Viszonyrendszerek és társadalomkritika / Portré Kicsiny Martha képzőművészről
Részlet Kicsiny Martha Operatív tekintet (váróterem) című alkotásából. Fotó a művész jóvoltából.
Kicsiny Martha Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjas fiatal alkotó bár éppen csak kilépett a művészeti felsőoktatás tojáshéjából, mégis kész, érett gondolkodású képzőművész, akinek munkái társadalomkritikai aspektusban szólnak olyan kurrens jelenségekről, mint a megfigyelés és digitális adatgyűjtés, vagy a koronavírus okozta társadalmi traumák.
Szociológiai érzékenysége és a posztkommunista országok traumatizált társadalmi jelenségeinek vizsgálata abból fakad, hogy a félig angol és félig magyar művész mindkét országban hosszú éveket töltött, és az egyes országok társadalmait látja kívülről is, de mégis elég jól ismeri mindkét társadalom szerkezetét. A volt szocialista államok, különösen hazánk társadalmi jelenségei azért is foglalkoztatják, mert érzékel egy kommunikációs és bizalmi távolságot, valamint egy olyan mértékű gátlásosságot, amelyet más országokban kevésbé tapasztalt. Munkáinak kettőssége összhangban áll a vizsgált problémaköreinek dualizmusával: a kívülről és belülről parallel történő jelenségek érzékelése eredményezi sajátosan analitikus szemléletmódját.
Az 1995-ben Bristolban született képzőművész gyermekkorában Angliában élt, majd a középiskolai és az egyetemi éveinek egy részét Budapesten töltötte, s a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakának elvégzését követően 2020 után is Magyarországon maradt, egyelőre azzal az elhatározással, hogy az erősen hazai – és egyúttal kelet-európai vonatkozású – művészeti projektjét autentikus helyszínen végezze, melyhez jelentős támogatást nyújt a 2021-ben első alkalommal elnyert Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj.
Bár a festő szakon végzett alkotó napjainkban 3D videóinstallációkat készít, a hagyományos képalkotó módszerek, a rajz és a grafikai eszközök használata ugyanolyan súllyal jelen van munkásságában: a megfigyelés és elnyomó társadalmi rendszerek nehéz fajsúlyú témáinak feldolgozásához egyaránt nyúl tradicionális és új mediális eszközökhöz. Munkáinak jellemző motívuma az építészeti tér, melyet sematizált meztelen emberi testek alkotnak. Az ember mint architektonikus elem, mint struktúraképző entitás a 2017-ben az edinburghi College of Arton töltött Erasmus ösztöndíjas időszaka óta foglalkoztatja komolyabban. Ott irányult fókusza a társadalom olyan strukturális problémáira, mint a nyugati világ kolonizációs múltja és neokolonializmusa, a munkásréteg és a középosztály közötti különbség vagy a hatalom és a megfigyelés jelenségei. A 3D technológiát, mellyel legújabb munkáit (Operatív Tekintet, Lágyburkolat) készíti, egyrészt a koronavírus-járvány okozta bezártság generálta, ugyanis a nemi jellegeitől teljesen megfosztott testekből épített tereket e technika alkalmazásával. Másrészt a videó az a médium, amivel a társadalmi kérdésfelvetéseit, a felszín alatt húzódó mély és eltitkolt viszonyrendszereket a legérzékletesebben meg tudja fogalmazni. Kicsiny Martha művészetének egyik legmeghatározóbb aspektusa az ember és társadalom viszonyainak feltárása, mely egyrészt lefedi az emberiség történetének egészét, hiszen az ókori nagy birodalmak kialakulása óta minden korban jelen van a hierarchia, az uralkodók és elnyomottak korrelációja. E viszonyokat rendszerként interpretálva strukturálja emberi testek alkotta terekké, melyekben a cselekvő gyakran öltözékben, mozgás közben és felismerhető karakterjegyekkel van ábrázolva, míg az elnyomott tömeg alkotta emberi testek névtelenségükben úgy kapcsolódnak össze, mint gyöngyszemek a gyermekláncsoron. Kicsiny Martha problémafeltáró kutatásai és azok vizuális lenyomatai másrészt a hatalmi dominancia egy jellemzően modern kori jelenségét, a megfigyelés és besúgás rendszerét vizsgálják, válaszokat keresve napjaink társadalmi traumáinak okaira. Mindezt nemcsak feltáró, hanem jobbító szándékkal is teszi, hiszen a 20. század traumái kibeszéletlenségükkel súlyos terheket rónak napjaink társadalmára is, s az a bizalmatlanság, mely az államszocializmus besúgórendszerében alakult ki, napjainkban is komoly törésvonalakat képez.
Az Operatív Tekintet 2020-ban készült, a 4 perc 10 másodperc hosszúságú videóinstalláció mind a hatalmi viszonyok, mind a megfigyelés problematikájára rávilágít. A hatalmat itt a kamera előtt álló megfigyelő, azaz annak szerepébe belehelyezkedve a néző is jelentheti, a megfigyelés eszköze pedig a napjainkra jellemző térfigyelő kamera, mely az üzletektől a közterekig, nem ritkán az otthonokba behatolva is jelen van, tekintetük szinte teljesen lefedi mindennapi életünk valamennyi színterét. A jelentés szövege viszont hűen alkalmazkodik a Belügyminisztérium 1962 és 1990 között belső elhárítással foglalkozó III/III. Csoportfőnökségének jelentéseihez, melyeket és az államszocializmus-kori besúgóhálózat történetét legalább olyan alapossággal tanulmányozta az alkotó, mint a térfigyelő kamerák művészeti felhasználásának előzményeit. A filmmel pedig Kicsiny Martha korunk befogadói számára nemcsak egy látleletértékű fikciót közvetít a múltból, hanem figyelmeztet is: a 21. században a megfigyelés, az adatszolgáltatás rendszere éppúgy jelen van, mint a kellő történelmi távlatból szemlélt, olykor nosztalgikusan és komikusan megidézett, kétpólusú világban. Azonban a megfigyelt szerepe és aktivitása jelentősen megváltozott napjaink digitális érájában: eszközeink, internethasználatunk során óhatatlanul adatokat szolgáltatunk magunkról. Míg a rendszerváltás előtt a besúgóktól tartva bizonyos kis titkokat csak egymás között, szűk, privát körben osztottak meg egymásról az emberek, ma a digitális térben gyakran felelőtlenül szórjuk magunkról az adatokat, nem sejtve korunk megfigyelőrendszerét, akinek besúgója a digitális térben leselkedő, visszaélésekre „szakosodott”, ismeretlen adatgyűjtő. A társadalom korábban tudatosan beszűkített szférái mára egészen rémisztően kinyíltak. Kicsiny Martha óhatatlanul rákérdez, hol a helye az embernek a rendszerváltás utáni rendszerben? Tudatosan vagy tudat alatt mennyire számolunk azzal, hogy megfigyelnek minket? Az információk torzítása akár a megfigyelő, akár a megfigyelt oldaláról nézve napjainkban is ugyanúgy megtörténik, mint a kommunista diktatúra idején: eszközeinknek és rendszerünknek megfelelve cenzúrázzuk, torzítjuk a viselkedésünket. A videóinstalláció halszemoptikájának torzításával igyekszik visszaadni azt a pszichológiai torzítást, melyet a megfigyelés indukál a társadalomban.
A koronavírus-járvány idején elkészített diplomamunkájában Kicsiny Martha az Operatív Tekintetet nemcsak 3D modellező szoftver segítségévél alakította át digitálisan, hanem elkészítette annak interface-változatát, utalva arra, hogy a távmunka és távoktatás a monitorok elé kényszerítette az emberiséget. A videómunka megtekintése során a befogadó teljes mértékben a megfigyelő szerepébe kerül, akinek fiktív monitorján keresztül látja a négy helyszínen elhelyezett térmegfigyelő kamerát, két videópoloska-felvételt és az ügynök élő, gépelés formájában történő jelentését.
Tágabb kontextusban, de az Operatív Tekintettel azonos gondolatok munkálkodnak a Lágyburkolat című installáció mögött, mely a Fiatal Képzőművészek Stúdiójában 2021 májusában megrendezett kiállításán megdöbbentő drámaisággal fogadta látogatóit. A koronavírus számos képzőművész alkotásaira hatott, kinél nyilvánvalóbban, kinél rejtjelezettebben érhető tetten az alkotói tevékenységben. Kicsiny Martha direkt módon, már-már demonstrálóan utal három olyan aspektusra, melyet a járvány következményeként a mindennapok mikroszintjén is tapasztal korunk embere: a hatalom végletekig menő fegyelmező szerepét a Trónnal fejezi ki. A temetések, a szertartásos végső búcsúk elmaradását vagy beszűküléseit érzékelteti a Ravatalozóval. Az Iskola pedig arra a felfoghatatlan jelenségre hívja fel a figyelmet, ami a II. világháború óta nem fordult elő az emberiség történetében: az oktatási intézmények bezártak, az osztálytermek üresen kongtak. Ezekben a szimbólumértékű toposzokban mindenki megtalálja, beleírja, vagy éppen kivonja belőle a saját történetét, kapcsolódásunkat pedig erősíti a molinók falnyi nagysága, azon belül a terek és testek emberi léptékű mérete. Az életnagyságú munkák egy-egy szoba illúzióját keltik a nézőben, mely a pandémia által kiváltott magányt idézi fel, mivel az ember egyedül van egy olyan térben, ami mások hátán lett létrehozva. Ez a metafora egy szélsőséges ábrázolása annak a hatalmi viszonyrendszernek és egyben világrendnek, melynek egyik pólusát a milliomosok, a másikat a gettók egymás hegyén-hátán nyomorgói képezik, igaz, utóbbiak kevésbé vagy egyáltalán nem magányosak.
Kettősség és ellentmondások egyaránt jellemzik a mély szociális érzékenységről tanúskodó Kicsiny Martha munkáit, melyek annak ellenére, hogy pályakezdő alkotóról van szó, teljes értékű, alaposan körüljárt, koncepciózus alkotások. Rámutatnak az alkotó érzékenységére és arra az érzékenyítő képességre, mely a modern művészet velejárója is lehet. Azé az alkotóé, aki az alkotóterének finom szövésű hálójából kibújva nemcsak együtt lélegzik a társadalommal, hanem szenzuálisan képes hatni valamennyi befogadójára.
Írta: Képiró Ágnes
