Szerelmes festőink

2020.05.25 13:05:32 | ArtTér

#Kortárs+Tudás művészeti ismeretterjesztő sorozat – 4. rész

Múzsák, szeretők, szívszorító történetek, vagy éppen támogató családok – izgalmas történetek rajzolódnak ki a magyar festőóriások körül. Munkácsynak törvénytelen gyermeke született, Rippl-Rónait pedig 37 évvel fiatalabb modelljével kapta rajta saját lánya. Persze találunk példát az igaz szerelemre is!

Míg Picasso szeretőiről, a francia impresszionisták hölgytársaságáról, világhírű festményeik ihletőiről sok mindent tudunk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a magyar festőművészeket elkerülte a botrány szele. Tarts velünk, és less be az ő titkolt világukba is! Nem is kell messze mennünk ahhoz, hogy izgalmas szerelmi történeteket halljunk, elég a két híres festőnkre, Rippl-Rónai Józsefre vagy mesterére, Munkácsy Mihályra gondolnunk, akik szerelmi élete nemcsak hódításokkal, hanem legalább annyi szívszorító történettel van tele.

Rippl-Rónai és a nehezen megtalált boldogság

Munkácsy Mihály párizsi műtermében képezte tovább magát a Kaposváron született, majd a festőművészet alapjait Münchenben elsajátító művész, Rippl-Rónai József (1861–1927), aki Párizs utcáin, kávéházaiban szemelte ki modelljeit. Így volt ez az erős csontozatú, férfias Lazarine-nel is, aki hamar összeköltözött a művésszel, és amellett, hogy modellt állt neki, alkotótársává is vált szerelmének. A művész megtarthatta ugyan első párizsi kiállítását, amely meghozta számára a szakmai, művészi elismerést, az anyagi biztonságot azonban ezzel még nem tudta megteremteni, képeiből alig sikerült eladnia. A folyamatos éhezés elől elmenekülve egy közös barátjukkal hármasban úgy döntöttek, hogy vidékre költöznek, ahol jóval olcsóbb az élet. Rippl-Rónai igen jól érezte magát a vidéki miliőben, és nemcsak a festői szabadságot élvezte, hanem a kedvesével folytatott hosszas beszélgetéseket is.  

Rippl-Rónai és Lazarine a Róma-villa kertjében

Rippl-Rónai modern képei lassan megtalálták vevőkörüket. A festő egyre jobban élt kedvesével, amikor Kaposvárra költöztek, és össze is házasodtak, majd a nyarakat Kaposváron, a teleket budapesti villájukban töltötték. Már csak egy bánata maradt a pesti művészeti életbe befogadott, az ötvenes éveiben járó házaspárnak, hogy soha nem lett közös gyermekük. Amikor tehát az asszony testvére és annak házastársa elhunyt, a festő és felesége örökbe fogadta az unokahúgot, Anellét, akivel együtt az élet visszaköltözött a kaposvári házba. A család vidámságát örökíti meg több festmény, sőt, egy fotón mindhárman megjelennek, a festő és két múzsája: felesége és örökbefogadott gyermeke.

…és a 37 évvel fiatalabb modellje…

Ebben a vidám, meghitt, családi légkörben bólintott rá könnyű szívvel Lazarine arra, hogy egy vallásos család lánya, Bányai Zorka, akit egy kávézóban felszolgálóként pillantott meg, az idősebb festő modellje legyen. Arra azonban nem számított, hogy Rippl-Rónai beleszeret 37 évvel fiatalabb modelljébe. Miközben Lazarine Kaposváron ügyeket intézett, maga az unokahúg leplezte le az addig is alig titkolhatót: egyszer, amikor a szokásosnál korábban ért haza az iskolából, apja és új kedvese zilált öltözékben és hajjal nyitotta ki a kulcsra zárt ajtót. Családi viták sora kezdődött ezzel, természetesen Anelle megorrolt Zorkára, de hogy Lazarine miért tiltotta ki a budapesti villából néhány évre Anellét, ennyi év távlatából már nehéz megfejteni.

Mindenesetre számos nagyszerű munkának vált múzsájává az ifjú Zorka, Rippl-Rónai első pasztellképén is ő szerepel: az ifjú hölgy még szemérmes, félénk, de szépségével és vonzerejével már tisztában van. Ki is használta adottságait: kapcsolatait elevenítette fel akkor is, amikor a színészi pálya felé kacsingatott, de nem sok sikert aratott. Pedig a művelt társaság számos tagja ápolt intim viszonyt a művésznővel, például Szabó Lőrinc költő is. Rippl-Rónai csak akkor fordult ismét családja felé, amikor egészségi állapota megromlott: felesége és fogadott gyermeke, akkor már férjével közösen visszafogadta a többszöri szélütés után félrokkant festőt.

A szép Zorka. Forrás: kaposart.hu


Munkácsy és nehezen megtalált menedzsere, Cécile

Ha az életrajzát nem ismerjük, soha nem találnánk ki, melyik festőnk küzdött a legkomolyabb önértékelési problémákkal. Bizony, Munkácsy Mihály (1844–1900) annyira elégedetlen volt művészetével, hogy öngyilkosságot is megkísérelt. Pedig ekkor már befutott festő volt – nem az a fiatalember, aki elvesztette szüleit, és nevelőszülőknél lakott –, a Siralomház című képét is megfestette, melyet 1870-ben barátai rábeszélésére elküldött kora legrangosabb tárlatára, a párizsi Szalonra, ahol mindenki meglepetésére elnyerte az aranyérmet. Nem volt azonban ilyen szerencsés a szerelemben: miután nevelőszüleitől többször hazaszökött, és nagybátyja már éppen beletörődött abba, hogy asztalosinasnak tanuló unokaöccséből festőművész lesz, Munkácsy beleszeretett a törökbálinti községi orvos 18 éves lányába. Az apa azonban nem egyezett bele a kapcsolatba, ezért két évig leveleztek titokban, majd az addigra Bécset és Münchent is megjárt festő arra kérte a 20 éves Izabellát, hogy szökjön el vele, a lány azonban ezt nem merte megtenni. A művészetkedvelő Edouard de Marche báró temperamentumos felesége, a polgári származású Cécile Papier aztán igen, de csak miután férje meghalt.

A szerelem azonban már előtte megköttetett, hiszen Cécile volt az, aki a művészt letargiájában, vagy éppen az öngyilkossági kísérlet után ápolta. A nő egyúttal művészeti ügyeit is kézbe vette: Munkácsy, aki a párizsi művészeti élet központjába került, egyre-másra kapta a megbízásokat. A pár rendezvényeket, bálokat adott a városban, a festő nevét így mindenki megismerte. Sokat is támadták akkor és azóta is feleségét azért, amiért férjét az egyre több megrendelés teljesítésére terelte, megakadályozva művészetének kiteljesedését. A valóságban azonban Cécile lehetett az egyik első kulturális menedzser, aki biztos kézzel igazgatta férje útját, és aki nélkül nem élhetett volna anyagi és művészi biztonságban.

Temple János: Munkácsy portréja (1887)

Munkácsy, akinek Chaplin feleségétől született gyereke. Jah, ez nem az a Chaplin! De hát akkor is!

Mindemellett Cécile nem volt szép, vagy éppen csinos: Munkácsy feleségeként öregedő, alacsony, kövér nőként írják le. Türelmes volt, szó nélkül tűrte férje hűtlenkedéseit, különösen akkor, amikor a francia zsánerfestő Charles Chaplin feleségétől gyermeke is született. És megértő volt akkor is, amikor a 12 éves fiú lovas balesetben életét vesztette. Ám nem ez volt az egyetlen kín, amit a festőnek időskorában el kellett viselnie, a fiatalon elkapott szifilisz ugyanis 40 éves korára igen komoly fájdalmakat okozott, olyannyira meggyengült, hogy csak kezéhez kötözött eszközzel tudott dolgozni, sőt később az őrület határára került.

„Milyen nagy is a természet ereje, hogy így össze tud kovácsolni két embert”

Avagy Ámos Imre levele a munkaszolgálatból feleségének, Anna Margitnak 1940-ből:

“Édes Aranyos Gyermekem. Mostani sivár állapotomban úgy hatott rám kis levélkéd, mint mikor egy majdnem megfagyott növényt kezébe vesz valaki és meleget lehel rá és feléleszti lankadtságából. Többször elolvastam és utána megcsókoltam: ez a válaszom rá. […] Én hiszem, hogy lesznek még együtt szép és nyugodt napjaink is. Egyedüllétemben csak a Veled való csöndes beszélgetések nyújtanak megnyugtatást. Hiszen akárhogy is igyekszem illeszkedni, mégsem bírom felejteni a munkaasztalomtól való elrángatást és igen nehezemre esik, hogy eldurvult kezemet lássam olyan munka után, melynek semmi komoly értelme bármilyen igyekezettel csinálom is. Édesem, remélem, hogy semmi nyomot nem fog hagyni bennem, és nemsokára összebújva lát bennünket a pesti utca, amint végigkocogunk a körúton, aztán vissza, haza, a mi nyugodt, szegény, de gyönyörű otthonunkba. Milyen nagy is a természet ereje, hogy így össze tud kovácsolni két embert. Láthatatlan érzés huzalok keringenek körülöttünk állandóan és elmondják egymásnak a gondolatainkat. […] Édesem hajtsd a fejed a vállamra gondolatban este és aludj nyugodtan, az én életem egészen a Tiéd, mint ahogy a Tiéd az enyém.”

És persze látogassunk el a 75 éves Czóbel Béla és a 62 éves Modok Mária szentendrei otthonába is

Amit gyakran kerestek fel budapesti vendégek. Az ötvenes években a minden telet Párizsban töltő házaspár szinte az egyetlen kapcsolódást jelentette a nemzetközi képzőművészeti élethez, tőlük lehetett új kiállításokról, friss festészeti trendekről hallani. A házigazda párizsi barátai, például Picasso dedikált albumaival büszkélkedhetett. Aztán amikor a férj lefeküdt aludni, Modok Mária is elővette saját, rejtegetett festményeit, aminek láttán a vendégek rögtön tudták, hogy remekművekben gyönyörködhetnek.

Modok Mária szinte titokban alkotott, miközben a férje aludt, vagy éppen a kertben dolgozott, többnyire Czóbel Béla elrontott vásznainak hátoldalára, hulladék papírokra, vagy éppen cukorkásdoboz kartonjára festett. Ugyan panaszkodott ismerőseinek, mennyire sajnálja, hogy a felesége elpazarolta a tehetségét, valójában nem örült volna neki, ha az őt mindenben kiszolgáló Modok Mária, a nagybányai festők utolsó nemzedékéhez tartozó művészként, akit a házasság előtt az egyik legismertebb, legtöbbet alkotó hazai festőművésznőként ismernek, a saját művészeti karriert építi. Így maradtak Modok Máriának az ebédfőzés és takarítás közötti ellopott pillanatok az alkotásra, amikor is megszülettek a kortárs francia képzőművészet hatását mutató absztrakt képei.

Czóbel Béla és Modok Mária. Forrás: Ferenczy Múzeumi Centrum

Visszaugorva néhány évet, Czóbel Béla, aki mindkét hazájában, Franciaországban és Magyarországon is egyre jobban elismertek, és kiállított például a Velencei Biennálén is, egyre többször látogatott el Szentendrére, és itt, a Szentendrei Régi Művésztelepen ismerte meg Modok Máriát. Amikor pedig először meglátogatta a festőnő telephez közeli műtermét, még nem sejtette, hogy hátralévő életének nagy részét ebben a házban fogja leélni.

Kis túlzással a modern magyar festészet sorsa függött attól, hogy a polgári életet választó Ferenczy Károly találkozott a nála 14 évvel idősebb Fialka Olgával

Aki arra biztatta, folytassa a festészetét. A házasságból aztán három jelentős magyar képzőművész született, a Fialka Olgához először tanítványként szegődő Ferenczy pedig öt évvel később képzett és kiforrott stílusú festőként állhatott a közönség elé. Olga biztos szemű műértő volt, látta férjében a zsenit, magát viszont nem tartotta annak, és inkább már csak azért vett ecsetet a kezébe, hogy férjét tanítsa. Ferenczy kései római tanulóévei után hazaköltöztek, és hol máshol, mint Szentendrén találták meg az új otthonunkat. Aztán Nagybányára vezetett az utuk, ahol a férj a művészeti élet vezéregyéniségévé vált. Házasságuk azonban megromlott, és amikor Ferenczy átköltözött Szentendrére a háború viharai után, a felesége már nem követte. Fialka Olga nélkül, aki négy Ferenczyt adott a magyar képzőművészetnek, nincs nagybányai iskola.

Egymás támaszai

A család témája a MANK-tól sem idegen, hiszen Családok a szentendrei művészéletben címmel tartottunk kerekasztal-beszélgetést a MANK Galériában Rákossy Anikó festőművész A színek útjai és útvesztői című kiállítása zárásaként, 2018-ban. P. Szabó Ernő művészettörténész, az Új Művészet azóta elhunyt vezető szerkesztője Rákossy Anikó mellett annak férjével, a Kossuth-díjas szobrászművésszel, Farkas Ádámmal és egy másik szentendrei házaspárral, Czakó Margit textilművésszel és Hajdú László festőművésszel beszélgetett a témáról. A házaspárok egymás támaszai az alkotói munkában, félszavakból, tekintetekből is megértik egymást, és ezek a gyors szempillantások is elárulják, mit gondol a másik az adott munkáról. És ha nem is a másik véleménye érvényesül a munka folytatásakor, azok minden esetben fontos visszajelzések. De nem csak az alkotói munkában, az ahhoz vezető lehetőség megteremtésében is fontos szerepet töltenek be a házaspárok. Míg Czakó Margitnak pályája elején Hajdú László segített lebontani egy-egy nem tökéletesen sikerült munkát, hogy a fonal a későbbiekben is felhasználható legyen, addig férje mindig megkaphatta műtermében azt a nyugalmat, amire a festészethez szüksége volt. A mindennapi feladatokat is megosztották egymás között, nappal Hajdú László, este felesége alkothatott nyugalomban, miközben felválta figyeltek a gyerekekre. 

„Engem a munkafolyamat érdekel a legjobban, és szerencsére a korral ez egyre erősebbé válhat, fiatal koromban ugyanis a családommal voltam elfoglalva, nem hiába gondolom úgy, hogy az életművemhez ők ugyanúgy hozzá tartoznak, mint a festészet” – mondta el nekünk Rákossy Anikó. Rendkívül inspiráló, amikor két művész él együtt – teszi ezt hozzá már Farkas Ádám. Kialakul ugyanis egy olyan kölcsönös bizalom, amelynek köszönhetően ki se kell mondani a véleményünket. „Az egész művészet a döntések folyamányáról szól, és éppen ezért nagyon fontos a másik véleménye. Ahogy Anikó szokta mondani, számomra nem a kép vagy a végeredmény a fontos, hanem az út, amíg eljutok oda. Amikor pedig egy pár együtt tud haladni ezen az úton, az rendkívül inspiráló.”

„Nagyon tehetségesek a lányaink, de attól félek, hogy az unokáink is a nyomdokainkba lépnek, pedig jó lenne már egy civil a családba”

Hiába nem könnyű a művészélet, a házaspárok gyermekei hasonló utat választottak maguknak. „A művész pálya nem könnyű, de szabad. Ha tényleg elhivatottnak születik az ember, a saját maga megrendelője és bírálója lehet. Annak ellenére, hogy nagyon hullámzó volt ez a pálya, nagyon sikeres is, és ugyan mély szakadékok kísérték, el se tudom képzelni, hogy mást csinálhattam volna” – mondta el akkor Hajdú László. Éppen ezért félti viszont unokáit a hasonló pályaválasztástól Rákossy Anikó. „Nagyon tehetségesek a lányaink, de attól félek, hogy az unokáink is a nyomdokainkba lépnek, pedig jó lenne már egy civil a családba” – mesélte keserédesen a festőművész. Nem lehet azonban ez mind véletlen, férje ugyanis meg van győződve arról, hogy a művészeti attitűd is öröklődik, magán és az alkotáshoz való hozzáállásán is hasonlót tapasztalt.

A #Kortárs+Tudás művészeti ismeretterjesztő sorozat korábbi részei:

1. rész: A mesterséges intelligenciától a csodakamráig: a kortársékszerek

2. rész: Szentendre, a festők városa

3. rész: Művészet és pszichológia

Partnereink

EMMI NKA MMA
previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow
previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow
previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow
previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow
previous arrowprevious arrow
next arrownext arrow