Milyen a kortárs szakrális művészet?
#Kortárs+Tudás 10. rész
Sokakban felmerülhet a kérdés: létezik-e egyáltalán kortárs szakrális művészet? A nyugati művészettörténet során meghatározó szerepe volt a vallásnak és a vallásos műveknek, ám a huszadik század második felétől kezdve úgy tűnhet, hogy a művészek egyre inkább távolodnak a szakralitástól. Az angyalok, a szentek és a bibliai történetek ábrázolását felváltották az absztrakt formák, a populáris kultúra képei és a posztmodern ember alakja. Mégis téves volna azt állítani, hogy a szakrális témák eltűntek a kortárs művészetből. A #Kortárs+Tudás 10. részében húsvét alkalmával a hit és a vallás megnyilvánulását kutatjuk a képzőművészetben. S hogy miért foglalkoztatja a kortárs művészeket a vallás, azt Ők mondják el.
A figurativitástól az átvittig
Mi egyáltalán a szakrális művészet? Ezalatt gondolhatunk azokra a műtárgyakra, melyek kifejezetten liturgikus szerepet töltenek be: freskók, ikonok, kelyhek és más egyházi használati tárgyak. Ugyanakkor a szakrális művészet az egyes művészek egyéni hitfelfogásán alapuló alkotásokat is jelöli. Az európai művészetek kialakulásában meghatározó, központi szerepe volt a vallásos ikonográfiáknak. A középkori és reneszánsz kori alkotások legtöbbje szakrális tárgy volt. A figuratív Jézus-ábrázolások és a szentek képei mind arra szolgáltak, hogy vizuális, képi nyelvet adjanak a vallás belső megélésének. S hogy miben más a szakralitás kortárs megnyilvánulása? Ugyan a posztmodern-kori művészeket gyakorta a kísérletezés és a tradíciók újragondolása jellemzi, a vallás továbbra is erőteljesen jelenik meg sok alkotó életében. Ugyanakkor, immár sokszor a hagyományos hitrendszerektől elvonatkoztatva, azok metafizikai valóját igyekeznek megfogni, kifejezetten a belső látásmódra irányítják figyelmünket. A művek nem konkrét vallásokhoz kapcsolódnak, hanem hitélményekhez, vagy a természetfeletti kategóriákhoz.
Korábban már foglalkoztunk Barnett Newman amerikai festő alkotásaival, aki monumentális absztrakt monokróm képeket festett. Az 1940-es évektől kezdve foglalkoztatta az Ó Testamentumban leírt teremtéstörténet. Adam című 1951-es műve is ezt a történetet állítja a középpontba, címe Ádámra utal, az első férfira, akit Isten teremtett. Az Ádám név a héber ’adamah’ szóból ered, mely „földből valót” jelent, ugyanakkor hasonlít az ’adom’ és ’dam’ szavakra, ami a vörös és vér szavakat jelöli. A festményben váltakozó vibráló vörös és mély barna színek egymás mellett jelennek meg, arra utalva, hogy az ember és a Teremtő kapcsolata szorosan kapcsolódik egymáshoz: Isten saját másaként teremtett minket a barna földből, mely vörös vérré változik bennünk. Mindezt lényegretörő egyszerűséggel jeleníti meg Newman, csupán két színt felhasználva.
Ahogyan a színeknek is lehet mögöttes, szakrális tartalma, ugyanúgy a fény is eszköze lehet a szakralitásnak. A hazai kortárs művészetben is gyakran találkozhatunk fényinstallációkkal, melyek a fény spirituális kvalitását ragadják meg. Ilyen mű a Kovács Ivó 2020-as Neo-Barokk II. ’Omni-tér’ című installációja, amit térspecifikusan készített a Lighthouse fényművészeti szövetség ON című csoportos kiállítására. Az installáció a debreceni Csokonai Szinház földszintjére, egy pihenőhelyre készült, amit a művész egyszemélyes imahelyhez, kápolnához hasonlít. A félkupolás fényvetítés meditációs térré változtatja a teret, ahol a kivetített kép közepe a látogatók szempontjához lett igazítva, folyamatosan látószögben tartva a fényt.
Mátrai Erik képzőművész installációiban is visszaköszönnek bibliai témák és vallási motívumok. Alkotásai formavilágát a visszafogottság jellemzi, ugyanakkor olyan számottevő kérdéseket taglalnak, mint a vallásos és tudományos narratívák keveredése, az örökkévalóság, a feltámadás vagy a halhatatlanság. Ilyen a 2019-es Vitruvian Orb installáció, mely Leonardo da Vinci Vitruvius-tanulmányát nagyítja fel és helyezi egy fénygömbbe. Az „ideális ember” élővé válik a térben, ugyanakkor földöntúliként hat a fényben lebegése. Amellett sem mehetünk el, hogy a Vitruvius-tanulmány sziluettje mennyire hasonlít a keresztre feszített Jézus alakjára. Szintén szakrális kérdéseket feszeget Monstrance, azaz Szentségtartó című 2020-as installációja. Az egyházi tárgy formáját veszi alapul, melyre különböző színeket vetít, ezáltal szín-árnyék-játékot eredményezve a kiállítási térben. A tárgy közepe, ahova a megszentelt ostyát helyezik, amely egyben átlényegülve Jézus testét jelöli, Mátrai Erik üresen hagyta. Az üresség azonban csak látszat, hiszen az átszűrődő fényt, és nem a szentség hiányát, hanem megfoghatatlanságát közvetíti.
A művészet által közvetített misztikum
Tavaly a MANK Lássátok, lássátok! címet viselő adventi kiállítása is kiemelten foglalkozott a hit szerepével, megjelenésével a kortárs képzőművészetben. Kiállításunkban a karácsony ünnepének fényességét olyan kortárs műalkotásokkal idéztük meg, melyek maguk is a lényeglátásra utalnak. Bár cikkünkben idáig absztrakt megfogalmazásokkal foglalkoztunk, a Lássátok, lássátok! kiállításban megjelentek figuratív alkotások is. A tárlat Sipos Tünde művészettörténész koncepciója alapján jött létre, az általa válogatott kortárs művek kompozíciói a karácsony ünnepéhez köthető vallási és profán motívumokat is felvonultattak – ilyen volt az angyal, a szarvas, a barlang vagy a betlehemi jászol. A figurális művek mellett ugyanakkor itt is szerepeltek nonfiguratív alkotások, melyek komplex módon, akár elvonatkoztatva utaltak a karácsony ünnepéhez kapcsolódó szimbolikára. Kiemelt szerepet kapott magának a fénynek az ábrázolása, megjelenítése is, mely a látás képességének alapvető feltétele. A fény, mely elválaszt a sötétségtől, és mely beragyogja, áthatja az ünnepet. A fény, mely Jézus maga. A válogatásban olyan műalkotások is helyet kaptak, melyek felfelé, az égi szféra felé irányítják a tekintetünket. Ezáltal lehetőséget nyújtanak arra, hogy a figyelmünket is kiemelve lényeglátásra törekedjünk. A kiállítás továbbra is látogatható az online térben.
Kortárs szakrális művészet
S hogy milyen szerep jut a szakralitásnak a kortárs művészetben? Lássuk, mit gondolnak a művészek, miért és hogyan jelenik meg műveikben a vallás?
PETRÁS MÁRIA keramikusművész, népdalénekes
Petrás Mária keramikusművész finom, érzelmekkel teli kerámiái a csángókra jellemző érintetlen, romlatlan hitet jelenítik meg. Életművének szinte teljes egészét a szakralitás tölti ki. Sokalakos kompozíciói (Jézus életének állomásai, a Magyar Szenteket, Szűz Mária ábrázolásai stb.) összefogottan, egylényegűen mutatják az anyag és a szellem egybetartozását. Jézus anyja, Mária nemcsak mint anya, vagy mint vallási jelkép, hanem mint egyetemes emberi példa és értékhordozó jelenik meg Petrás Mária alkotásaiban.
Biblikus témájú domborművein, egyéni eljárással készített samottos kerámiáin a csángó falvak imái és énekei elevenednek meg.
Hitvallása: „Abban a világban, amelyben születtem, imádságos harangozással kezdődött a nap és avval is ért véget. Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyerekükkel körülvéve tudtak énekelve fonni, szőni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni.”
PLUGOR SÁNDOR festő- és grafikusművész
Plugor Sándor életműve az erdélyi magyar sors kifejezése. Alkotásaiban – az erdélyi öregemberek és szakrális témájú rajzain keresztül – a kelet-európai ember sorskérdéseit értelmezi. Rajzművészetében a vonal expresszív ábrázoló ereje dominál. 1998-ban, a Tihanyi Apátságban rendezett kiállításon mutatta be a 14 lapból álló Keresztút-sorozatát.
Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke korábban így méltatta munkásságát: „Plugor Sándor művein hosszú a sora a megalázott bibliai alakoknak, de mind vagy Krisztus-előképek, de más formában, de szorosan kapcsolódnak Krisztushoz a keresztyén gondolkodásban. Plugor Sándor a megalázott ember, az idős ember, az erdélyi magyar ember együttérző ábrázolója! Mélységben alkotott képei nagyot emelnek rajtunk az ég felé. A keresztyén vigasztalás paradoxona dereng át grafikáin.”
HAGER RITTA textil-képzőművész
Hager Ritta művészetével lankadatlanul kísérletez. A hatvanas évektől kezdve a magyar textilművészet egyik megújítójaként ismert Hager Ritta művészi világát indulása óta a spirituális, szakrális tartalmakhoz való vonzódás, az ünnepélyes, drámai fogalmazásmód jellemzi. Alkotásaiban fontos a fény kiemelése, melynek hangsúlyát a barnás, sötét rozsdabarna tónusú hátterekkel fejezi ki. A témának megfelelően használja a színek különböző árnyalatait. A kifejezésmód erőteljessége érdekében egy-egy művön belül is együttesen alkalmazza a gobelint, az ógobelint, a fonást, a kötözést. Falikárpitjai kilépnek a sík két dimenziójából, plasztikus, sőt a tér három dimenziójában megjelenő műveket is komponál. Hager Ritta Kossuth-díjas textilművész, a Nemzet Művésze, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, valamint a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja. 2015-ben Pro Cultura Christiana díjban részesült.
„Ha eltűnődsz a csendben, elmerengsz létedben, lemerülsz mélyedben… ott megtalálod igazi valódat. Ez az utazás nehézségeken át vezet, de ha engeded magad Isten által szeretni, ha hagyod, hogy Ő formáljon, és kiégesse a salakot, a rosszat, a zavartságot olyan szép leszel! Megszületik benned is a fény, az a tiszta fény, ami a béke és a szeretet. Ez az út örökké tartó öröm és fény a sötétségben. Ezt próbálom alkotásaimmal elmondani.”
POGÁNY GÁBOR BENŐ szobrászművész
„Istenkeresés – az emberiség történetében, időtlen idők óta, újból és újból felvetődő kérdés: milyen Isten és ember kapcsolata?
A kezdet és a vég, a teremtő és teremtett viszonyának kérdése, sohasem hagyta nyugodni az embert. Az élet értelmének keresése, az igazságkeresés vezetett el ahhoz, hogy Istent próbáljuk megkeresni. Az Istenkeresés minden ember életét meghatározza, függetlenül attól, hogy ezt az ember tagadja vagy elismeri. Szobrászatomban jelentős szerepet tölt be a magyar mitológia, mint a kereszténység előtti Istenkeresés megnyilvánulása, például Cantata Profana, Sámán, vagy Életfa című műveimben. Hívő, katolikus keresztényként, vallásom ikonikus elemeinek sajátos feldolgozása során is születtek munkáim, kisplasztikákban és köztéri szobrokban egyaránt. Nagy örömet jelentett számomra, hogy 2016-ban elkészíthettem Aba-Novák Vilmos festőművész egészalakos szobrát. A szobor Székesfehérváron, Szent István szarkofágját őrző kápolna mellett került felállításra, ahol a kápolna falain a Magyar királyok geneológiája című freskó található. A Nemzeti Emlékhelyen álló szobor Aba-Novákot, mint a modern magyar egyházművészet kiemelkedő alakját ábrázolja.”
AKNAY JÁNOS festőművész
Aknay János 1970 óta él és dolgozik Szentendrén. Festészetének visszatérő motívuma az angyal alakja, mellett a ház, a bábu, a kereszt és szentendrei épületek elemei. Képeinek világában fontos szerepük van a székely-magyar rovásjeleknek. Aknay János Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas, Magyar Örökség-díjas festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének elnöke.
Novotny Tihamér művészeti író így jellemezte alkotói világát a Magyar Örökség-díj átadásakor: „Aknay János minden műve a fentebbvaló, a Fennebbvaló társalgója. Így Szentháromságának transzcendentális témapillérei: az ikonikusan ábrázolt angyalok és transzreális emberszentek; a Krisztus-korpuszok, Megváltó-parafrázisok, és evangéliumi Jézus-történetek; valamint a szakrális benyomást keltő konstruktív építmények költői valóságán nyugszanak.” Miközben Aknay a színt tekinti festményei leglényegibb elemeként, mondván „a szín az élet, ahogyan Goethe is mondta. A színek eredője a fény, és ezért alkalmasak arra, hogy velük a látható valóságon túlra mutassak.”
Összeállította: Petri Anikó
