok Egyesületének, a jaffai művészkolóniának és az Ein Hod-i művészfalunak, itthon a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE), a Magyar Festők Társaságának, a Magyar Szobrászok Társaságának és a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségének. Élete során csaknem hetven önálló kiállítása volt Izraelben, Magyarországon és Európa nagyvárosaiban (Párizs, Róma, Bázel, Genf, London). Munkáit több közgyűjteményben és magángyűjteményben őrzik külföldön és itthon. Munkásságát több kitüntetéssel ismerték el Izraelben, Brazíliában és Svájcban. A művész 2002-ben a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetésben részesült.

 „Ennek a festőnek előbb-utóbb találkoznia kellett Szentendrével, ahol minden sikátorban régi korok hangulata sejlik fel” – mondta el beszédében P. Szabó Ernő művészettörténész, a kiállítás kurátora, majd Szilárd Klára vallomását idézve hozzátette: „Nem egyszerű Szentendréhez közelíteni és festőként megismerni.”

 „A legtöbb kompozíciót igen erős absztrakció, a látvány erőteljes átírása, tömörítése jellemzi, olyannyira, hogy a művek egy részén a városra csak hangulatok, színegyüttesek emlékeztetnek, és a kompozíció egésze a korábbi évek elvont műveivel kerül szoros rokonságba. Valójában ez jellemzi az összeállítást elindító művek néhányát is, hiszen távolból, a magasból ábrázolják Szentendrét” – fogalmazott P. Szabó Ernő.

Takács Erzsébet

Fotó: Csákvári Zsigmond